Bár Padovában szombaton hat kardvívónk is ott volt a Luxardo-kupa 64-es főtábláján, a legjobb tizenhatig csak Nemcsik Zsolt jutott el, aki a 13. lett. Lontay Balázs a 22., Szilágyi Áron a 33., Gémesi Csanád a 39., Iliász Nikolász a 43., Decsi Tamás a 61. helyen végzett. A világranglistán legjobb magyarként hatodik, s ebből adódóan már olimpiai résztvevőnek tekinthető Szilágyi kellemetlen meglepetésre az első asszójában 15–10-re kikapott a kanadai Beaudrytól. Ám ezen a hét végén a vasárnapi csapat világkupa (vk) sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, hiszen Padovában a londoni csapatkvóták szempontjából az utolsó előtti kvalifikációs versenyre került sor.
Mivel Egyiptom nem indult, Tunézia pedig a tizenhat közé jutásért kikapott a spanyoloktól, gyakorlatilag eldőlt, hogy a kvalifikációs rangsor zárásakor afrikai együttes nem lesz a legjobb tizenhatban, és Európa jut újabb helyhez. Az már a padovai vk előtt borítékolható volt, hogy a rangsor alapján a legjobb négy, Oroszország, Olaszország, Németország és Fehéroroszország automatikusan londoni induló, az ötödik Románia az Európának, a hatodik Dél-Korea az Ázsiának, a hetedik Egyesült Államok az Amerikának járó kvótát viszi el, Afrika felszabaduló helyéért pedig a magyar és a francia csapat harcol. Padova előtt együttesünk hajszálnyi, kétpontos előnnyel rendelkezett, ami azonban valójában hat pont volt. A sorozat zárásakor ugyanis minden együttes kiejtheti a leggyengébb eredményét, és ez számunkra kedvező az összevetésben. (A világkupákon az első nyolc helyezett sorrendben 64, 52, 40, 36, 32, 30, 28 és 26 pontot kap.)
A még ugyancsak reménykedő ukránok vasárnap délelőtt a nyolc közé jutásért 45–33-ra kikaptak a koreaiaktól, ezzel elszálltak az esélyeik, csapatunk és a francia együttes azonban vette az első akadályt. Előbb a legutóbbi két olimpián aranyérmes franciák léptek a pástra, és 45–36-ra legyőzték az amerikaiakat, aminek nem örültünk. A Szilágyi, Decsi, Lontay, Iliász, összeállítású négyesünk (Nemcsik még szombaton megsérült) az ugyancsak veszélyes kínaiakkal vívott, s bár 14–13-ra még az ellenfél vezetett, 17–15-re sikerült fordítani, kisvártatva pedig a három-négy tusos előnyünk is tovább nőtt. 30–25-ös, majd 35–28-as állás után a végeredmény 45–36 lett a javunkra.
A nyolc között orosz–magyar és olasz–francia összecsapások következtek, s a papírforma egyértelműen a világranglista első és a második helyezettjének sikerét ígérte. Csapatunk legutóbb a cataniai vb-n sem bírt az oroszokkal, és a házigazda olaszok is jóval esélyesebbnek számítottak a franciáknál. Ám mégis aggódhattunk, hogy esetleg „háttéralku” köttetett, mert az olaszoknak már nincs szükségük pontokra a kvótához. S miközben Szilágyiék 45–35-re kikaptak az oroszoktól – 28–30-ig sikerült a lépést tartani a világbajnokkal –, az eredményeket az interneten követve rossz érzéseink beigazolódtak. A franciák rögtön megléptek 19–9-re, vezettek 30–22-re is, és végül 45–37-re győztek. Ami azért is furcsa, mert az olaszok az előző napi egyéni versenyben 3. (Occhiuzzi), 5. (Montano), 10. (Tarantino) és 12. (Pastore) helyezéseket tudtak felmutatni, míg a franciák 11. (Apithy) és 15. (Anstett) helyeket. Több mint meglepő volt a formahanyatlás, illetve -javulás…
Bravúr
A negyeddöntők után átgondolhattuk, hogy a franciákkal szembeni hatpontos előnyünk mivé alakulhat. A legkedvezőbb eshetőség az volt, hogy a franciák a negyedik, mi pedig az ötödik helyen zárunk, így a záró, március 18-i, moszkvai világkupát kétpontos fórral várhatjuk. S egy esetleges holtverseny nekünk kedvezne. Számunkra végzetes lehetett volna, ha Padovában a franciák bejutnak a döntőbe, de a németek megtették azt a szívességet, hogy 45–39-re legyőzték Apithyéket, akik így csak a bronzéremért mérkőzhettek. Szilágyiék az 5–8. helyért zajló folytatásban előbb 45–36-ra verték a románokat – akiktől a vb-n kikaptak –, majd 45–43-ra az olaszokat is legyőzték, és a két nagy bravúrral az ötödik helyet szerezték meg.
Leadták a meccset
„Aki látta az olasz–francia mérkőzést, annak egyértelmű volt, hogy az olaszok nem akartak győzni, leadták a meccset. S azon sem lepődnék meg, ha a franciák a bronzmeccset is megnyernék, mert az ellenfelüknek, az orosz válogatottnak történetesen francia a szövetségi kapitánya... Mi csak magunkra számíthatunk az ebben a formában már inkorrekt kvalifikációban, de a románok és az olaszok legyőzésével bebizonyítottuk, hogy erős csapat vagyunk. Az olimpiai kvóta sorsa a moszkvai világkupán dől el, s hisszük, hogy megszerezzük. Az lenne a legjobb, ha összekerülnénk a franciákkal, és akkor egyértelműen eldőlne, hogy melyikünk a jobb csapat” – nyilatkozta megkeresésünkre Kovács Tamás szövetségi kapitány.
A szakvezető jóslata a bronzmeccset illetően szerencsére nem vált valóra, az oroszok 45–28-ra verték a franciákat, akik a negyedik helyükkel 36 pontot szereztek. Mi az ötödik helyünkkel 32-t, így a rossz helyzetből legalább a lehető legjobban jöttünk ki. Az utolsó versenyt két pont előnnyel várhatjuk, és reménykedünk, hogy Moszkvában nem kerül össze a jó barátságot ápoló olasz és francia együttes…
