Amikor Lékó Péter rápirított Kaszparovra

Az IQ-sugárzást nem lehet mérni, mégis, van az úgy, hogy lehet érezni.

2014. 12. 04. 5:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A nap fénypontjaként a tíz évvel ezelőtti vb-döntős, a kínai Wang Yue elleni partiját elemezte az augusztusi sakkolimpiáról. Ennek apropóján betekintést nyerhettünk a magas szintű sakkozás rejtelmeibe. A játszma hátteréről Lékó a következőket árulta el:

„Kramnyik szekundánsaként az Anand elleni döntőre készülve elemeztük aprólékosan a változatot, én már akkor mondtam Kramnyiknak, fölöslegesen, mert Anand úgyis d4-gyel fog nyitni. Nem hitte el, két hónap múlva átadtunk neki egy hatvanoldalas dossziét, de persze nekem volt igazam. Évekig rá se néztem a nyitásra, annyira telítődtem vele, később aztán néhányszor megjátszottam.”

Először is azzal szembesültek a fiatalok, hogy egy tulajdonképpen alapállásban (az orosz védelem Hc3-as csereváltozatában) milyen távolabbi következményekkel jár, ha világos a 11. lépésben a3-at, b3-at vagy Kb1-et húz. Lékó elemében volt, mindenről eszébe jutott valami, a szédítő időutazáson évszámok, ellenfelek, lépések röpködtek gyors egymásutánban gyakran tízéves távlatból, a legapróbb részletekre kitérve. Hogy Gasimov ellen miért ment el tíz perce arra, hogy elhessegesse a rémálmait, hogy miért éppen a 14. lépés után ment ki a mosdóba, s ott milyen gondolatai támadtak, előző nap mit ivott, mit evett, kivel beszélgetett, ezt a varit iksz játszotta meg, ipszilon azzal a hibával vesztette el – és így tovább.

S persze Kaszparov újfent említést nyert, a korábbi világbajnok eme játszmát a helyszínen személyesen követte, s utána gratulált Lékónak: ez az, újra a régi, aki tökéletesen felépített játszmában az ellenfél apró megingását szép taktikai manőverrel használja ki.

S hogy Lékó valóban a régi-e? Egy hónapja Moszkvában a Petroszjan-emlékversenyt két mínusszal zárta, rendkívül pechesen. A laikusnak úgy tűnt, mintha a nagymester tőle szokatlanul sokkal rámenősebben sakkozott volna. Amikor ezzel szembesítettem, sejtelmesen, mégis találóan így reagált: „Semmi sem tart az idők végezetéig.”

Nos, Lékó immár harmincöt éves. Még nem öreg, de már nem is fiatal. Helyette mondjuk ki: tizennégy évesen lényegesen előrébb tartott, mint az utódai, de váratlanul korán, alig valamivel harmincon túl kicsúszott az elitből, s talán nem csak őt gyötrik kételyek, vezet-e vissza út a csúcsra, vagy legalábbis a csúcs felé.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.