– Nocsak!
– A szumó itthon tízenkét-tizenhárom éve terjedt el, és sok olyan anyukát befűztek, akik eleinte csak azért mentek le az edzésekre, hogy elkísérjek a gyereküket. Minden úgy indult, hogy az iskolánkban tartottak birkózóbemutatókat, s mivel elég eleven kislány voltam, elmentem az edzésekre is. Jött utánam a bátyám, anyu is, és milyen a sors, később apukám is elkezdett birkózni, és ő a mai napig űzi. Szóval, igazán sportos a családunk.
– Érden komoly a birkózóélet?
– Mondhatom, hogy igen, bár az Érdi Spartacusnál nálunk, lányoknál a kicsik vannak többségben, a nagyobbakat csak hárman képviseljük Váncza Ivettel és Lemák Diánával. S én persze alapvetően a válogatottal készülök.
– Sérülésmentesen?
– Szerencsére igen, ha pedig kisebb probléma adódik, akkor a gyógytornászunk, Moldvai Ildikó kezelésbe vesz. Hozzá egyébként is heti rendszerességgel járok, hogy karbantartson. És megemlíteném még Balassa Levente sportpszichológust, ő is nagyon sokat segít.
– Az eredménylistája alapján jó karban van.
– Tavaly valamennyire már a junior-Eb-n is sikerült formába lendülnöm, de ez már a harmadik év volt egymás után, hogy az augusztus végi, szeptemberi időszakban vagyok a topon, erőben és fejben is. Így nem is bánom, hogy idén a fő verseny, a Las Vegas-i kvalifikációs világbajnokság is szeptemberben lesz.
– Itt a súlycsoportok első hat helyezettje szerez kvótát, de később még két európai kvalifikációs versenyről és egy világ kvalifikációs tornáról is ki lehet jutni Rióba. Milyenek az erőviszonyok a súlycsoportjában?
– A háromszoros olimpiai bajnok japán Josida Szaorin gyakorlatilag fogást sem lehet találni, ő kiemelkedik a mezőnyből, de a svéd Sofia Mattsson és az amerikai Helen Maroulis is nagyon jó. Mellettük két lengyel, orosz és fehérorosz lányt sorolnék még a szűk elitbe, de minden országból csak egyvalaki szerezhet kvótát. Az egyik fehérorosszal már birkóztam szoros meccset, csak 2-1-re kaptam ki tőle, és ebből tudok erőt meríteni.
