Romániában vagy Macedóniában tehetős vállalkozó, mecénás vagy akár város is felkarolhat egy-egy csapatot, ami élve az újonnan kapott lehetőséggel, az együtteshez csábít neves kézilabdázókat. Az ilyenfajta támogatásokban azonban nagy a kockázat, hiszen a pénzcsapot bármikor elzárhatják. A tulajdonos ugyanis általában úri passzióból teszi bele a pénzét a sportágba – figyelmeztet a menedzser.
Farkas példaként hozza fel az Oltchim Valcea esetét. A román sztárgárda elismert kézilabdázókkal vágott neki a 2012/2013-as évadnak, azzal a nem titkolt céllal, hogy Bajnokok Ligája-győztes legyen (végül a Győri Audi ETO KC állította meg az elődöntőben – a szerk.). Azonban az Oltchim vállalat privatizációjával kiürült a pénzeszsák, így 2013 nyarán szélnek eresztették a játékosokat.
A sportmenedzser arra a kérdésünkre, hogy az általa patronált nyugat-európai sztárjátékosok hogyan viselik a Balkánt, így felel: „Amandine Leynaud az állandóságot képviseli a Vardar Szkopjében, míg Allison Pineau Románia után játszott Macedóniában, Szlovéniában, de most már hazájában, Franciaországban kézilabdázik.” Farkas hozzáteszi, hogy bár Pineau csalódásként élte meg az oltchimes időszakot, ennek ellenére 2015 nyarán visszatér az országba, mégpedig Nagybányára. A menedzser szavai szerint egy ilyen klasszis játékost értékén kell kezelni, a mai világban ezt Kelet-Európában tudják biztosítani.
És hogy Hornyák Ágnes, a győriek kézilabdázója miért ment szembe a „trenddel” és igazolt Nizzába? A menedzser szerint a magyar válogatott játékos eligazolását másként kell kezelni. Hornyáknak elsősorban az volt a lényeges, hogy fontos láncszeme legyen csapatának és minél több időt töltsön a pályán. „Ági a kiszámíthatóságot választotta az anyagiakkal szemben. Ha utóbbi lett volna a célja, akkor ősztől Romániában játszana.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!