Cseh László: Hargitay András ezt rosszul tudja

Tévedés, hogy a világklasszis úszó a befejezést fontolgatja. Beszélgettünk vele túlsúlyáról is. Interjú.

– Ne vegye tiszteletlenségnek, de nem kevesen ámultak, amikor meglátták önt a tévében a múlt heti rövid pályás úszó országos bajnokság mezőnyében az „új” úszógumijával. Tavaly az izraeli Eb-n Verrasztó Dávid nyert aranyérmet ilyen – ahogy ő fogalmazott – „aputesttel”. Barátkozhatunk az új divattal?
– Gyakorlatilag az ob előtti héten kezdtem el újra edzeni az olimpia után, a versenyen pedig csak az egyesületem, az Egri Úszó Klub miatt vettem részt. Próbáltam segíteni mind a váltók, mind az egyéni számok tekintetében. Ennyi felkészülés pedig természetesen semmire sem elég.

– Azért a semminél több, amit elért, négy számban is dobogóra állhat Magyarországon, szinte edzés nélkül...
– Nagyon sok energiát kellett mind fejben, mind testben mozgósítanom, amit esetleg más körülmények között nem tettem volna.

– Hány kilót kell leadnia?
– Eléggé sok feljött rám. Nem is az olimpiát követő első hónappal volt a gond, a második ütött be.

Jó 6-7 kilótól simán meg kell szabadulnom, de ez nem gond, van még időnk, csak hát ezzel is foglalkozni kell.

– Mi a módszer?
– Az étkezés az első, amire oda kell figyelnem, az edzések pedig megtámogatják ezt.

– Mi a gyengéje?
– Az édességet mindig szerettem. De nem is ez a baj, hanem hogy amikor az úszás kiesik, az éhség megmarad. Ugyanúgy megeszem a három szelet húst sült krumplival. Nem egy-két falatot eszem, hanem egy szép, nagy adagot. És még besegítek a feleségemnek is.

– Ha a testsúlyával most nem is, az ob-eredményekkel mennyire elégedett? 50 m pillangón csak egy századdal maradt el az aranyérmestől, és ugyanennyivel előzte a harmadikat. 100 méter pillangón is ezüstérmet szerzett.
– Összességében nagyon szép eredmények ezek. És hát bevallom, én már annak örültem, hogy a 100 pillangót le tudtam úszni vagy a 4x200-as gyorsváltóban helyt tudtam állni. Elégedett vagyok.

– Most valóban nem is szorítja majd az idő, hiszen nem indul el a rövid pályás világbajnokságon. Ezt eleve így tervezte?
– Igen. Tudtam nagyon jól, hogy két hónap kihagyással, október végi újrakezdéssel nem lesz időm felkészülni a decemberi vb-re. Ha egy nagy versenyen elindulok, szeretném a lehető legjobb formámat bemutatni. Az idő rövidsége miatt erre most nincs mód.

– Mikor láthatjuk újra medencében, persze az edzéseken kívül?
– Decemberben lesznek még kisebb versenyek itthon, azt hiszem, az évadzárón, amit a nagy versenyek miatt máskor ki szoktam hagyni, valószínűleg rajthoz állok. És a jövő hét végén lesz egyetemi bajnokság is, talán elindulok rajta, a Budapesti Műszaki Egyetem színeit fogom erősíteni.

– Sokat forgatott téma, hogy a riói egy kicsit kaotikus olimpia volt. Ám például Imre Géza azt mondja, nem voltak túl nagy gondok, mégis hozzáteszi: mi ennél 2024-ben jobb olimpiát tudnánk rendezni. Mit gondol erről?
– Ez az olimpia nem volt olyan jól szervezett, mint például a pekingi. Rendben, a parkosításra nagyon odafigyeltek mindenhol, de például

a szállások nem készültek el időben, a fürdőszobákban építési törmelék volt, és voltak olyan szobák, ahol otthagyták a malteros vödröt meg a létrát.

