A Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) másfél hete döntött úgy, hogy átalakítja a szakvezetés struktúráját, és a szakági vezetőedzők fölé szövetségi kapitányt rendel. A változtatásban óhatatlanul szerepet játszott az, hogy – bár a korosztályos világversenyeken szépen teljesítettek versenyzőink – júliusban a kazanyi felnőtt-világbajnokságon válogatottunk mindössze egy bronzérmet szerzett, férfi kardcsapatunk révén. Emellett még női párbajtőrcsapatunk negyedik, férfi kard egyéniben az olimpiai bajnok Szilágyi Áron ötödik, valamint női párbajtőr egyéniben a világranglista-vezető Szász Emese ugyancsak ötödik helyét jegyezhettük fel.
Legutóbb 2005-ben volt szövetségi kapitánya a magyar vívósportnak – a Magyar Olimpiai Bizottság jelenlegi főtitkára, a kétszeres olimpiai bajnok kardvívó Szabó Bence –, azóta előbb háromkapitányos rendszer működött, majd hat vezetőedző fogta össze az egyes szakágakat, akiknek a tevékenységét szakmai alelnök felügyelte társadalmi munkában.
Másfél hete a szövetségi kapitányi posztra pályázatot írtak ki, melyre három, a válogatott mellett addig is dolgozó szakember, Kovács Iván, Mincza-Nébald Ildikó és Udvarhelyi Gábor kapott meghívást. Előbbi kettő azonban nem adott be pályázatot. A 61 éves Udvarhelyi Gábor az MVSZ elnökségének egyhangú döntésével lett szövetségi kapitány. A szakvezető mesterként, fegyvernemi vezetőedzőként, MTK-s klubvezetőként évtizedek óta meghatározó alakja a magyar vívósportnak. Nagy Tímea az ő tanítványa volt, amikor 2000-ben megnyerte a sydney-i ötkarikás játékokat, a csapatban olimpiai ezüstérmes és világbajnok Kovács Ivánnak ő adta kezébe a párbajtőrt, és érdemben mástól nem is kapott iskolát nagyjából harminc év alatt. S tavaly férfipárbajtőr-csapatunk vb-aranyérmében nem csak vezetőedzőként vállalt tevékeny részt, az együttesből az idén egyéni Eb-címet szerzett Rédli Andrásnak ő a mestere.
„Végtelenül megtisztelő, hogy Csampa Zsolt elnök úr és az elnökség felkért erre a nagyon szép, de nagyon nehéz feladatra. Azért, hogy az olimpiai kvalifikációban eredményesek legyünk, feltétlenül egy irányba kell elmozdítani a magyar vívást, és összefogásra lesz szükség a szakágak, az edzők, a versenyzők részéről. A kazanyi világbajnokság nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, és a kvalifikáció tényleges kezdetéig már nincs sok időnk. A stratégiánkat ennek megfelelően gondoltuk át. Az első számú szempont a kvótákért harcoló csapataink és a reménybeli egyéni indulóink maximális támogatása. A férfi kardozók és a női tőrözők csapatversenye a rotáció miatt nem lesz a riói műsoron, de egyéni kvótákra tőlük is számítunk” – mondta el Udvarhelyi Gábor.
A szövetségi kapitány munkáját vezetőedzők és edzők segítik. A férfi párbajtőrt Gelley István, a női párbajtőrt Kovács Iván, a férfi kardot Somlai Béla, a női kardot Pézsa Tibor, a női és férfi tőrt pedig egy személyben Érsek Zsolt irányítja vezetőedzőként. Közülük Kovács Iván és Somlai Béla eddig is betöltötte ezt a posztot. Meg kell említeni, hogy a kerekesszékes válogatottat technikai igazgatóként Szekeres Pál irányítja.
Az olimpiai és világbajnok Pézsa Tibor – az 1964-es tokiói ötkarikás játékok kardvívó egyéni aranyérmese – 78 évesen is aktívan edzősködik, 2005 óta a Városmajorban vezeti az utánpótlás-nevelő Pézsa Tibor Vívóakadémiát. 1978 és 1982 között a kardválogatott szakágvezetője volt, dolgozott Németországban és Szaúd-Arábiában is, a válogatotthoz azonban hosszú évtizedek után tért vissza az ígéretes női csapatunk élére.
„Közel vagyok a nyolcvanhoz, de mindennap megtalálhatnak a vívóteremben. Anélkül, hogy bántani akarnám a férfi szekciót, nem látom túlzottan optimistán a magyar kard jelenlegi helyzetét. Komoly problémákat látok a szakember-garnitúrában, a felfogásban, a szellemiségben, és hitvallásom szerint a régi nagyok közül utolsó mohikánként a régi magyar kardvívás szellemiségét szeretném átültetni a mába. Fontos, hogy a tisztességes munkának legyen meg a becsülete, ne a kerülőutakon történő érvényesülésnek. A beosztott edzőktől a nagyon precíz, minőségi munkát fogom megkövetelni. Ez új lesz nekik, de ez az egyedüli helyes út, és nekünk megvan az irányunk, megvannak a hagyományaink. Kinevelhetünk egy eredményes edzőgarnitúrát, és a legfontosabb az, hogy beléjük is átplántáljuk a szellemiséget” – vázolta ars poeticáját Pézsa Tibor.
A legendás mester kérdésünkre, hogy a külföldi Világkupa-versenyeken is ott lesz-e a válogatott mellett, a következőt válaszolta: „Engem az utazások nem vonzanak, a teljesítmény vonz. De ha én nem is leszek ott ezeken a versenyeken, a szemeim és a füleim ott lesznek. S a versenyzők még haza sem érkeztek, én már tudni fogom, hogy mi történt, és már ki is elemeztem, hogy esetlegesen mit rontottam el, és mit kellene másképpen csinálni.”
