Kezdetben nehezebb dolga volt, még tanult, ritkábban jutott ki Ausztriába. „Mert hiába vannak Erdélyben hegyek, ott nem lehet készülni, akkoriban még nem voltak igazán jó lejtők, pályák” – magyarázza. Az országváltást mindenképpen jó lépésnek tartja, és nemcsak az összehasonlíthatatlanul jobb felkészülési körülmények miatt. Úgy érzi, Magyarországon tisztelik, támogatják. „Egyértelműen megérte, pedig gyakorlatilag mindent elölről kellett kezdenem, törölték az összes világkupa-pontomat, valamennyi fontos eredményemet. Huszonhárom évesen úgy kezdtem a versenyzést, mintha 16 éves lennék, például utolsó rajtszámmal kellett odaállnom a pályára. A román szövetség adhatott volna zöld kártyát is, és akkor maradnak a pontjaim, de ők inkább megbüntettek.”
Az sem zavarja, hogy míg a sztároknak saját léceket gyártanak, és csak vakszmesterből van nekik négy, ő a honlapján keres fejszponzort, hogy a bukósisakon elhelyezett reménybeli hirdetésből is származzon valamennyi pénze. „Sokat gondolkoztam, mi lenne jobb: egy osztrák csapatban versenyezni, ahová nehéz bejutni, de ha sikerül, mindened megvan, vagy a magyarban, ahol nincs ugyan tolongás, de nehéz megteremteni a hozzávalókat. Nekem ez utóbbi a szimpatikusabb.”
Szocsi előtt úgy nyilatkozott, hogy érdekes olimpiára számít. Azért is, mert ott hatványozottan igaz, hogy egyik percről a másikra ködbe tud borulni minden. „Nekünk, fiataloknak jó, ha új, kiszámíthatatlan egy helyszín, az idősebbek, akik számtalanszor körbesízték már a világ valamennyi jelentős pályáját, nincsenek akkora előnyben” – fogalmazott akkor. Úgy tűnik azonban, hogy köd nélkül is megy. A román sajtó pedig némi keserűséggel ünnepli. „A román Miklós Edit 7. helyen végzett Szocsiban. Kár, hogy Magyarországnak szerzett dicsőséget” – jelent meg villámgyorsan a Prosport.ro című honlapon.
De ez már legyen az ő káruk.
