19 aranyéremmel lennénk szegényebbek birkózásban

A NOB keddi állásfoglalása kapcsán csokorba gyűjtöttük, hány magyar olimpiai címmel lenne szegényebb hazánk, ha a sportág nem lett volna az ötkarikás program része.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) állásfoglalása alapján 2020-ban eltűnhet az olimpiai sportágak közül a birkózás. Még sincs végleg veszve az ügye. Másik hét sporttal – a vusuval (egy küzdősporttal), a sportmászással, a görkorcsolyával, a fallabdával, a karatéval és a wakeboarddal, valamint az ezúttal közösen jelentkező baseballal és softballal – együtt „várólistán” van. A NOB végrehajtó bizottsága májusban e nyolc sportból javasol egyet a programba. A végső szót azonban a közgyűlés mondja ki szeptemberben.

Kötött- és szabadfogásban eddig egy híján húsz aranyérmet gyűjtöttek versenyzőink, így túlzás nélkül kijelenthető: igazi csapást jelentene, ha végleges határozattá válna a döntés. Íme egy rövid megemlékezés bajnokainkról!

A súlyemelőként is vitézkedő Weisz Richárd 1908-ban, Londonban megszerezte Magyarország első birkózó aranyát kötöttfogásban. Keresztes Lajos 1928-ban Párizsban aranyra cserélte négy évvel korábban szerzett ezüstjét. A magyar szabadfogású birkózás első Eb-aranyát begyűjtő Kárpáti Károlyt a berlini olimpián sem tudták megszorongatni, ő léphetett a dobogó legmagasabb fokára. A kötöttfogásúak is szállítottak elsőséget az 1936-os játékokon: légsúlyban Lőrincz Márton ért a csúcsra, míg a szabadfogásúak között Zombori Ödön nyert az 55 kilogrammos kategóriában.

Bóbis Gyula a 87 kilósok között 1948-ban végzett az első helyen szabadfogásban. Hódos Imre a magyar szempontból legfényesebb szereplést hozó helsinki játékokról (1952) tért haza arannyal a nyakában, de Szilvásy Mikós sem adta alább: a kötöttfogásúak között ő hozta el a legfényesebb érmet.

Mexikóvárosban is tündökölt a magyar birkózás

Az ezüsthalmozó Polyák Imre háromszoros ötkarikás másodikként érkezett az 1964-es olimpiára, ahol első helyen végzett a 63 kilósok között. Kozma István személyében Magyarország adta a 60-as évek talán legjobb férfi birkózóját a földkerekségen. Világbajnoki és Eb-címei mellé egy olimpiai aranyat is begyűjtött Tokióban (1964), négy évre rá pedig megvédte címét Mexikóvárosban. 1968-ban Varga János is végigverte a mezőnyt, és Eb- illetve vb-címei után az olimpián is első helyen végzett.

Hegedűs Csaba a müncheni magyar különítmény tagjaként szerzett aranyérmet 1972-ben a 82 kilogrammosok között kötöttfogásban. Kocsis Ferenc kötöttfogásban nem talált legyőzőre a 74 kilósok között a csonka moszkvai olimpián, de 1980-ban az aranyig birkózott Növényi Norbert is a szovjet fővárosban a 90 kilogrammos kategóriában.

Sike András sem a szöuli olimpia előtt, sem utána nem végzett első helyen komolyabb világversenyen, Dél-Korea viszont elhozta az áttörést egy arany formájában. Az utóbb büntetőeljárás alá vont Farkas Péter világ- és Európa-bajnokként ért a csúcsra Barcelonában. Repka Attila ugyanitt a 68 kilósok között száguldott végig a mezőnyön, és nyert aranyat. A hazai birkózósport utolsó aranyérme Athénben született: Majoros István a 19. magyar olimpiai cím büszke birtokosa.