Szocsi egy magyar önkéntes szemével

Huszonötezren dolgoznak az olimpián, köztük három magyar. Egyiküket utolértük.

Pénteken hajnalban megérkezett Szocsiba a magyar csapat első küldöttsége, Nagy Zsigmond csapatvezető előőrsként már szerdán befutott; azért viszont, hogy az olimpián minden rendben legyen, huszonötezer önkéntes hétfő óta dolgozik. Köztük három honfitársunk, és egyiküket utolértük. Mihályi Petra, az ELTE 22 éves hallgatója – a születésnapját éppen ma ünnepli – már több világversenyen látott el médiaasszisztensi feladatokat, legutóbb január közepén a budapesti műkorcsolya- és jégtánc-Európa-bajnokságon. Az olimpián a gyorskorcsolya versenyeinek otthont adó Adler Arena elnevezésű, nyolcezer fős befogadóképességű sportcsarnok médiaközpontjában dolgozik.

„Egyelőre nem mondhatom, hogy hatalmas a nyüzsgés a városban és Szocsi az olimpia lázában ég, a helyi lakosok élik a mindennapi életüket. Egy héttel a megnyitóünnepség előtt azonban ez szerintem teljesen normális. Az utcákon kétségkívül sok a rendőr, de a hangulaton nem érződik a félelem, hogy az emberek terrorveszélytől tartanának. S tapasztalhatjuk, hogy az oroszok nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra. A pályaudvaron gyakorlatilag olyan szintű az ellenőrzés, mint a repülőtereken, detektoros kapukat állítottak fel, a csomagokat átvilágítják, ám mindez egyáltalán nem nyomasztó. S ahhoz is hozzá lehet szokni, hogy az Olimpiai park bejáratainál is nagyon szigorú az ellenőrzés. Szerintem azt nehezebben emésztik majd meg a szurkolók, hogy sem ennivalót, sem innivalót nem vihetnek be már a parkba sem.”

A játékok tengerparti zónájában kiépített Olimpiai parkban kőhajításnyira egymástól áll az Olimpiai stadion, valamint öt sportcsarnok. „Itt, közvetlenül a Fekete-tenger partján jelenleg 10-15 Celsius-fok a hőmérséklet, pálmafák között sétálhatunk, hónak nyoma sincs, de erre itt nincs is szükség. A hegyekben persze nagyon kellene, és úgy hallottam egy másik önkéntestől, aki a hódeszkásokkal van, hogy a versenyzők számára nem a legmegfelelőbb a hó minősége. A helyiek azonban ígérik, hogy minden rendben lesz, megvannak a megfelelő berendezéseik a hó előállítására” – mondja informátorunk.

„Számunkra igazából még csak most kezdődik a munka, ahogy sorban érkeznek az újságírók. De akkor sem lesz igazán vészes, amikor már beindult a nagyüzem, fél napot kell dolgoznunk, és kapunk szabadnapokat is. Mi az önkéntesek falujában lakunk, és az elhelyezésre sem panaszkodhatom. Egy szimpatikus orosz lánnyal kerültem egy szobába, és gyakorlatilag saját lakásunk van, fürdőszobával. Az persze nem örül, akit olyan helyre tettek, ahol nyolc főre jut egy fürdőszoba, és emeletes ágyon kell aludni. S ami mindannyiunk számára nagy probléma, az az étkezés, amit ugyan biztosítanak számunkra, de a mennyiséggel és a minőséggel is komoly gondok vannak. Az egyik vacsoránk szerintem az előző napi leves pörkölt változata volt, hasznosították, ami megmaradt Visszasírom a gimnáziumi menzát, de az élmények azért természetesen kárpótolnak” – szögezi le Mihályi Petra.

„Mindenki nagyon kedves, és amikor ma reggel megérkeztem a csarnokba, rögtön felköszöntöttek a szülinapomon. Kaptam csokit, egy boldog szülinapot feliratú lufit, és az üzenőfalon is megemlékeztek rólam, ami tényleg megható” – árulja még el, majd elköszön, mert Szocsiban már javában zajlik a munka, ott három órával elérőbb tartanak.