A Grand Slam-éra történetében kuriózumnak számít, hogy két, a 35. életévét betöltött játékos sikerével záruljon a négy nagy torna egyike. A női mezőny legfőbb kritikája a Williamsek melbourne-i tarolása, a férfiaknál Djokovic és Murray végre hagyták fellélegezni a mezőnyt, ezen esélyt meglovagolva 18. Grand Slam-sikerét érte el Roger Federer.
A rekorddöntések hete: valahogy így lehetne jellemezni a 2017-es év első Grand Slam-tornáját, az Australian Opent. A 112 éve alapított major esemény talán sosem hozott még ilyen évadkezdetet, mint most. A két győztes összesen 72 életévet számlál, erre se volt még példa a sportág történetében: a nőknél Martina Navratilova óta Venus Williams az első hölgy, aki 36 évesen eljutott egy ekkora torna döntőjéig, Roger Federer pedig 35 évesen és 174 naposan ért fel a csúcsra, erre előtte Ken Rosewall – aki 1970 és 1971 között három Major-sikert ért el 35 éves kora után – volt képes utoljára ennyire „korosan”.
A szombati női finálé egyik résztvevője, a fiatalabbik Williams nővér jelenléte senkinek nem okozott traumát. A 36. életévét taposó Serena hozta önmagát, a két hét leforgása alatt alaposan kipucolta a mezőnyt, majd a döntőben végre elérte azt, amire már évek óta ácsingózott, 23 GS-győzelmével lehagyta Steffi Grafot.
Kevesen kérdőjelezik meg Serena helyét a 21. századi tenisz trónján. Az elnyűhetetlen fizikumú, a világelsőséget ismét átvevő amerikai 30 éves kora után már tizedszer nem talált legyőzőre Grand-Slam-torna fináléjában, amit rajta kívül csak a „tenisznagymama”, Navratilova tudott megközelíteni. Ez egyértelműen a jelenlegi mezőny kritikája, hiszen rajta kívül kevesen vannak, akik rövidebb-hosszabb időszakon át képesek az elithez tartozni. A letűntek kevésbé dicső listája csak bővül (ugye emlékszünk még Dinara Szafinára, Ana Ivanovicra vagy a még ma is aktív Jelena Jankovicsra, Caroline Wozniackira – csak hogy néhány nevet felelevenítsünk az egykori világelsők közül), ki tudja meddig.
Serena Williams sok érát túlélt, és mivel nem kell szembenéznie olyan hozzá hasonló kaliberű sztárokkal, mint egykoron Kim Clistjers vagy Justin Henin, így nem tudni, mikor köszön le végleg. Való igaz, a mai tenisz nem ömleszti magából a korszakos zseniket, nem nevel ki a kisebbik Williamshez hasonlatos mentális és fizikális tulajdonságokkal bíró teniszcsillagot, vagy ha mégis, akkor felőrli őket a sérüléshullám – ahogy tette azt Viktoria Azarenkával vagy az eltiltását töltő Maria Sarapovával.
A férfiak 2017-es viadala némileg belerondított a Novak Djokovic-dominanciába. A 29 éves szerb, valamint a brit Andy Murray rövid kihagyásából jókora előnyt kovácsolt magának Roger Federer és Rafael Nadal. Mindketten pályafutásuk legalacsonyabb kiemelési pozíciójából vághattak neki a versenynek. Mindketten vérszagot kaptak, és még ha több alkalommal is a kiesés szélén táncoltak, végül mégis összejött a 35. klasszikus. Pedig a szakértők színe-java mindkettejüktől joggal várhatta, hogy a korábbi időszak viszonylagos sikertelensége miatt leteszik az ütőt. Szerencsére végül egyiküknek sem szegték kedvét az elmúlt évek megpróbáltatásai (a svájci térdsérülés, a spanyol krónikus csuklósérülés miatt szakadt le a legjobbaktól). Mindketten visszanyerték legendás önbizalmukat és megtalálták a sikerhez visszavezető utat. Ez szerencsére egy olyan döntőben csúcsosodott ki, ami joggal sorolható a nagy klasszikusok közé.
Roger Federer 1982 után a második játékos lett, aki három ötszettes mérkőzés után vehette kézbe a trófeát, ezenfelül Thomas Johansson 2002-es diadala óta az első, aki ennyire alacsonyan jegyzett kiemeltként (17.) tehette mindezt.
A tenisztörténelem egyik legjobbjának vélt mérkőzés után ámulatba eső Federer arcára volt írva, hogy a 2012-es wimbledoni győzelme után talán már nem bízott abban, hogy 17-ről 18-ra emelheti Grand Slam-sikereinek számát. Persze Federer pályafutásának legfőbb riválisa, Rafael Nadal idei tette is megér egy misét. A spanyol 2014 után járt újra ilyen magasságokban, és néhány gémre volt attól, hogy összejöjjön számára a 15. Grand Slam-győzelem, és ezzel ellépjen Pete Samprastól.
Sok nyitott kérdés megfogalmazódik az emberben a jövőt illetően: a legfőbb mindenképpen az, hogy a Roland Garrosig visszarendeződik minden, vagy továbbtart a matuzsálemek kora.
