A férfi, akit megkísértett a sátán

A tudatlanság hajtotta az extrém sportok felé Juhász Istvánt. Övé a magassági motorozás világcsúcsa.

Hogy odajusson a starthelyre, Monniert csempészte föl egy teherszállító gépre Párizsban.

A Pécsi Kesztyűgyár által nyújtott bőr versenyruháról azonban csakhamar kiderült, hogy szakadós, ennek megfelelően a francia kollégák a szavannán nevetve el is nevezték Fantomasnak. „Fejlámpáját” pedig – egy lengyel bányászlámpát –, amelynek csak az akkumulátora öt kilót nyomott, szégyenében már a szenegáli óceánparton elásta.

– Úgy néztek rám a többiek, mint tyúk a piros kukoricára. „Egy magyar? Egy kommunista? Mi ez itt?” Ez erőt adott nekem, hogy márpedig biztosan nem fogom feladni.

A kalandos szólóversenyen voltak kötelező elemek: a napi orvosi vizit és a hét óra pihenés, a legördögibb szabály azonban az volt, hogy tilos volt egymást segítenie a 150 vetélytársnak.

A legnagyobb nehézséget Juhász számára a szintidők tartásán kívül a motoros esések, a napi tájékoztatókon a francia nyelv, az úszásnál a hideg víz, a katamaránozásnál egy elkerülhető borulás – egy teknőst akart felvenni a vitorlásra, és megbillent –, a maratonfutásnál pedig a távérzékelési gondok okozták. A 10 kilométeres kapun diadalittasan futott át, azt hitte, vége van az egész versenynek, mire a körülötte állók sürgették, hogy menjen tovább.

A 21 napos versenyt tizenhatan fejezték be, négyen belehaltak, ketten pedig később a sérüléseikbe, nem is rendezték meg többet. A megméretés és főként, hogy Juhász bekerült a legjobb tíz közé, gazdaggá tette a sportembert.

Négy évvel később újabb eszement versenybe rángatták bele, 90 motoros közül másodikként szelte át a dzsungelt.

Ezek után jött a nagy ötlet, hogy meg kellene dönteni a magassági szólómotorozás fennálló csúcsát (5864 méter).

– A nepáli–kínai határon van a „halál ösvénye”, egy csempészútvonal, ahol jakkal rendszeresen közlekednek a tibetiek, de még a dalai láma is átkelt rajta. Arra gondoltam, hogy akkor ez nekem is menni fog motorral.

Vette is a tökéletes, hatalmas hátizsákját tele szuper felszerelésekkel. Csakhogy más a gyalogos és más a motoros hegymászás. Cucc nélkül egy 40-50 centis szikla nem gond, nehezékkel megoldhatatlan feladat. A kapaszkodás közben volt olyan délelőtt, amikor ötvenszer tette le a felszerelést, hogy egy ponton átjusson, majd felvigye kézben a csomagot. Amikor azonban egy rönkhídról a folyóba esett, már életmentő céllal kellett megválnia a zsáktól. Szerencséjére felbukkantak a hegyekben „a jóisten által küldött” nomádok, akik segítettek rajta. 6183 méter magasan járt, ez lett tehát a magassági motorozás új világrekordja.

Ha a boksz után nagy változás állt be a gondolkodásában, a himalájai magányban újabb felismerések érték utol.

– Korábban nagyon fontos volt, hogy bekerüljek a Guinness-klubba. Ezért volt hasznos a hegy tetejére tett utazás – egyben a lelkem mélyére is ellátogattam. Találkoztam rongyokban élő emberekkel, akik koszosak és büdösek, nem mosakszanak, mégis boldogok – vázolta az élet átértékelését Juhász, aki megismerkedett a tibeti sörrel is, de azt csak utólag tudta meg, hogy asszonyok rágják meg hozzá a komlómagvacskákat. Maradandó negatívum is keletkezett benne: a felszerelés nélküli motorozás állandósította nála a hidegsokkot, ami miatt ha csak a legcsekélyebb mértékben is fázik, be kell magát bugyolálnia akár nyáron is.

A Himalájából hazatérve lett egy tanyája, ahol sérült gyerekekkel kezdett foglalkozni lovas terápia formájában. Már nem az érdekelte, hogy „különböző vackokat tegyen a polcra”. Így azt sem tudja megmondani, mire a legbüszkébb.

Később megalapította két barátjával a Tatai Patarát, amely ma a legnagyobb török kori történelmi fesztivál. Az esemény Pálffy Miklós törökverő keresztény hadvezér tetteinek állít látványos emléket.

Ma elsősorban borral és vendéglátással foglalkozik a Gerecse túloldalán, a Neszmélyi borvidéken Kamocsay Ákos szakmai segítségével. Erre szintén a tudatlanság piszkálta fel. Azt vallja: a rendszertelen borivás káros. A ma 61 éves Juhász István fel-feltűnik a Nemzeti Vágtán is lovasként – legutóbb ráesett a kezére a ló.