Vívóink nyakán a kés

Az olimpiai kvótáért harcoló női párbajtőrcsapatunkon példa nélküli sérülés- és betegséghullám söpört végig.

Vívásban március végén zárul az olimpiai kvalifikációs sorozat; egyéniben Szilágyi Áron (kard), Imre Géza, Boczkó Gábor (párbajtőr) és Mohamed Aida (tőr) áll kvótát érő helyen, és jelen helyzet szerint férfi kardcsapatunk is indulhatna Londonban; igaz, csak annak köszönhetően, hogy Afrika legjobbja, Egyiptom nincs a legjobb tizenhat között a rangsorban. S a nyolcadik helyen Szilágyiék a franciákkal is nagy harcban vannak, mindössze két pont az előnyük a legutóbbi két olimpia aranyérmesével szemben. A maguk ranglistáján hatodik helyen álló tőrözőnőink helyzete sokkal kedvezőbb, mert a lengyelek borítékolhatóan az Egyesült Államok elé kerülnek, és így az Európa számára felszabaduló kvóta Mohamedéké lehet. Feltéve, hogy maguk mögött tartják a nyolc ponttal kevesebbet gyűjtött németeket és a tizenkét ponttal kevesebbel rendelkező franciákat.

Női párbajtőrben hatalmas a tumultus a román–kínai–olasz–koreai–amerikai ötösfogat mögött. Az oroszoknak 152, a franciáknak 150, az észteknek 146, a mieinknek 140, a lengyeleknek 139, a németeknek 138, az ukránoknak 134 pontjuk van; s ebből a társaságból nagy valószínűséggel csak ketten jutnak kvótához. Még három verseny lesz: jövő hétfőn Dohában (a férfi és női egyéni GP után), majd március 11-én Barcelonában és március 25-én St. Maurban. A dobogósok 64, 52, 40 pontot kapnak, s lényeges még, hogy a végén a leggyengébb eredményét mindenki kiejtheti. Ez sajnos az eddigiek ismeretében számunkra nem kedvező.

– A vb-ezüstérmes Szász Emese könyökműtétje után utolérte a többieket? – kérdeztük a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győzőt, a párbajtőrözők szövetségi kapitányát, a Nemzet Sportolóját.
– Emese három-négy hete vív, s ha a kihagyás nyilván érezhető is a felkészültségén, nagyon elszánt, harcra kész. Tisztában van azzal, hogy milyen fontos verseny következik számára egyéniben is. Ha a csapatunk nem jutna ki az olimpiára, neki egyéniben is van esélye kvótát szerezni, de ehhez nagyon elöl kell lenni a világranglistán. Ezért roppant fontos, hogy a kvalifikációs sorozat hátralevő versenyein jól szerepeljen. Azoknak az együtteseknek a versenyzőit, akik kijutnak Londonba, kihúzzák a ranglistáról, és a módosított rangsor alapján Európából ketten kapnak kvótát, ami borzasztóan nehéz kritérium. De a csapatunkat sem szabad leírni. Ha a három versenyből kétszer sikerül négy közé jutnunk, komoly sanszunk van a londoni részvételre.

– Dohába kik utaznak?
– A vb-csapat megy, amelyik tavaly Cataniában is szerepelt, vagyis Szász Emese mellett Antal Edina, Békefi Edina és Takács Emese. Ők vívnak egyéniben és csapatban is. Jobb lett volna, ha több versenyzőt indíthatnánk, de Katarba nem olcsó elutazni. Így a férfiak egyéni versenyében is csak az a két vívónk lesz ott, akik jó eséllyel pályáznak a londoni szereplésre. Imre Géza és Boczkó Gábor is kvótát érő helyen van, nekik tehát csak tartaniuk kell a pozíciójukat, de ez sem könnyű feladat. Az idei első kvalifikációs versenyen, Legnanóban Boczek hatodik lett, fontos pontokat szerzett. Itt Géza nem került a legjobbak közé, de ő a világbajnoki hatodik helyével viszonylag jó helyzetben van. Ezzel együtt még neki sem szabad hátradőlnie.

– Összességében hogy sikerült a válogatott felkészülése a kvalifikációs sorozat hajrájára?
– Itthon készültünk, és a fiúkkal különösebb gond nem volt, ők elvégezték a tervezett munkát. A lányokon viszont olyan sérülés- és betegséghullám söpört végig, amit még utólag is borzasztó felidézni. Szász Emese műtétjéről már esett szó, Antal Edina elkapott egy komoly vírusos betegséget, egy hónapra ő is kiesett, de ezzel még viszonylag olcsón megúszta, Békefi Edina pedig arcüreggyulladással szenvedett, és a szájsebészetre járt. Ezt a társaságot még az ág is húzza, nem is tudom, hol kopogjam le: úgy néz ki, most mindenki egészséges.