Az olimpiákon műkorcsolyában a szovjetek, oroszok temérdek aranyat nyertek, de a női versenyeken csütörtök estig csupán egy ezüstjük (Irina Szluckaja, 2002) és két bronzuk (Kira Ivanova, 1984; Szluckaja, 2006) volt. (Zárójelben azért említsük meg, hogy 1994-ben az ukrán Okszana Bajul győzött a lillehammeri játékokon.) Négy éve, Vancouverben Aljona Leonova a 9., Kszenyija Makarova a 10. helyen zárt. Szocsiban most meglett az oroszok első aranya, a 17 éves, kétszeres Eb-ezüstérmes Adelina Szotnyikova két kiváló programmal állt elő, és a kűrben nem csak ledolgozta a minimális, 0,28 pontos hátrányát a címvédő koreai Kim Ju Nával szemben, de még rá is vert; több mint öt pont előnnyel győzött.
„A pontokat a bírók adják, és nincs jogom megkérdőjelezni az értékítéletüket. De ha megtenném, az sem változtatna semmin. Hogy milyen érzések kavarognak bennem? Mindenekelőtt a megkönnyebbülésé, hogy vége van az olimpiának. Lehetséges, hogy most nem voltam olyan motivált, mint Vancouverben. Ott képes lettem volna meghalni az aranyéremért, most nem” – nyilatkozta higgadtan Kim Ju Na, mások azonban nagyon is megkérdőjelezik a pontozás korrektségét.
„Nem értem, hogy jöhettek ki ezek a pontszámok” – mondja a kétszeres olimpiai bajnok német Katarina Witt, és csodálkozik hozzá Kurt Browning is: „Felfoghatatlan, a komponens pontokban Szotnyikova hogyan került ilyen közel Kim Ju Nához” – jegyezte meg a kanadaiak négyszeres világbajnoka, utalva azokra a pontszámokra, amelyekkel a pontozók szubjektív véleményt formálnak többek között a versenyzők korcsolyázótudásáról és az előadásmódjukról.
Browning honfitársa, Jaime Sale, aki páros műkorcsolyázásban nyert olimpiát 2002-ben, ugyancsak kifakadt: „Én nem vagyok pontozó, de nem értek egyet a végeredménnyel, ahogy sokan mások sem. Nálam Kim Ju Na nyert, Carolina Kostner az ezüstérmes, és Szotnyikova csak a harmadik.”
Ugyanakkor Olaszországban a Gazetta dello Sport, amely elfogult lehetne Kostnerrel, azt írja, hogy Szotnyikova győzelmének jogosságát nem szabad megkérdőjelezni, jogos az orosz arany. S az amerikaiak korábbi olimpiai bajnokát, Brian Boitanót is megfogta az az energia, amit az orosz versenyző a jégre vitt.
Ne lepődjünk meg, a korábbi orosz klasszisok szerint is minden rendben volt a pontozással, a háromszoros olimpiai bajnok Irina Rodnyina sem lepődött meg. „A bírók különböző országokat képviseltek, nem kell itt semmiféle összeesküvésre gondolni. Az átlagember csak azt látja, hogy a versenyző elesik-e vagy sem, a program finomságait nem érzékelik. Szotnyikova forgásai szebbek voltak, és mindent jól láttak a bírók” – szögezte le az olimpiai láng egyik fellobbantója. Azért azon mi meglepődnénk, hogy ha ő éppen nem hallott volna még soha sem színfalak mögötti megegyezésekről...
S bizony még az orosz újságírók Szotnyikovát is megkérdezték, nem gondolja-e, hogy „felpontozták”.
„Ezt ne tőlem kérdezzék, én csak tettem a saját dolgom, és megajándékoztam Oroszországot” – bökte ki szűkszavúan az érintetett, érezhetően nehezményezve már a felvetést is. Egyébként azonban megered a nyelve.
„A rövid program után nagyon szoros verseny alakult ki az első három helyen, és tudtam, hogy csakis hibátlan kűrrel van esélyem nyerni. Mert igen, eldöntöttem, hogy az aranyéremért harcolok, nem érem be az ezüsttel. Amikor azonban kimentem a jégre, nem gondoltam az aranyra, csak arra, hogy tisztán, hiba nélkül kell korcsolyáznom, magamat legyőzni. Nem izgultam, mert arra gondoltam, hogy csak azt kell tennem, amit egyébként is a legjobban szeretek: korcsolyázni. Már tizenkét évesen felnőtt orosz bajnok voltam, és amikor láttam, hogy a többiek mennek ki Vancouverbe, arról álmodtam, hogy négy év múlva én is indulni akarok az olimpián, és milyen jó lenne majd érmet szereznem. S persze az aranyra gondoltam... Így most egymás után mind a két álmom teljesült...” – nyilatkozta Adelina Szotnyikova, aki elmondta még, hogy az a hisztéria, ami Julija Lipnyickaját körülvette, rá semmilyen hatással nem volt. Igyekezett teljesen kizárni a külvilágot, nem olvasni és nem hallgatni a híreket.
S az újdonsült olimpiai bajnoknő most már bevallotta, amit a rövid program után még tagadott: bizony nagyon dühös volt, amikor közölték vele, hogy a csapatversenyben nem kap szerepet még csereként sem, mert az utolsó pillanatig számított rá. Utólag már könnyen mondhatjuk, hiszen a csapatversenyt az oroszok hatalmas fölénnyel nyerték meg, Szotnyikova most kétszeres olimpiai bajnok is lehetne.
