Úgy látszik, jó hely számunkra, mármint a magyar profi öklözők számára Németország. Három évvel ezelőtt egy másik városból, Münchenből Kovács István hozhatott el világbajnoki övet, ezúttal pedig Erdei Zsolt, az amatőrök között világ- és Európa-bajnoki címmel s mellesleg egy olimpiai bronzzal is büszkélkedő sportoló számára lett kedves Karlsruhe. Azért azonban, hogy örökre a szívébe zárhassa a várost, hogy örökre kedves emlék kösse őt oda, sokat, nagyon sokat kellett tennie, sok-sok mindenről le kellett mondania.
Valamikor december elején, amikor egyértelművé vált, hogy a világbajnoki öv birtokosa, Julio César González lesz az ellenfele, Zsolt „becsukta a szemét”, eltökélte magát a nagy kalandra s arra, hogy Kovács és Kótai nyomdokába lép, ő is megszerzi a világbajnoki övet. Hogy mennyit tett ezért, hogy mennyi mindenről mondott le, azt a győztes találkozót követő megnyilvánulásából is sejteni lehetett. Amikor a decemberi ünnepek és a család került szóba, bizony elsírta magát a néhány perce még kőkemény „gladiátor” – a válasz elmaradt…
Azt azonban, amit az ezt megelőző tizenkétszer három perc során produkált a kötelek között, mindenki érthette, mert annak minden „mondata” kristálytiszta volt. Az Universum Box Promotion félnehézsúlyúja mintaszerű, vagy ha stílszerűek akarunk lenni, profi bunyóval győzte le azt az ellenfelet, aki tavaly októberben Zsolt klubtársát és barátját, Michalczewskit verte meg, s vette el tőle és a német istállótól a világbajnoki övet. A bosszú nemes, s tegyük hozzá, mindkét fél részéről rendkívül sportszerű volt.
A meccs előtti nyilatkozataiban Erdei azt ígérte, tartogat meglepetést is az ellenfélnek. A szavát betartotta, s a fejjel is előre jövő mexikóit rendre már félúton megállította az ütéseivel, olyan „védőhálót” fonva maga köré, amelyen csak néha-néha, egy-egy ütés erejéig volt csak képes áthatolni az ellenfél, akinél a magyar, s ez is látni való volt, sokkalta jobb erőállapotban volt. A menetek 36 perce során kiderült az is, hogy nemcsak az izmai, az ütései voltak rendben és pontos helyen az egykori KSI-s srácnak, hanem a szíve, az akarata és a lelke is.
Mindez elsősorban természetesen őt, a bunyóst dicséri, utána azonban rögtön meg kell említeni azokat az embereket, akik mind-mind beleraktak egy-egy téglát abba a falba, amelyből Erdei „világbajnoki háza” felépült. A klubedzői mellett természetesen a szövetségi kapitány, Szántó Imre – aki benne volt Kovács István amatőr- és profisikereiben – rengeteget tett azért, hogy 30 éves korára Zsolt kiteljesíthette a pályafutását. Mert hogy csúcsra került, megmászta a legmeredekebb hegyoldalakat is, az egészen biztos. Szólni kell még egy emberről. Arról a Fritz Sdunekről, aki kész bunyósként kapta ugyan meg Erdeit, de ő nevelt belőle ízig-vérig profi módon gondolkodó, cselekvő versenyzőt. Akár az is megkockáztatható: amivel és amennyivel jobb volt Zsolt szombaton este a mexikóinál, azt az Universum műhelyében tanulta meg, leste el.
Magáról a tizenkét menetről csak annyit: egyetlen pillanatig sem volt kérdéses és kétséges Erdei sikere. Még akkor sem, ha volt menet – no, nem sok, legfeljebb ha kettő, netán három –, amelyet elvesztett, de ez természetes is, hiszen az ellenfél sem Karlsruhéban lépett először ringbe. Sőt. Megélt ő már olyan édes sikert is néhány hónapja, amelybe Zsolt csak most kóstolhatott bele. Megtette, így aztán három esztendővel Kovács István müncheni címszerzése után ő is feliratkozott az Universum világbajnokai közé.
Nagy tettet hajtott végre, ráadásul összeszedett, gondolkodó, hidegfejű öklözéssel. Olyannal, amelyben minden egyes mozdulatnak értelme volt, amelyben minden menet meg volt komponálva, függetlenül attól, mit akar az ellenfél. A szombati Erdei ellen azonban nem is akarhatott semmit, legfeljebb azt várhatta, mikor ér véget a 12. menet is.
Úr volt a szorítóban, aztán pedig megkoronázott, az övét boldogan mutogató király a mérkőzést követő percekben, amikor már magához tért a győzelem mámorából. De magához tért, s elmondta: „Az volt a célom, hogy az erőmet megfelelően beosszam. A hatodik menetben éreztem a holtpontot, de a hetedikben már túljutottam rajta, s végül az ellenfelem jobban elfáradt, mint én… Most már elmondhatom, tudtam, jobb bunyós vagyok Gonzáleznél, de tartottam a mérkőzéstől, féltem az esetleges vereségtől.” S hogy értelmet kapjanak a győzelem utáni könnyes hallgatás pillanatai is: „Köszönet a családomnak, az edzőmnek és a barátnőmnek.”
Részünkről pedig köszönet azért az élményért, amellyel megajándékozott bennünket, hiszen Erdei egyhangú pontozásos győzelme (118-110, 117-111, 118-110) a magyar ökölvívás aranylapjain kap helyet.
Az argentin Hugo Hernán Garay lehet Erdei következő ellenfele. A WBO döntött arról, hogy a dél-amerikaival kell bokszolnia az Erdei–González mérkőzés győztesének. Zsoltnak 120 napon belül ki kell állnia Garay ellen. A mérkőzésre májusban Budapesten kerülhet sor. Garay 23 éves, eddig 19 győztes mérkőzésen van túl, 10 k. o.-val…
*
A debreceni Bocskai-emlékversenyen is kitűnően szerepeltek a magyar amatőrök. Négy arany-, két ezüst- és hét bronzérmet szereztek. Az 54 kg-os Bedák Zs., a 60 kilós Káté, a 75-ben induló Balzsay és a 81 kilós Szűcs szerzett győzelmet.
origo.hu
Belépett a netbankjába, milliók hiányoztak a számlájáról
