Csakhogy London immár negyedszer futott neki, és három korábbi sikertelen próbálkozás után sem kezelhető valamiféle jóvátételként az idei siker. A katari fővárossal, Dohával vívott „döntő” ugyanis minden idők legádázabb csatáját hozta. Egyes közvélemény-kutatások London „pole position”-jét igazolták, míg egy világhálós szavazásra érkezett 33 ezer szavazat Doha 53,2 százalékos támogatottságát jelezte.
Mentek a gondosan elhelyezett torpedók is. Ed Warner, a brit szövetség elnöke például így üzent: „Ha túl gyakran kalandozol szűz vidékekre, mire észbe kapsz, azon veheted észre magad, hogy homokra építetted a sportágadat.” A katariak ezzel szemben az első közép-kelet-ázsiai atlétikai vb korszakos jelentőségét igyekeztek hangsúlyozni, szerintük az esemény kiváló alkalom lenne eddig felfedezetlen területek és piacok megnyitására. Erős atlétikai tradíciók és bizonyított hozzáértés, illetve pénz és technológia – Doha többek között légkondicionált stadiont és a világ első stadionnyi méretű, százméteres panorámakivetítőjét ígérte – között kellett döntenie az IAAF-tanácsnak. Bob Hersh IAAF-alelnök belső használatra szánt beszámolója mindenesetre olyan megjegyzéseket is tartalmazott, miszerint az idei Gyémánt Liga-versenyen a dohai stadion lelátója jóval a gála befejezése előtt kiürült.
A jelöltek utolsó felszólalásán Doha teríthette ki elsőként kártyáit. A katariak a minden egyes nap valamennyi versenyére szóló összes jegy eladását, ideális hőmérsékletet, teljes esőmentességet ígértek. Nyilván összegek is elhangzottak, nem is kicsik. A vb-rendezésre 200 millió dollár áll rendelkezésre, amit 29 millió dollárnyi, szponzoroktól származó összeg egészítene ki, a pénzdíjakra pedig 7,2 millió dollárt szánnak, hangzott el. London előbb „lírai” húrokat pengetett. A Sebastian Coe által vezetett csapat versenyzőcentrikus vb-ről beszélt, majd – számszerűsítés nélkül – rekordbevételt ígért szponzoroktól, televíziós közvetítésekből. És természetesen abszolút telt házat a versenyeken.
Valamivel konkrétabbnak bizonyult Niels De Vos, a brit szövetség igazgatója, amikor a jövő évi londoni olimpia egymilliárd dolláros szponzori gárdájának IAAF-hez való édesgetését villantotta fel. Doha 236,2 milliós garantált ajánlatát azonban aztán Hugh Robertson brit sportminiszter homályosította el, amikor kijelentette: kormánya az olimpiával kezdődően 9,3 milliárd dollárt invesztál a sportba, aminek a világ atlétikája is haszonélvezője lesz. „Tartsanak velünk, erősítsük együtt a világ atlétikáját, és a stadion olyan emberekkel lesz tele, akik tudják is, hogy miért vannak ott” – foglalta össze a brit mondandót Seb Coe, aki IAAF-alelnökként következetesen kedves kollégáinak és barátainak nevezte az IAAF tanácsának tagjait.
A 16:10-es, London győzelmét hozó szavazást követően pedig kijelentette: most már azzal is foglalkozhat, hogy 2017-re Nagy-Britannia vb-éremesélyes férfi középtávfutókkal is rendelkezzen.
origo.hu
Megszólalt a verőcei hajóbaleset túlélője
