A férfiak 2017-es viadala némileg belerondított a Novak Djokovic-dominanciába. A 29 éves szerb, valamint a brit Andy Murray rövid kihagyásából jókora előnyt kovácsolt magának Roger Federer és Rafael Nadal. Mindketten pályafutásuk legalacsonyabb kiemelési pozíciójából vághattak neki a versenynek. Mindketten vérszagot kaptak, és még ha több alkalommal is a kiesés szélén táncoltak, végül mégis összejött a 35. klasszikus. Pedig a szakértők színe-java mindkettejüktől joggal várhatta, hogy a korábbi időszak viszonylagos sikertelensége miatt leteszik az ütőt. Szerencsére végül egyiküknek sem szegték kedvét az elmúlt évek megpróbáltatásai (a svájci térdsérülés, a spanyol krónikus csuklósérülés miatt szakadt le a legjobbaktól). Mindketten visszanyerték legendás önbizalmukat és megtalálták a sikerhez visszavezető utat. Ez szerencsére egy olyan döntőben csúcsosodott ki, ami joggal sorolható a nagy klasszikusok közé.
Roger Federer 1982 után a második játékos lett, aki három ötszettes mérkőzés után vehette kézbe a trófeát, ezenfelül Thomas Johansson 2002-es diadala óta az első, aki ennyire alacsonyan jegyzett kiemeltként (17.) tehette mindezt.
A tenisztörténelem egyik legjobbjának vélt mérkőzés után ámulatba eső Federer arcára volt írva, hogy a 2012-es wimbledoni győzelme után talán már nem bízott abban, hogy 17-ről 18-ra emelheti Grand Slam-sikereinek számát. Persze Federer pályafutásának legfőbb riválisa, Rafael Nadal idei tette is megér egy misét. A spanyol 2014 után járt újra ilyen magasságokban, és néhány gémre volt attól, hogy összejöjjön számára a 15. Grand Slam-győzelem, és ezzel ellépjen Pete Samprastól.
