Megszokhattuk, hogy évről évre új szabályok zúdulnak ránk a Formula–1-ben, de most tényleg nem üres szólam forradalmi változásokról beszélni. Abból kifolyólag, hogy negyedszázad után visszatértek a turbómotorok, gyakorlatilag az autók minden egyes részét újra kellett tervezni. Lényeges, hogy a KERS-rendszer immár nemcsak a mozgási, hanem a motor hőenergiáját is hasznosítja, ami az eddigi plusz 80 lóerő helyett 160-at jelent, s 7 helyett 33 másodpercig lehet majd használni; ugyanakkor idén a tavalyi üzemanyag-mennyiség kétharmada, csak száz kilogramm áll a pilóták rendelkezésére futamonként. S ez bizony óvatosságra inthet, felettébb kínos, ha az utolsó körben kifogy a benzin.
Eleinte szokatlan lesz, hogy a versenybírák a kisebb szabálytalanságokért öt másodperces büntetéseket rónak ki – ezeket a kerékcserék alatt is le lehet tölteni –, továbbá „büntetőpontokat” osztanak, és akinek összegyűlik tizenkettő, azt a következő futamról kizárják. S hogy a vb-n a végjáték még izgalmasabb legyen, a szezonzáró Abu-dzabi Nagydíjon a megszokott pontszámok kétszeresét lehet megszerezni, vagyis a győztes ötven pontot kap, a második helyezett harminchatot, a harmadik harmincat.
A holtidőben megpezsdítette az életet a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) újítása, miszerint a pilóták erre a szezonra maguk választhattak rajtszámot, ami a pályafutásuk végéig az övék lesz. A regnáló világbajnoknak továbbra is jár az 1-es, ha kell neki, és Sebastian Vettel meg is tartotta a Red Bullján. Amennyiben idén nem őt koronázzák meg, akkor jövőre az 5-ös kerül az autójára. 2001-ben még zöldfülűként, 14 évesen ezzel a rajtszámmal lett gokartban junior Európa-bajnok, de nyilván az is nyomott nála a latban, hogy az első formula–1-es vb-címét (2010) ugyancsak ötössel szerezte. Fernando Alonso (Ferrari) is a gokartos sikeréveibe révedt, amikor a 14-est jelölte meg: 1996. július 14-én tizennégy évesen egy 14-es rajtszámú autóval nyerte meg a junior gokart-világbajnokságot. A teljesség igénye nélkül Nico Rosbergnek (Mercedes) azért kellett a 6-os, mert édesapja, Keke Rosberg ezzel lett világbajnok 1982-ben; Valtteri Bottasban (Williams) pedig azért a 77-es, mert a 7-es szinte egy t betű, és a nevét így akár úgy is lehetne írni, hogy Bo77as. A 13-asra, amit – 1976-ban kivontak a forgalomból – a jelek szerint csöppet sem babonás Pastor Maldonado (Lotus) csapott le.
Ami a pilóták körforgását illeti, heten váltottak csapatot: Kimi Räikkönen (Lotus–Ferrari), Felipe Massa (Ferrari–Williams), Nico Hülkenberg (Sauber–Force India), Sergio Pérez (Mercedes–Force India), Daniel Ricciardo (Toro Rosso–Red Bull), Adrian Sutil (Force India–Sauber) és Maldonado (Williams–Lotus). Mark Webber (Red Bull) visszavonult, Kobajasi Kamui (Caterham) visszatért, Giedo van der Garde (Caterham) és Charles Pic (Caterham) már csak tesztpilóta, Paul di Resta (Force India) kiszállt a Formula–1-ből, a három új fiú pedig a dán Kevin Magnussen (McLaren), az orosz Danyiil Kvjat (Toro Rosso) és a svéd Marcus Ericsson (Caterham).
A szezon előtti teszteken a Mercedes mutatta a legjobb formát, de a Williams sem lehet elégedetlen. A megtett kilométerek alapján is a sorban utánuk jön a Ferrari és a McLaren, az utóbbi években egyeduralkodó Red Bull viszont hátulról a harmadik, és Vetteléknek nemcsak a Renault-motorral gyűlt meg a bajuk, hanem jószerivel mindennel. A teszteken egyszer sem sikerült teljes versenytávot futniuk, és okkal tarthatnak attól, hogy Melbourne-ben a célig sem jutnak el a teljességgel megbízhatatlan RB10-essel. Christian Horner ilyesmit persze nem mond, de az első négy futamon bevallottan sok jóra ő sem számít. A Red Bull csapatfőnöke szerint az Ausztrál Nagydíjon nem lenne meglepetés, ha a Mercedes pilótái két kört vernének a mezőnyre, a vb-cím pedig Hamilton és Rosberg között dől el. S nem mondhatjuk, hogy csak altatja a mezőnyt.
