Ha ez esetleg lemondást is jelent, akkor sem azonnalit. A németek pedig természetesen innentől még jobban hisznek magukban, például Susann Müllerben is. A Győri ETO gyakorlatilag egész ősszel ujjsérüléssel bajlódó átlövője a sorsdöntő meccsre csatasorba állt, öt góljával döntő érdemeket is szerzett, mégis szerényre vette a figurát: „Nem éreztem túl nagy nyomást, én nem menthettem meg a világot. Azt mondtam a lányoknak, ez lesz a mi döntőnk, így is játszottunk, ezért vállaltam én is a mérkőzést, pedig egy ideje szinte már orvosságon élek.”
A legnagyobb orvosság azonban bizonyára maga a továbbjutás. E tekintetben a D csoportban a szerbek viszont további kezelésre szorulnak, mert azt követően, hogy a rajton simán elkalapálták őket a montenegróiak, szerdán Eszéken kiábrándító teljesítményt nyújtottak. Úgy maradtak alul 27–16-ra a franciákkal szemben, hogy az első félidőt 11–3-ra bukták el! A Győrben szintén megfordult, de Szkopjéba szerződött Andrea Lekics így magyarázta a megmagyarázhatatlant: „Kevés mozgás, statikus stílus, rengeteg technikai hiba. Ha így játszunk, nemcsak a franciák vernek meg minket, hanem mindenki.”
Illetve mindenki már nem, mert pénteken a két nullapontos, Szerbia és Szlovákia küzd a továbbjutást érő harmadik helyért. Ha újabb meglepetés születne, az felérne a C és D ágon egy földindulással, hiszen két délszláv nagyágyú, Horvátország és Szerbia búcsúját jelentené.
