Fortuna velük van

Sokkal jobb nem lett a csapat az eltelt egy hét alatt – ám kit érdekel ez most? Övé a hatodik hely, övé a jog az olimpiára, s övé minden elismerésem, amiért élni tudott Fortuna kegyével.
Fátumot emlegetett egy hete ott, Portugáliában minden magyar, aki csak képes a labdát a kezébe venni, mondván, hogy a végzet ül rajtunk, ezért nyer egyfolytában az ellenfél.
Most senki nem beszél ilyesmiről, pedig ahhoz is kell a sors keze (hivatalosan pillanatnyi formának hívják), hogy egy csapat kétszeri hosszabbítás után nyerje meg sorsdöntő meccsét. Mint a magyarok a jugoszlávok ellenit. Utólag könnyű mondani (mondják is persze), hogy a szerencse mindig a jobbik mellé áll, ám ha ez igaz, érvényes azokra az esetekre is, amikor a világbajnokságon az ellenfelek nyertek, azaz eljutottunk a fátumról szóló tétel cáfolatához.
Ami egyébként persze nem volt több mentegetőzésnél, a bizonyítvány nem túl körmönfont magyarázgatásánál. Most nincs szükség az okoskodásra, hatodik hely és olimpia, itt van már a Kánaán. Okoskodás helyett okosnak kell lenniük azoknak, akiknek az a dolguk, hogy jövőre Athénban ne csupán a coubertini elvnek (részvétel), hanem a maguk igencsak magas önértékelésének is megfeleljenek a játékosok és az elöljárók egyaránt.
Fortuna velük van, el ne engedjék a kezét.