– Németország gazdag nemzet, az Európai Unió legerősebb gazdasága az övé, ám Hamburg polgárai leszavazták a 2024-es olimpia rendezési jogának megszerzéséért indított pályázatot. A pénz játszotta a főszerepet?
– Részben igen, de nem csak az anyagiakon múlt a polgárok elutasító szavazata – mondta Michael Vespert. – A Balkánról érkező menekülthullám, a Párizsban lezajlott terrortámadásokból adódó félelem felkavarta az érzelmeket, és befolyásolta az embereket. Elvitathatatlan, hogy az olimpiai játékok finanszírozása a kényes problémák közé tartozott. A versenyek lebonyolításának az összegét – 3,4 milliárd eurót – nem sikerült elfogadtatni a hamburgiakkal, holott ezt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság révén, vagyis a bevételek kosarából lehetett volna fedezni. A nyilvánosság azonban kizárólag az előzetes befektetésekről vitatkozott, amelyek természetesen szükségesek egy ilyen rendezvény lebonyolításához. Az átfogó kalkuláció 11,2 milliárd eurót tett ki, ebből a város 1,2 milliárdot vállalt magára, a szövetségi államra maradt volna 6,2 milliárd anélkül, hogy a kormány ehhez már most a beleegyezését adta volna. A pályázóbizottság – az eddigi városok rendezőivel ellentétben – őszintén átvilágította és megmagyarázta ugyan a kalkulációt, de ezt nem sikerült megfelelően eljuttatni a lakossághoz. Talán az is hátrányt jelentett, hogy a biztonságra fordítandó összeg mindössze 461 millió eurót tett ki, London legutóbb erre a feladatra 1,7 milliárdot költött.
– Feltételezhető, hogy az adófizetők a saját pénzüket féltették?
– Ez nem kizárható elgondolás egy olyan városban, ahol 77 millió euróval kezdték meg az új hangversenyközpont építését, ami ugyan még nem készült el, de végül előreláthatóan 800 milliót fog felemészteni.
– A híres hanzaváros üzleti érzékéről is ismert polgárai mire számíthatnak az elutasító voksolás után visszamaradt pénz felhasználásánál?
– Pénz nem maradt vissza. A pályázóbizottság az év végével feloszlik, további tevékenységének a fedezésére csak akkor kapott volna folyamatosan pénzt, ha a lakosság megszavazza az olimpiai rendezés folytatását. A felépítendő sportlétesítmények költségei pedig ebben a fázisban csak papíron léteztek.
– Milyen következményekkel jár a hamburgi csalódás a német sport jövőjét tekintve?
– Az olimpiai rendezés kapcsán jelentős fellendülést, úgymond hátszelet reméltünk. Sajnos erről le kell mondanunk. Ennek ellenére meggyőződéssel hiszem, hogy nemzetközi színtéren lépést tudunk tartani a konkurenciával. Igyekszünk az olimpiai eszmét is ápolni és népszerűsíteni, bár tudjuk, hogy a hamburgi fordulat után a kihívás egyre nehezebb lesz, de vállaljuk a feladatot.
– Hamburg meghatározó politikusai és a gazdasági élet vezetői csalódottan vették tudomásul az olimpiai pályázat elvetését. Mivel vigasztalódik a nagy kikötőváros?
– Az olimpiai játékok nélkül is nagy sportvárosnak mondhatjuk magunkat – mondta Christoph Holstein. – Erre utal néhány számadat: közel 800 egyesületet tartunk nyilván több mint félmillió aktív taggal, csaknem 1600 sportlétesítmény áll a rendelkezésükre, és tizenöt a versenysportot szolgáló központ működik. Ötven sportág csapata szerepel az országos bajnokság legmagasabb osztályában, a Bundesligában. A legismertebb klub elvitathatatlanul a Hamburger SV, amelynek labdarúgói 1963 óta szünet nélkül ott vannak a legjobbak között. Magunkénak mondhatjuk a világ egyik legnagyobb múltjára visszatekintő egyesületet, az 1816-ban alakult Hamburger Turnerschaftot. Városunk sorozatosan helyszíne volt világszínvonalú rendezvényeknek a vívó-világbajnokságtól kezdve a futball vagy kézilabda világbajnokságokig. Négy alkalommal rendeztük meg az úszók országos bajnokságát, évről évre itt futják a hazai lósport klasszikus versenyét, a német derbit. A sort további hasonló rangú rendezvénnyel folytatjuk majd, függetlenül az olimpiai csalódástól. Büszkén állíthatjuk: a város sportja éppen olyan sokoldalú, mint azok az emberek, akik Hamburgban élnek.
