Amikor nem sokkal éjfél után, pezsgővel a kézben koccintottunk a sikerekben gazdag új esztendőre, 2015 legelején nem gondoltuk volna, hogy az év első harmincegy napja ennyi mindent tartogat a sportszeretők számára. Mert ki gondolta volna, hogy egy korábbi kocsmai kedvenc, a darts emberek millióit lesz képes leültetni a televíziók képernyője elé, hogy a sportág legnagyobbjának, Phil Taylornak kiszurkolják az újabb, tizenhetedik világbajnoki címet? Egészen a fináléig remekelt az 55 éves világklasszis, ám ott egy skót, nevezetesen Gary Anderson megállította őt.
Persze voltak olyanok, akiket nem lehetett megállítani. A katariak büszkesége, Nasszer al Attiyah 2011 után ismét legyőzte a dél-amerikai sivatagot és a teljes Dakar-mezőnyt, míg az osztrák Stefan Kraft a homok helyett a hó birodalmában lett a síugrás négysáncának legjobbja. A teniszpályán szintén ünnepelhettünk, hiszen a 17-szeres Grand Slam-bajnok, Roger Federer már a hónap elején, a brisbane-i tornán megszerezte pályafutása ezredik győzelmét, míg az Australian Openen a két világelső, az amerikai Serena Williams és a szerb Novak Dokovic emelhette a magasba a győzteseknek járó trófeát.
Sajnos a férfikézilabda-világbajnokság a magyarok nélkül zajlott le, ám így is sokáig beszédtéma maradt. No, nem a franciák aranyérme miatt – hiszen ők a sportág legnagyobbjai közé tartoznak, a vb-aranyon kívül az Európa-bajnokságon és a legutóbbi olimpián sem találtak legyőzőre –, hanem a hazai válogatott, Katar miatt, amely általános megdöbbenésre a fináléig jutott.
A profi ökölvívás királykategóriájában Vitalij Klicsko visszavonulása után gazdátlan maradt a WBC világbajnoki öve, amit az amerikai KO-király, Deontay Wilder szerzett meg. A sors iróniája, hogy éppen a címmeccs az egyedüli eddigi pályafutásában, amelyet pontozással nyert meg Bermane Stiverne ellen.
Természetesen a legnépszerűbb sportág, a labdarúgás sem maradhat ki a visszaemlékezésünkből. A portugál Cristiano Ronaldo megérdemelten szerezte meg az Aranylabdát – immáron harmadszor pályafutása során –, megelőzve Lionel Messit és Manuel Neuert, utóbbi a világ legjobb kapusa címmel vigasztalódhatott. Az elveszített Aranylabda miatt vagy másért, mindenesetre Messi a kelleténél többször veszett össze a Barcelona edzőjével, Luis Enrique-vel, és ekkoriban nem sokan fogadtak volna arra, hogy rövidesen ők ketten ismét verhetetlenné teszik a katalán szupercsapatot. A Puskás-díjat James Rodriquez kapta: a kolumbiai középpályás a brazíliai vb-n az Uruguay elleni fantasztikus kapásgóljáért érdemelte ki a kitüntetést.
Itthon sok ünnepelnivaló nem volt a labdarúgásunkban, hiszen az Aranycsapat utolsó tagja, Buzánszky Jenő is eltávozott, hogy a mennyei pályákon újra összeálljon a legendás tizenegy. Ezzel a hazai futball történetében végleg lezárult egy legendás fejezet
Ugyanakkor a havas lejtőkön viszont elkezdődött egy másik, miután Miklós Edit az olimpiai hetedik helye után a lesikló vk-sorozatban a magyar síelés történetének első dobogós helyezését szerezte meg a svájci St. Moritzban. Egy másik magyar hölgy, a korábbi többszörös vb-érmes, Európa-bajnok dzsúdós Mészáros Anett úgy döntött, többéves kihagyást és súlyos sérülést maga után hagyva visszatér a tatamik világába, és a tervbe vett ketrecharcot egyelőre talonba helyezi. A 70 kilós versenyző azóta már dobogóra is állhatott nemzetközi versenyen, és megvan az esélye arra, hogy kijusson a riói olimpiára.
Két szövetségben viszont a viták játszották a főszerepet. A női kosarasoknál leváltották a hazai Európa-bajnokságra készülő válogatott kapitányát, Farkas Sándort, akinek a helyére aztán a korábban kissé érthetetlenül elküldött szlovák szakembert, Stefan Szviteket nevezték ki. A birkózóknál előbb megalakult Hegedűs Csaba ellenzékéből az Új-Szövetség, amely aztán az addig a rezsibiztosként hírnévhez jutó Németh Szilárdot juttatta el egészen az elnöki székig.
