Rendszeresen megjelent egy kis rovat a Nemzeti Sportban novemberben lezajlott mienjangi ökölvívó-vb kapcsán A nap csalása címmel. Szerencsére Bedák Pál döntőjén kívül kevéssé érintett minket a jelenség kárvallottként vagy kedvezményezettként. Ettől függetlenül nehéz elmenni mellette szó nélkül, hiszen nemcsak az ökölvívás, hanem a torna vagy műkorcsolya eredményei szintén erősen befolyásolhatók a mérkőzésvezetők, illetve az értékelést végző pontozók által.
Bokszberkekben az 1988-as szöuli olimpia jelentette a mélypontot, amikor az amatőr ökölvívás ötkarikás léte kérdőjeleződött meg a „fehérruhások” machinációi miatt. Szántó Imre éppen ezután lett a válogatott szövetségi kapitánya egészen a tavalyi év végéig.
– Megvan a bírókról a magam véleménye, de nem tettem szóvá egyetlen eredményt sem. Az általam látott négy olimpia, nyolc-nyolc vb és Eb, valamint rengeteg korosztályos világverseny alapján szerintem úgy két százalék lehet a konkrét csalások aránya, ami nem sok, de annak, aki beleesik, nyilván nagyon rossz. Papp Laci mondta mindig: „Úgy kell nyerni, hogy ne lehessen elcsalni!” Ha mégis megtörténik, természetesen az edzőnek ugyanúgy fáj, mint a versenyzőnek. Mégsem terelem a bírókra a szót, már csak a bokszoló miatt sem, hogy fejben tisztán tudjon készülni a következő mérkőzésére. Nekem az a célom, hogy önmagához képest jó legyen a ringben, ha ez megvan, már örülök. Ha komolyan vennénk a csalásokat, akkor az egész sport létjogosultsága kérdőjeleződne meg. Nem is feltétlenül a bírókat ítélem el emiatt, hanem azokat, akik erre kényszerítik őket.
Borkai Zsolt olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornászként érezhette a saját bőrén a pontozói áldást vagy éppen átkot, aztán maga is nemzetközi bíró lett, tehát a másik oldalról is „látta” a jelenséget.
– Kiskora óta belenevelődik a tornászba a felkészülés alatt, hogy akkor lesz eredményes, ha nem foglalkozik a pontozással. Aztán felnőttként éri néhány nehezen megemészthető igazságtalanság, nekem például az 1983-as Eb-n szerzett két negyedik helyemből lehetett volna reálisan érem. Később, ha az ember megszerzi a nevet, megadják neki, amit meg kell kapnia, sőt, az is elképzelhető, hogy még él a neve, és legyőz nála éppen akkor jobbakat is. Hozzáteszem, mindez csak jó gyakorlat esetén működik, esélytelennek soha nem adták még oda az aranyérmet. Pontozóként azt tapasztaltam, hogy természetesen létezik sportdiplomácia, amely úgy féltizedet, egytizedet számíthat, a jó bíró tudja, hogy mikor adhat enynyi pluszt a sajátjainak, de többet nem. Jómagam öt éve kiszálltam ebből, mert az új beosztásom (Borkai egy győri katonai szakközépiskola igazgatója – a szerk.) nem engedi meg, nincs rá időm.
Jurek Eszter, aki az egyéni műkorcsolya szakág vezetője a honi szakszövetségben, magyar korcsolyázók generációit vezette sikerre a jégen, ahol a pontozói „ellenszél” szintén tapasztalható. Ráadásul az új értékelési rendszer tartogat nem várt meglepetéseket.
– Nálunk a gyerekeknek kiskoruktól fogva meg kell szokniuk, ez szubjektív sportág, ahol akadnak tévedések, koncentráljanak inkább arra, hogy a közönség előtt szerepeljenek minél jobban. A magyar versenyzők felé nem csöpög a pontozói jóindulat, sokkal inkább az amerikai, az orosz vagy a japán korisok felé. Ezt a fajta igazságtalanságot talán már megszoktuk, de az új pontozói rendszer visszásságait még nem. Megpróbálták objektívvá tenni az értékelést az első jégre lépéstől a hajszálak görbüléséig, nem sok sikerrel. Most kulcsszerepet kapott a technikai specialista, aki eldönti egy ugrás értékét, a pontozók csak e határon belül mozoghatnak. A technikai specialisták között viszont nincs egyetlen magyar sem, így talán nem véletlen, hogy szegény Sebestyén Juli idén szinte összeroppant, mert sorra értékelték a gyönyörű tripláit duplának. Eddig az összhatás számított érdemben, úgyhogy le tudtuk mérni, körülbelül hol a helyünk, most már nem.
S hogy mi lehet az összegzés? Talán az, hogy bizonyos sportágakban örülni kell, ha segítenek a pontozók, de akkor is, ha nem ártanak, kárvallottként szomorkodni pedig azért baj, mert hosszú távon semmi értelme, haszna. El kell, el lehet viselni méltósággal.
origo.hu
Akár öt év börtönt is kaphat Magyar Péter, ha beigazolódik a bennfentes kereskedés gyanúja
