A világkupa zárónapján a Főnix-csarnokban életműdíjjal tüntetik ki a sportág korábbi hazai kiválóságait: Patocska Máriát, Sinkó Andreát, Érfalvy Nórát, Fráter Viktóriát, Szalay Andreát, valamint az 1988-ban, 1992-ben és 1993-ban Eb-bronzérmes kéziszercsapatunk tagjait.
A jelen sajnos kevésbé dicső – legjobbunk, Vass Dóra pechesen két olimpiáról is lemaradt, a pekingiről tényleg csak hajszállal –, s nem szívderítő, hogy az ötkarikás játékokra legutóbb 2000-ben szerzett kvótát versenyzőnk.
Fráter Viktória Sydney előtt Atlantában, mi több, 14 évesen már Barcelonában is ott volt, s ezzel a sportág históriás könyvébe is bekerült: a spanyol Cid Tostado egyedüliként négy olimpián indult, de három részvétel is csak Fráternek és egy cseh versenyzőnek jött össze. „Barcelonában rettenetesen izgultam, de igazából még Atlantában is. Sydney-ben már rutinos versenyző voltam, erre az olimpiára már lelkileg is rá tudtam hangolódni, azt viszont a mai napig sajnálom, hogy az első napi 16. helyemet nem tudtam megtartani. Magyar pontozó nélkül persze nem volt könnyű dolgom” – emlékszik vissza a világ- és Európa-bajnokságon hetedik helyig jutó, és a sportágban itthon nyolcszor az év legjobbjának megválasztott Fráter Viktória.
„Nagyon örülök ennek az életműdíjnak, és magam is vallom, hogy a múltunkat meg kell becsülni, mert enélkül jövőnk sincs” – jegyzi meg.
A 2000-es olimpia után gyakorlatilag befejezte a pályafutását, már csak év végi hazai versenyeken indult, a 2003-as budapesti világbajnokságon – mint az esemény marketingigazgatója – azonban egy bemutatóval még fellépett. S a sportágtól a mai napig nem szakadt el, sőt több szálon is kötődik hozzá.
„Tizennyolc évig az OSC-ben versenyeztem, ahol akkoriban Gyerőné Fritsch Zsuzsa és Molnár Anna, majd Berek Irina voltak az edzőim, most pedig már én vezetem az önállóvá vált OSC Ritmikus Gimnasztika SE-t. Hatvan gyerekkel foglalkozunk a VIII. és a XVI. kerületben, de én még Nógrádsápra is lejárok edzést tartani, ahol nyáron rendszeresen mind együtt edzőtáborozunk. Versenyeket is szervezek, és nem csak kicsiknek, hanem „old girls”-kupát is, jó újra találkozni a régi társakkal. Rendezőként én persze nem indulok, de meglehet, hogy egy bemutató erejéig újra felmegyek majd a szőnyegre, mert próbálnak rávenni” – árulja el a több mint százszoros magyar bajnok Fráter, aki a közelmúltban belevágott a dressztervezésbe is.
„Azt semmiképpen sem mondanám, hogy divattervező vagyok, mindent autodidakta módon sajátítottam el, de dresszeket tervezek és készítek is. Mégpedig az úgynevezett szublimációs eljárással, amely során a szilárd halmazállapotú anyag, jelen esetben a festék melegítés hatására egyből gőzállapotba megy át. Megkapom a méretet, ezután számítógépen megtervezem a grafikát az adott szabásmintára, majd kinyomtatom, felvasalom, felkristályozom, és utána már csak össze kell varrni” – mondja Fráter Viktória, hozzátéve, hogy amíg versenyzőként a koreográfiái összeállításánál élhette ki a kreativitását, most a számítógép előtt teheti ezt meg.