Kicsit úgy tűnt, mintha két héttel későbbi kezdésre számítottak volna a brazilok. De azért összességében nem volt nagy gond.

– És a versenyzés emlékei? „Az olimpiai arany miatt van hiányérzetem, de nélküle is boldog életet tudok élni.” Ezt ön mondta az olimpia után. Kifejtené?
– Az olimpiai bajnoki cím motiválta az egész 2015–2016-os évemet. De hát ha valami nem sikerül, akkor fel kell ismerni, hogy az élet enélkül is megy tovább.

– Mondja ezt egy olimpiacentrikus országban.
– Inkább úgy mondanám, hogy győzelemcentrikusak vagyunk: azt tartjuk számon, aki nyer, és azt várjuk mindenkitől, hogy a legjobb legyen. Ezzel önmagában nincs is probléma, csak nagyon sokszor ennek negatívan adunk hangot. Amikor például a vízilabda-válogatott döntőt játszik egy világversenyen, és második lesz, akkor nem azt mondjuk, hogy megszerezte a második helyet, hanem hogy kikapott. Olyan hangulat lesz, mintha semmit nem ért volna el.

Nagyon sokan csak az olimpiai aranyérmet ismerik el teljesítményként.

– Megint Imre Gézát kell említeni ön mellett, akik felé azért nagyon sok szeretet árad ezüstérmesekként is.
– Ez kétségtelenül nagyon jó érzés neki és nekem is.

– Boncolgatta már az olimpiai döntőket? Hazaérkezéskor azt nyilatkozta, a 200 m pillangó döntőjében úszott ideje még egy jobb edzésidőnek sem felel meg.
– Az igazság az, hogy a döntőben nagyon feszült voltam, az izmaim nem úgy működtek, ahogy kellett, a keringésem sem volt ezért megfelelő, így a technikámat sem tudtam használni, ahogy kellett volna. Ez azért bánt engem. Bánt, hogy nem vettem észre az erre utaló jeleket.

– Ez hogy lehetséges? Sportpszichológussal dolgozott, ráadásul sokat látott, rutinos versenyző.
– Úgy, hogy olimpia négyévente van, a Riót megelőző világversenyeken pedig ez a dolog egyáltalán nem jött elő. Jött az olimpia, és nagyobb terhet pakoltam magamra, mint kellett volna. Az olimpián már nem volt mellettem pszichológus, de előtte sok mentális technikai elemet kipróbáltam. Az utolsó napokban nem is lehetett volna csodát csinálni, az edzéseken nem voltam elégedett az úszásommal, de ezt a fáradtság számlájára írtam, nem kerestem mögöttes okokat. Tudom, hogy túlmisztifikáltam az aranyérem kérdését, elég lett volna, ha a saját legjobbamat akarom megúszni.

– Mennyivel az olimpia elé kéne visszatekerni az idő kerekét a jelek felismeréséhez?
– Egy hónap bőven elég lenne. Mára bőven összeállt a fejemben, hogy mi történt a versenyt közvetlenül megelőző napokban. Úgyhogy lehet a célokra koncentrálni.

– Vannak? Hargitay András úszókapitány lapunknak azt mondta, szerinte ha nem lenne a budapesti vb jövő nyáron, ön visszavonult volna az olimpia után. Akkor az nem igaz, hogy 2017 után nem látjuk többet úszóversenyen?
– Hargitay András ezek szerint nem jól tudja ezt. Az talán a kérdés, mi kell ahhoz, hogy Tokióban is ússzam 2020-ban. Először is egy jó budapesti vb-szereplés, ami természetesen motivál. Azt nem jelentem ki most, hogy ott leszek a következő olimpián is, de ha úgy hozza az élet, akkor szeretnék részt venni. A jó világbajnokságot pedig nem helyezésben értem; ha ki tudom hozni magamból a legjobbat, akkor remélhetőleg senki nem lesz jobb nálam. De az ellenfelek is szeretnének nyerni.

