Horvát kézilabdás tragédia: kiesett a rendező!

Súlyosan megsérült az irányító és az egész csapat is: a társrendező horvátok elsőként máris kiestek az Eb-ről!

Ch. Gáll András
2014. 12. 11. 6:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A horvátok már eleve vészt jóslóan, a svédektől elszenvedett vereséggel kezdték az Eb-t a C csoportban. Tovább rontotta helyzetüket, hogy az első forduló két győztese, Svédország és Hollandia a második körben, szerdán 30–30-as döntetlent játszott egymással, így mindketten hárompontosak lettek, ezzel még nagyobb tétet rakva a két nullapontosra: világossá vált, hogy aki a horvát–német rangadón kikap, máris búcsúzik, elsőként esik ki az Eb-n.

Mivel déli szomszédaink 2003-ban, az ugyancsak náluk rendezett világbajnokságon is elkövették azt az otrombaságot, hogy házigazda létükre már a csoportkörből kiszédültek, ezúttal is jogos volt az aggály. Mint ahogyan a másik oldalról az is, hogy ezúttal akár pályán kívüli eszközökkel is megpróbálják őket benn tartani a tornán, és ehhez a vélt törekvéshez a két román játékvezető – két nappal korábban borzasztóan fújtak – megfelelő alanynak tűnt.

A horvátokat aztán már a meccs elején váratlan és embert, csapatot próbáló csapás érte, hiszen súlyos térdsérülést szenvedett a válogatott esze, szellemi vezére, a rutinos irányító, Miranda Tatari. Nem a saját lábán, és könnyek között hagyta el a pályát; ez utóbbi bő egy órával később játékostársaira is igaz volt. A németek ugyanis 26–24-re győztek, ezzel a teljes Európa-bajnoki mezőny első kiesője éppen a horvát válogatott lett.

Andrea Penezic számos alkalommal egyszemélyes támadósorként ostromolta a német kaput, 13 gólt szórt, de a modern kézilabdában egyetlen klasszis nem nyerhet komoly meccset, így Penezic is kínjaival és könnyeivel küszködve rebegte az interjúzónában: „Nagyon csalódott vagyok, sírtam. Óriási meglepetés, hogy rendezőként maradunk le a középdöntőről.” Vladimir Canjuga szövetségi kapitány meglett férfi létére mégsem mondhatta ugyanezt, ő így fogalmazott: „Még nehezebbé tette a meccset, amikor megláttuk, hogy a hollandok és a svédek döntetlent játszottak egymással. Kiválóan védekeztünk, de nagyon hiányzott Tatari. Megpróbáltuk helyettesíteni, de a második félidőre elfogyott a koncentrációnk, több hibát vétettünk. Hiszek a csapatban, és vállalom a felelősséget.”

Ha ez esetleg lemondást is jelent, akkor sem azonnalit. A németek pedig természetesen innentől még jobban hisznek magukban, például Susann Müllerben is. A Győri ETO gyakorlatilag egész ősszel ujjsérüléssel bajlódó átlövője a sorsdöntő meccsre csatasorba állt, öt góljával döntő érdemeket is szerzett, mégis szerényre vette a figurát: „Nem éreztem túl nagy nyomást, én nem menthettem meg a világot. Azt mondtam a lányoknak, ez lesz a mi döntőnk, így is játszottunk, ezért vállaltam én is a mérkőzést, pedig egy ideje szinte már orvosságon élek.”

A legnagyobb orvosság azonban bizonyára maga a továbbjutás. E tekintetben a D csoportban a szerbek viszont további kezelésre szorulnak, mert azt követően, hogy a rajton simán elkalapálták őket a montenegróiak, szerdán Eszéken kiábrándító teljesítményt nyújtottak. Úgy maradtak alul 27–16-ra a franciákkal szemben, hogy az első félidőt 11–3-ra bukták el! A Győrben szintén megfordult, de Szkopjéba szerződött Andrea Lekics így magyarázta a megmagyarázhatatlant: „Kevés mozgás, statikus stílus, rengeteg technikai hiba. Ha így játszunk, nemcsak a franciák vernek meg minket, hanem mindenki.”

Illetve mindenki már nem, mert pénteken a két nullapontos, Szerbia és Szlovákia küzd a továbbjutást érő harmadik helyért. Ha újabb meglepetés születne, az felérne a C és D ágon egy földindulással, hiszen két délszláv nagyágyú, Horvátország és Szerbia búcsúját jelentené.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.