– Néhány éve még a 48 kilogrammban indult és szerzett négy érmet a korosztályos világversenyeken, beleértve a kadett-Eb-aranyát, amely a sportág első magyar női Európa-bajnoki címe. Tavaly már az 51 kilóban lett a junioroknál vb-ezüst- és Eb-bronzérmes, két hete pedig az 53-ban végzett az ötödik helyen az U23-as Eb-n, 21 évesen. Meddig lépked még felfelé a súlycsoportokban?
– Itt már megállok. Az ötvenhárom kilogramm olimpiai súlycsoport, pont passzol a magasságomhoz, ezt éppen nekem lőtték be. Nem kell sokat fogynom, ami keveset pedig kell, az még rá is dob a teljesítményemre. Persze ebbe a mezőnybe még bele kell erősödnöm, mert itt kicsit még gyenguska vagyok. S ez ráadásul nagyon sűrű súlycsoport. Az ötvenöt kilogrammosok fele lejött ide, a negyvennyolc kilósok nagy része feljött, és most az ötvenegyesek is inkább itt indulnak az olimpia miatt. Szóval rá kell kapcsolnom, hogy erőben utolérjem a többieket, utána pedig a gyorsaságomat is fejleszteni kell, mert ha valaki izmot kezd el pakolni magára, akkor óhatatlanul lelassul. Az U23-as Eb-t felfoghattam erőfelmérőnek, és nagyon jó kezdeményezés, hogy most először megrendezték ezt a versenyt. Ugyanis a junior és a felnőtt korosztály között hatalmas különbség van, sokkal nagyobb, mint a kadett és a junior között. Amikor huszonegy esztendősen felmegyek a szőnyegre, és ott huszonnyolc-harminc évesekkel kerülök szembe, olyanokkal, akik mögött már komoly versenytapasztalat van, az bizony nagy ugrás.
– Bevallom, meglepődtem, amikor a szombati gála sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a szumóba is belekóstolt. Ezt mégsem az ötvenkilós lányokhoz kötjük
– Kétségkívül úgy él az emberek többségében, hogy kétszáz kilós férfiak űzik, holott a szumóban már az utánpótlásban is ugyanúgy vannak súlycsoportok, mint a birkózásban. Jómagam azért vágtam bele gyerekként, hogy minél jobban hozzászokhassak a nemzetközi versenyek légköréhez, és nem is ment rosszul, mert nyertem két korosztályos-Eb-aranyat. Amúgy anyukám is szumózott, de az a helyzet, hogy nem én kaptam kedvet hozzá tőle, hanem tulajdonképpen ő tőlem.
– Nocsak!
– A szumó itthon tízenkét-tizenhárom éve terjedt el, és sok olyan anyukát befűztek, akik eleinte csak azért mentek le az edzésekre, hogy elkísérjek a gyereküket. Minden úgy indult, hogy az iskolánkban tartottak birkózóbemutatókat, s mivel elég eleven kislány voltam, elmentem az edzésekre is. Jött utánam a bátyám, anyu is, és milyen a sors, később apukám is elkezdett birkózni, és ő a mai napig űzi. Szóval, igazán sportos a családunk.
– Érden komoly a birkózóélet?
– Mondhatom, hogy igen, bár az Érdi Spartacusnál nálunk, lányoknál a kicsik vannak többségben, a nagyobbakat csak hárman képviseljük Váncza Ivettel és Lemák Diánával. S én persze alapvetően a válogatottal készülök.
– Sérülésmentesen?
– Szerencsére igen, ha pedig kisebb probléma adódik, akkor a gyógytornászunk, Moldvai Ildikó kezelésbe vesz. Hozzá egyébként is heti rendszerességgel járok, hogy karbantartson. És megemlíteném még Balassa Levente sportpszichológust, ő is nagyon sokat segít.
– Az eredménylistája alapján jó karban van.
– Tavaly valamennyire már a junior-Eb-n is sikerült formába lendülnöm, de ez már a harmadik év volt egymás után, hogy az augusztus végi, szeptemberi időszakban vagyok a topon, erőben és fejben is. Így nem is bánom, hogy idén a fő verseny, a Las Vegas-i kvalifikációs világbajnokság is szeptemberben lesz.
– Itt a súlycsoportok első hat helyezettje szerez kvótát, de később még két európai kvalifikációs versenyről és egy világ kvalifikációs tornáról is ki lehet jutni Rióba. Milyenek az erőviszonyok a súlycsoportjában?
– A háromszoros olimpiai bajnok japán Josida Szaorin gyakorlatilag fogást sem lehet találni, ő kiemelkedik a mezőnyből, de a svéd Sofia Mattsson és az amerikai Helen Maroulis is nagyon jó. Mellettük két lengyel, orosz és fehérorosz lányt sorolnék még a szűk elitbe, de minden országból csak egyvalaki szerezhet kvótát. Az egyik fehérorosszal már birkóztam szoros meccset, csak 2-1-re kaptam ki tőle, és ebből tudok erőt meríteni.
– Mondhatjuk, hogy a nemzetközi középmezőnyben ott van?
– Igen, és remélem, hogy mire elérkezünk a Las Vegas-i vb-hez, már a középmezőny legtetején leszek, és a legjobbakkal is felveszem a versenyt.
– Látva az elszántságát, határozottságát, jól gondolom, hogy a potenciális riválisait nagyon pontosan feltérképezi?
– Így van, az edzőtáborokban már tudat alatt is rögződik bennem, hogy az adott versenyző mit szeret csinálni, mire hajlik inkább: erőből, érzésből vagy éppen technikából birkózik. Ezt jó tudni. Szeretek úgy felmenni a szőnyegre, hogy előtte fejben már megvan, mit kell tennem a soros ellenféllel szemben. Számomra az az első, hogy kézbe vegyem az irányítást, és ne én legyek a kis üldözött azon a piros zónán belül, mert ebből már kinőttem, ennek vége.
Egy nagy győzelem a tavalyi junior-világbajnokság elődöntőjében:
És kis kedvcsináló a szombati gálához:
