Az osztrák válogatott az olimpiához képest teljesen kicserélődött, s bár három forduló után az élen állt a vb-n, a két héttel ezelőtti felkészülési torna azt mutatta, el lehet csípni.
Hajmeresztő magyar hibával kezdődött a mérkőzés. A magyar bekkek addig totojáztak Hetényi kapuja mögött, amíg kényszerből ki kellett vágniuk a korongot. Persze éppen középre, egy osztrákhoz, aki tisztán lőhetett tíz méterről, szerencsére nem elég pontosan, így Hetényi tudott hárítani.
Ezután viszont a magyar válogatott varázsütésre átvette az irányítást, kapuja elé szögezte az ellenfelét. Az első harmad kapura lövési aránya (16:3) tökéletesen mutatja a magyar fölényt. Több góllal kellett volna vezetnünk, ám maradt a 0-0.
A második húsz perc ugyanígy kezdődött, a negyedik emberelőnyt végre sikerült értékesíteni. A 28. percben Szirányi lőtt a kék vonalról, a korong pattogott az emberek sűrűjében, de csak utat talált Starkbaum hálójába (1-0). S mire az osztrákok felocsúdtak volna, a következő percben újabb gólt kaptak. Benk fordult szépen vissza a kapu mögül, a másik oldalon Sebők érkezett pontosan (2-0).
Már éppen azt kezdtük latolgatni, ha megverjük az osztrákokat, akkor az utolsó fordulóban Japán ellen akár a feljutásért játszhatunk, de korai volt álmodozni. A magyar válogatott pillanatok alatt összeomlott, avagy az osztrák támadt fel. Schiechl büntetőjét még kivédte Hetényi, de aztán négy perc alatt három gólt kaptunk (2-3). Az elsőnél Hundertpfund fűzte át magát Tokajin úgy, hogy Tokit még nagypapakorban is kiveri a víz, ha eszébe jut a jelenet.
A sógorok ugyanezt a macska–egér játékot művelték szerdán a koreaiakkal, de ehhez egér, pontosabban „madár” is kell.
A második játékrész döbbenetesen ért véget. Előbb Sofron hagyott ki büntetővel felérő ziccert, a java azonban az utolsó másodpercre maradt. Sebők kotorta kapura a korongot, ami átcsúszott Starkbaum lába alatt, s becsorgott a hálóba. Dudaszó nem hallatszott, a magyar játékosok ünnepelni kezdtek, aminek a bírók bizonytalansága vetett véget. A csíkos mezesek tanácskozásba kezdtek, szokásos jelenetként telefonáltak, de a vezetőbíró sem középre nem mutatott (gól), sem széttárt karokkal a két kapu felé (nem gól). Ehelyett magához rendelte a két csapatkapitányt, s a két együttest az öltözőbe küldte, mondván majd a szünetben eldöntik, érvényes-e a találat.
