A Sportkórház hősiesen helytállt 1956-ban

Sokszor lakásokon bújtatták az ÁVH elől a sebesült forradalmárokat.

Arday Attila
2016. 10. 24. 20:16
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az 1956-ban készült jelentések szerint a Sportkórházba, a magyar sportorvoslás (egykori?) fellegvárába a forradalom alatt naponta hozták a sebesültek. A hivatalos adatok mintegy százhúsz sérültről tudnak, ennél viszont jóval többen voltak azok, akiket a könnyebb harctéri sérüléseik miatt nem is vettek nyilvántartásba, hanem egy gyorssegély után hamar elengedtek. A Sportkózházban a hét elején megtartott nívós ünnepségen – a nívót többek között a kerekasztal-beszélgetés meghívottjai adták – többek között a fenti jelentéseket ismertük meg. A személyes visszaemlékezések szerint a Sportkórház és a János-kórház – több más egészségügyi intézménnyel együtt – hősiesen helytállt a forradalom idején. Sokszor lakásokon bújtatták az ÁVH elől a sebesült forradalmárokat – őket sem feltétlenül vették nyilvántartásba.

Mansfeld László a fiatalon kivégzett testvérét, Mansfeld Pétert idézte, amikor arról beszélt, a Sportkórházban – vagy éppen a Tétényi úti kórházban –, a hippokratészi esküjükhöz méltóan viselkedtek végig az orvosok, és ezt soha nem felejtik el nekik a forradalmárok. Volt, akit talpra állítottak, de később halálos ítélet várt rá, az intézményről viszont mindenki a legnagyobb tisztelettel beszélt később is. Kovács Árpád már akkor, huszonöt évesen is a Sportkórház szülész-nőgyógyásza volt. A kerekasztal-beszélgetést vezető Téglásy György, a jelenlegi válogatott keretek orvosigazgatója szerint Kovács Árpádot ma is mindenki ismeri a sport világában, hiszen minden második élsportoló hölgy nála szült. Mint a nyugalmazott szülész főorvos mesélte, még orosz katonát is ápolt a forradalom idején, miután egy szovjet páncélautó megjelent a kórház bejáratánál, segítséget kérve.

Mint válogatott gyorskorcsolyázó, Kovács Árpád az oroszországi edzőtáboroknak köszönhetően beszélt oroszul, egy sarokban bújtatta el a Vörös Hadsereg katonáját a többi sérült elől, bár elmondása szerint amúgy sem bántott volna senki ilyen helyzetben. Később egy tank jelent meg érte fehér zászlóval, az orosz katonatársak nagy örömére egyben volt a beteg, hálásan megköszönték a segítséget.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.