Budapesten született 1985-ben. 4 és fél évesen ugyanattól a Kiss Miklóstól tanult meg úszni, mint Egerszegi Krisztina. 11 éves kora óta asztmás. Olimpiai dobogóra először Athénban (2004) állhatott, azóta vegyes- és pillangószámokban összesen 4 ötkarikás ezüstig és 2 bronzig jutott, emellett kétszeres világbajnok és tizennégyszeres Európa-bajnok. Százszoros magyar bajnok. És ezek csak a nagymedencés eredmények.

– Elégedett lenne magával háromszoros világbajnokként? Most két aranyérme van.
– Talán a négyszeres még jobban hangzana, 100 és 200 m pillangón is bennem van a képesség, hogy a legjobb legyek.

– Van egy 4 fős csoport, amely tagjai a negyedik-ötödik olimpiájukon lettek bajnokok: Polyák Imre, Zsivoczky Gyula, Földi Imre, Balczó András. Lehet Cseh László lesz az ötödik?
– Meglátjuk! 2005-ben sem gondoltam volna, hogy 2016-ban még úszni fogok.

– Miből merít erőt?
– Akármilyen negatív dolog történik velem, nem adhatom fel, mennem kell tovább. Azért küzdök, hogy elérjek valamit, ha az első lehetőség nem sikerül, jön a második. Vagy a következő. Nem vagyok az a fajta, aki ha nem sikerül egy úszása, akkor összecsomagol és hazajön.

– Verrasztó Dávidra gondol, aki hazarepült az olimpiáról a 200 m vegyes rosszul végződött előfutama után, a 400-as verseny előtt?
– Ötletként megfordult az én fejemben is, de nem azért dolgozom kőkeményen, nem azért van a sok lemondás, a feleségemtől távol töltött idő, hogy utána sutba vágjam az egészet.

– Érzi amúgy az öregedés jeleit?
– Nem, inkább egyre fiatalabbnak érzem magam, különösen azóta, hogy egy éve megnősültem.

– A bulvársajtó már ezredszer „megírta”, hogy Cseh László apa lesz. Mi hát a helyzet?
– Nem tudok újat mondani, nem csak rajtunk múlik, hanem a természeten is.

– Még azért boncolgatnánk Riót, ha lehet. Legendásan nehezen áll át időzónák között. Mikor kezdte az akklimatizálódást?
– Három héttel a játékok előtt. Az első edzésem délután 1-kor, a második este 10-kor kezdődött, az előfutamok és a döntők idejéhez igazodva.

– A 100 m pillangó, ami nem a fő száma, helyrebillentett valamit a 200-as kudarcélmény után? Ugye 200 méteren akart olimpiai bajnok lenni, de majdnem utolsó lett a döntőben.
– A 200 méter után minden segített. Jött a 100-as előfutam, majd a középdöntő, és azt éreztem, hogy hál' istennek bent vagyok a fináléban.

– Ahol hármas holtversenyben végzett a második helyen Michael Phelpsszel és Chad Le Clos-val. Biztosan visszanézte már ezt a páratlan futamot.

– Egyben még csak most először, ahogy beszélünk. Azt gondolom, lehettem volna jobb is. A dinamika hiányát látom az első 50 méteren, sokkal erősebben kellett volna kezdenem. Az első ötvenen a szingapúri srác nagyon elment.

– A hármas holtverseny vagy a mostani ob-n úszott 50 m pillangó döntője volt a különlegesebb? Százhalombattán az első, a második és a harmadik között 1-1 századmásodperc volt a különbség.
– Az olimpiai döntő holtversenye egyszeri volt, megismételhetetlen és igazságos. Ha feladatba kapjuk, hogy érjünk be egyszerre mi, hárman, akkor sem tudjuk így megcsinálni. Egy fokkal jobb lett volna mindez a dobogó legfelső fokán, de felszabadult, jó hangulatú eredményhirdetés volt, kéz a kézben léptünk fel, mintha egy váltó tagjai lennénk. A rövid pályás ob azért volt viccesebb, könnyedebb, mert két hét edzés után voltam, már annak is örültem, hogy 50 métert le tudtam úszni, és bár a 200 m gyorstól is nagyon féltem, sikerült azt is befejeznem. Annak, hogy Takács Krisztián 1 századdal megvert, valamilyen szinten még tudtam is örülni, mert nagyon jó barátom, 50 pillangón mindig nagy összecsapásaink vannak.

