A dániai Európa-bajnokság B csoportjának utolsó mérkőzésére, csütörtökön 20.15-re a hely szellemének megfelelően hamleti pózba vághatjuk magunkat, és kijelenthetjük: a lenni vagy nem lenni a tét. A magyar győzelem és a döntetlen együttesünk továbbjutását, a vereség a kiesését jelenti.
Az izlandiak elleni, keddi 27–27 után minden okunk megvan a bizakodásra, ha pedig a távolabbi múltat, azon belül is a norvégok elleni párharcokat fürkésszük, még rózsaszínűbb a kép. Az előző évtizedben ugyanis világversenyen kétszer találkoztunk, és mindkettő emlék bizsergetően szép. (Szereztünk vagy veszítettünk egy pontot? Ballai Attila korábbi cikke.)
Bár az egyik kissé groteszk is. A 2007-es, németországi vb-n, Kielben, a dánok elleni diadalmas rajt – négygólos hátrányból szenzációs fordítás a hajrában és egygólos győzelem – után Skaliczki László szövetségi kapitány a tőle megszokott aprólékossággal már a norvégok ellen készítette fel fiait. A videószobába becipelte a pályát ábrázoló, nagyméretű demonstrációs tábláját, odapingálta a két csapat nevét, ám amikor játékosaival együtt pár perc múlva visszatért, azt látta, hogy az ábrán, annak is a norvég térfelén, kissé ákombákom írással a következő szöveg virít: ,,Megb -szuk őket gatyán keresztül!” Ki volt az? – kérdezte hüledezve Skala, majd miután egyik jobbszélsőnk pironkodva feltette a kezét, a mester némi tépelődés után azt mondta: „Na jó, nem baj, de akkor tényleg izéljük is meg őket.” Meg is történt, persze nem gatyán keresztül, hanem szilaj mérkőzésen, 25–22-es végeredménnyel.
Négy évre rá, a 2011-es vb-n, Svédországban ugyancsak a második csoportmeccset vívtuk a norvégokkal, csakhogy ekkor az Izlandtól elszenvedett vereség után. Rettenetesen, 0–6-tal indult a derbi, de Mocsai Lajos – ekkor már ő dirigált – időt kért, rendezte a sorokat, és Iváncsikék végül ismét felülkerekedtek, ezúttal 26–23-ra. Úgy tűnt tehát, beálltunk erre a plusz háromra, amiből a 2012 júniusi vb-selejtezőn kétszer három lett: a veszprémi odavágón 27–21-re nyertünk, fenn, északon ezért belefért a 31–27-es vereség.
Csütörtök este azonban nem fér bele, és a helyszín ha nem is Norvégia, de Dánia csücske, a szomszédban. Aalborg városa két norvég menő számára egyébként is hazai pálya, hiszen a város BL-induló klubjában légióskodik Ola Erevik kapus és Havard Tvedten jobbszélső. A spanyolok ellen kedden különösen előbbi remekelt, de riadalomra nincs semmi okunk. A fenti, kieli történet felelevenítése sem öncélú múltidézés volt, inkább azt példázza: a mieink mentális fölényben vannak a norvégokkal szemben, nem tartanak tőlük.
Ők tőlünk már inkább.
Ennek legfrissebb jele az a szerda esti kacsa, amelyet skandináv kollégáink felröptettek. Valószínűleg szándékosan félreértve Mocsai Lajos szavait, azt kezdték híresztelni, hogy Nagy László már úton van Dániába. Nem ez az első ilyen zavarkeltés, talán nem véletlen, hogy a 2012-es női Eb magyar–norvég elődöntője előtti délutánon szivárgott ki az is, hogy a mi kapitányunk, Karl Erik Böhn már nem alkot egy párt az ő beállósukkal, Heidi Lökével.
Bár őszintén kívánjuk, hogy ez az elfuserált pletyka legyen a norvégok leghatásosabb fegyvere. A miénk pedig mondjuk a Nagy László helyén játszó Ancsin Gábor, aki kedden hét gólt vágott az izlandiaknak. Üthetne hetet a norvégokon is.
