– A kínaiak férfi kardcsapata vasárnap bebizonyította, hogy a kvalifikációs sorozat záróversenyén szinte reménytelen helyzetből is ki lehet jutni az olimpiára – indítottuk a beszélgetést a vb-ezüstérmes Szász Emesével.
– Így igaz, és szerintem a kínaiak még hátrébbról indultak, mint a mi jelenlegi pozíciónk. S ha a hét végén Saint-Maurban úgy tudnánk vívni, mint legutóbb Barcelonában, akkor van sanszunk a kvótára.
– Két hete a barcelonai Világkupán úgy végeztek a negyedik helyen, hogy az esélyesebb koreaiakat és az olaszokat is legyőztek, s ha a négy között a verhetőnek tűnő ukránokon is túljutottak volna, akkor gyakorlatilag már Londonban érezhetnék magukat. Ennek tükrében hogyan értékeli az utóbbi egy év legjobb magyar helyezését?
– A negyedik hely természetesen szép eredmény, életben tartottuk vele a reményeinket, én azonban inkább szomorú voltam a verseny után. S most is nagyon sajnálom, hogy a négy között az ukránok ellen nem tudunk élni a sors adta lehetőséggel… Utána a harmadik helyért az oroszokkal szemben már jóval kisebb sanszunk volt, ők mostanában nagyon összekapták magukat. Mindenesetre az, hogy elődöntőbe kerültünk, erőt ad az utolsó versenyre.
– Saint-Maurban a nyolc közé jutásért megint a koreaiakkal, vagy az észtekkel vívnak. Melyik ellenfelet választaná?
– A koreaiak vívására talán most „ráéreztünk”, és számunkra egyébként is fontos lenne, hogy ne szerepeljenek jól. Ha a kvalifikáció zárására visszakerülnének a legjobb négy közé, akkor ugyanis az európaiaktól elvesznek egy kvótát. Az észtek viszont a közvetlen riválisaink, és őket mindenképpen meg kell előznünk, így velük szeretnénk vívni. A vb-n öt-hat tussal is vezettünk ellenük, s ugyan kikaptunk tőlük, de ezt annak a számlájára írom, hogy akkor sérülten vívtam. Ha megint összekerülünk velük, szerintem legyőzzük őket.
– A gond az, hogy a rangsorban ugyancsak előttünk álló franciákat is meg kellene előznünk. Elképzelhetőnek tartja, hogy a franciák hazai pályán két klasszissal, Flessellel és Nisimával felállva elbuknak? Ez számukra akkora kudarc lenne, mint nekünk a férfi kardcsapatunké.
– A franciáknak tényleg erős csapatuk van, de mostanában nem megy nekik. Azt, hogy mi lehet a gond náluk, magam sem tudom. Barcelonában a nyolc közé jutásért éppen az ukránoktól kaptak ki, pedig az utolsó asszóra Nisima három tus előnnyel ment fel a pástra Semjakina ellen. Reméljük, hogy tartják a rossz formájukat!
– Hogy számolnak, milyen eredménnyel érhetnek révbe?
– Mindenképpen éremre lenne szükségünk, de nem mindegy az sem, hogyan szerepelnek a riválisaink. A rangsorban jelenleg mögöttünk állók közül a németekre és a lengyelekre is figyelnünk kell, mert a döntőbe jutás nekik is olimpiai részvételt érhet.
– A csapatverseny előtt önnek nagyon fontos lesz az egyéni verseny is, harcban áll az egyéni kvótáért is. Ezen a fronton hogyan látja az esélyeit?
– A szituáció hasonló, mint a csapatversenyben, itt is csak éremmel lehet esélyem, s igazából a döntőbe jutás segítene rajtam. De egyéniben sem reménytelen a helyzetem, álltam én már többször dobogón. S a könyökműtétem után most már rendben vagyok, fizikálisan is utolértem önmagamat. Az sem okoz problémát, ha egyéniben és csapatban is hosszú lesz a nap számomra. Amennyiben a hét végén nem szerzem meg a kvótát, akkor az európai zónaversenyen még próbálkozhatok, de onnan csak ketten jutnak ki Londonba. Mindenesetre valahol villantanom kell, mert nem adják ingyen a kvótát.
