Nem állíthatjuk, hogy Sébastien Loeb tavaly stílszerűen köszönt el a ralisporttól, amikor egy jobbos kanyarban megcsúszott, megpördült, és a Citroën DS3 WRC a feje tetején landolt az árokban valahol egy elzászi erdő szélén. Pedig minden idők legjobbja, a kilenc világbajnoki címet begyűjtő, történetesen elzászi születésű ralis jól kifundálta, hogy utolsó vb-szezonjában már csak négy állomáson indul, és többszörösen hazai pályán, a Francia-ralin jöhet a szép búcsú. S ha ez nem is jött össze, kijár neki a virtuális díszsorfal, elvégre a technikai sportokban csak Michael Schumacher és Valentino Rossi említhető vele egy lapon.
A pályafutását az apai gének hatására maga is ígéretes tornászként kezdő, és még 15 évesen is a korláton röpködő Loeb 2004 és 2012 között minden rali-vb-t megnyert, 78 versenyen győzött, ebben a statisztikában a már négy éve visszavonult finn Marcus Grönholm harminccal a második. Hősünk győzelmeinek aránya 168 rajthoz állásból 46,4 százalék, nem csodálkozhatunk, hogy elég sűrűn más izgalmakat is keresett magának.
Még 2008-ban tesztelhette a Red Bull Forma–1-es autóját, ami akkor még messze nem az volt, amivel aztán Sebastian Vettel elkezdte nyerni a vb-ket, de Loeb egy hivatalos teszten Barcelonában tizenhét versenyzőből nyolcadik lett. Említhetjük a 24 órás Le Mans-i versenyt, ezen második helyet szerzett, tavaly pedig a legendás amerikai hegyi versenyen, a Pikes Peaken is odatette magát: 8:13.878 perc alatt száguldott végig a 19,9 kilométeres versenytávon, hogy 156 kanyart leküzdve felkapaszkodjon a 4301 méter magasan lévő célba. Az átlagsebessége 145 kilométer/óra volt, és másfél perccel döntötte meg az addigi versenycsúcsot egy kifejezetten erre a versenyre épített Peugeot 208 T16-tal.
S íme a videó arról, hogy döntött versenycsúcsot Sébastien Loeb:
Loeb neve persze egy másik francia márkával forrt össze szorosan, a raliban végig Citroënnel versenyzett, és most, hogy a gyár beszállt a túraautó-világbajnokságba, őt is a csapatban találjuk. „Sokat dolgoztunk, de a pályán – nem úgy, mint a raliban – nem csak rajtam állnak a dolgok. A pályán hiába indulsz első helyről, lehet, hogy az első kanyarban kiesel. A raliban kicsit lehet hibázni, egy-egy másodpercet el lehet veszíteni, majd visszanyerni. A pályán nem hibázhatsz. Az időmérő alapvető, a rajt sorsdöntő lehet, a versenyben nem hagyhatsz ki egy pillanatra sem, mert a mezőny nem kegyelmez. Teljesen más a két verseny szemlélete” – fejtegette a múlt hét végi szezonnyitó Marokkói Nagydíj előtt a februárban már 40. életévet betöltő Loeb. Az esélyeivel kapcsolatban visszafogottan nyilatkozott, és mindig oda kanyarodott vissza, hogy egyelőre tanulni szeretne.
Marrákesben aztán a nebulóból egy csapásra professzor lett, az első futamban márkatársa, az argentin José María López mögött másodikként zárt, a másodikat megnyerte. Tegyük hozzá, ez a Citroën érdeme is, és a világbajnokság első állomása után nem merészség kijelenteni, hogy a franciák C-Elysée modellje verhetetlennek tűnik idén. „Mindig remek érzés győzni, és nagyszerű autónk van” – szögezte le Loeb.
Legalább mi tegyük hozzá: azért az sem mindegy, ki ül a volánnál.
