Lépésről lépésre tanulni a profizmust

Fesztiválhangulat Schladmingban, avagy „szlalomturnék” a Planai tövében.

Megesik olykor, hogy a világ legerősebb síszövetségének sportigazgatója is kényelmetlen helyzetbe kerül. Hans Pum homloka nem csak a szokatlanul tavaszias melegtől gyöngyözött a schladmingi éjszakában, hanem attól is, hogy az osztrákok legjobbja, az összetett Világkupa-címért küzdő, milliós marketing-bevételeket generáló Marcel Hirscher elrontotta első futamát, s az éllovas német Felix Neureutherhez képes több mint két és fél másodperces, ledolgozhatatlannak tűnő hátrányba került.

Pedig nincs schladmingi éjszaka, nem lehet „Nightrace” osztrák siker nélkül!

Erre hangolt már kora délután óta közel 45 ezer szurkoló a stájerországi kisvárosban, amelynek utcáin eluralkodott a fesztiválhangulat. A sramli már a múlté, a jelen slágereire hömpölygött a tömeg, amelyet minden sarkon kis színpad, a kis színpad körül pedig nagy kocsma várt. Sőt, volt, aki fonott kosárból árulta házi főzésű portékáját. A választékot látva nem is csoda, hogy egyesek már fél négykor szlalomozva próbáltak meg eljutni a világ egyik leghíresebb műlesikló viadalának helyszínére, a Planaira.

Amelyen ezúttal ott volt a Horvátországból honosított, magyar színekben szereplő Samsal Dalibor. Sísportunk reménysége két héttel ezelőtt a svájci Wengenben a 22. helyen zárt, ezzel kilenc Világkupa-pontot szerzett, s volt remény, hogy újabb lépéseket tesz előre, ezúttal is beverekszi magát a legjobb harminc versenyző közé.

Ezért érkezett Miklós Edit is. A múlt hétvégi cortinai lesikláson a hatodik helyen záró síző kapucniját fejére húzva, a pálya széléről nézte a versenyt, amely meglepő módon az első férfi Világkupa-versenye volt.

– Meglehetősen sűrű a férfi és a női Világkupa-sorozat, korábban csak a világbajnokságokon, az olimpián, esetleg a Világkupa-döntőn láttam férfiversenyt, így nekem is új ez a légkör, ez a hangulat. A női futamok nem váltanak ki ekkora érdeklődést, egy lesiklóversenynek pedig egyáltalán nem ilyen az atmoszférája. Amikor több mint száz kilométeres sebességgel beesünk a célba, ez a buzdítás, ez az eksztázis csak egy villanás – magyarázta a legjobb magyar versenyző, akit ugyan még nem szednek szét a rajongók a célzónában, de top10-es eredményeit látva hamarosan elérkezhet az az idő, hogy rendszeresen őt kapja mikrofonvégre a német televízió szakértőjeként dolgozó korábbi olimpiai bajnok, Maria Höfl-Riesch.

Hogy mi kell ehhez? Az osztrák, német, francia vagy olasz síszövetség euromilliós befektetései alapján egy nagy és lehetetlennek tetsző küldetés. Az elhivatottság, a célorientáltság meg is van ehhez Miklós Editben, a háttérteremtés azonban mindennapi fejtörést jelent Kaszó Klárának, a Magyar Síszövetség elnökének.

– Edit szezonjának megszervezése, az ő versenyeztetése közel nyolcvanmillió forintot jelent a szövetségnek, ami tűnhet soknak vagy kevésnek, attól függ, honnan nézi az ember. Ha azt veszem, mit jelent országimázs szempontjából, akkor abszolút megtérülő befektetés, és még mindig nem ott tartunk, ahová valójában indultunk, ahol járni szeretnénk. Edittel együtt tanuljuk a profizmust, lépésről lépésre, és nem baj, hogy a támogatások tekintetében eredménykényszer alatt állunk, mert ez is generálja azt, hogy a világ egyik legjobb sízője válhasson belőle. A tehetsége, a személyiségjegyei alapján képes erre, mi pedig igyekszünk megtenni mindent annak érdekében, hogy kamatoztatni tudja a tudását. Ebből nem csak ő, de a teljes magyar sísport profitál – árulta el Kaszó Klára, aki szerint a szocsi olimpia óta eltelt időszak már jelentős változásokat hozott az utánpótlás terén.

A két futam között eltelt másfél-két óra pedig Hirscher szereplésében. Hogy miként száguldott fel a 22. pozícióból a második helyre az osztrákok nagy kedvence? Azt a célzónában álldogálva az ezúttal pontot nem szerző Samsal Dalibor is kisebb csodaként élte meg. Hans Pum homlokáról is eltűnhettek az izzadságcseppek a schladmingi éjszakában...