– Milyen a viszony a holtversenyzők Phelps, Le Clos és ön között egyébként?
– A tisztelet mindenképpen megvan, ezen túlmenően uszodai haverságnak mondanám. A hétköznapi életben nem hinném, hogy lenne közös témánk.

...századmásodperccel rosszabb Cseh László legjobbja 100 m pillangón, mint a friss olimpiai bajnok szingapúri Joseph Schoolingé, ennyit kellene lefaragni a budapesti vb-ig.

– Akkor szakmázzunk egy kicsit! Ledolgozható a szingapúri Joseph Schooling mögötti fél másodperces hátránya?
– Edzőmmel, Plagányi Zsolttal úgy látjuk, hogy igen. Kiszámoltuk, hogy bőven jobbat tudok, mint az egyéni legjobb eredményem 100-on, az 50,89. Ha az első 50 méteren tudok dinamikusabban úszni, akkor össze fog ez állni. El kell találnom az első kartempók ritmusát. Az olimpiát Schooling igazából már az első kidelfinezésnél megnyerte.

– Nem fogja agyonnyomni a tét a 2017-es világbajnokságon, Budapesten?
– A közegből érkező energiákat a lehető legjobb módon kell tudnom hasznosítani a versenyen. Az olimpia tanulságait levontam.

– Nem tartozik a tanulságok közé, hogy legalább a 200 m vegyest meg kellett volna tartania? Egyéni csúcsával simán dobogós, sőt!
– Hogy nem vittem az olimpiára a 200 vegyest, azért nem fáj a szívem. A 200 pillangón is el lehetne filozofálni, hogy az egyéni csúccsal mire mentem volna. De ott és akkor a medencében úgy dőlt el a verseny, ahogy eldőlt. A vegyesúszást megtartom, mert segít a felkészülésben, versenyen azonban a pillangót tekintem elsődlegesnek.

– Hogyan viseli a népszerűséget? Ha a feleségével elmegy egy étterembe, hányan támadják le fényképért vagy autogramért?
– Távol vagyunk az amerikai állapotoktól, ahol egy-egy ismert ember szinte meg sem mozdulhat. Hozzám egy-egy ember, ha odajön, és sok sikert kíván, vagy gratulál az eredményeimhez. A népszerűségnek én még nem láttam kárát. A hétköznapokban próbálok példamutatóan élni. Sarkalatos kérdés nálam például a parkolás, hogy nehogy tilosba tegyem le az autót.

– Ha már itt tartunk, miért nem lett még „celeb”?
– Talán hiányzik belőlem a szereplési vágy. Ha nem hívnak, nem keresnek, én nem kopogtatok. Elvagyok az otthoni környezetemben, nem vágyom arra, hogy 68 ezer kamera vegye minden mozdulatomat.

– Úszóedző sem lesz? A „pályaválasztás” azért lassan közeledik.
– Jelen pillanatban nem tudom elképzelni. Tisztában vagyok azzal, hogy nagy tapasztalatra tettem szert, de nem automatikus, hogy mindenkinek az hasznos, ami nekem az. Jó pár éve műszaki menedzser hallgató vagyok a BME-n, ha minden jól megy, egy éven belül befejezem.

– Mivel kapcsolódik ki?
– Szeretünk filmeket nézni a feleségemmel. Ha tehetem, horgászni is megyek, illetve hát ott van a PlayStation. Most van egy autós játék, ami eléggé leköt. Versenyidőszakban azért nehezebb mellettem lenni. Most kellett egy kis lazaság. Ha lemegyek az uszodába, az azt jelenti, hogy edzeni szeretnék. Januártól fogom szorosabbra majd a munkát.