Roger Federer 35 évesen Grand Slam-tornát nyert néhány hete, a teniszben extrém esetnek számít az övé. A csapatsportok kapusai között, vagy éppen dobóatlétikában azonban egy 35 éves versenyző messze nem számít veteránnak, Pars Krisztián sem az, aki éppen ma ünnepli a harmincötöt. De számolatlan súlyos sérülés, műtét és pályafutása legnehezebb éve után nagy kérdés, milyen jövő vár londoni olimpiai bajnokunkra a dobókörben.
Edzőjével, a világbajnoki ezüstérmes Németh Zsolttal ismét heteket töltöttek a dél-afrikai edzőtáborban az év elején, a kalapácsvetés szakemberét hazatérése után Pars Krisztián esélyeiről kérdeztük.
– A tavalyi év végig kínlódás volt, úgy terveztük, az idei szezon talán fájdalommentes lehet számára – mondta Németh Zsolt. – Úgy néz ki, ez sikerülhet, de nem arról a szintről kezdtük a munkát, mint korábban, idő kell Krisztiánnak. Ha edzeni tud, ha emelni tud, utoléri majd magát, a mennyiségi munkán van a lényeg, hogy minél többet tudjon dolgozni. Harmincöt évesen sokkal több időre van szüksége a regenerációhoz. Ezt rá kell áldoznia, és persze más a terhelés, az edzésmunka is, mint fiatalon.
De ha valaki tudja, mi a cél, hová akar eljutni, akkor már nem olyan nehéz mindez.
De mi a cél egy olyan versenyző előtt, akinek az olimpiai bajnoki címmel nyilvánvalóan teljes a pályafutása? Nem mellesleg kétszeres Európa-bajnok, a világbajnokságokon pedig éppúgy ezüstig jutott eddig, mint a trénere.
– Számomra az a cél, hogy Krisztián újra egészségesen tudjon versenyezni – folytatta a szombathelyi dobóedző. – Tavaly alig tudott elindulni valahol, ha idén nem lesznek olyan fájdalmai, az egész más felállás. Nem ígérem, hogy érmet nyer a világbajnokságon, de zökkenőmentes felkészüléssel az éremesélyek között lesz. Láttuk tavaly, a favorit Pawel Fajdek esetében, hogy bármi megtörténhet. Ott voltam a selejtezőjén Rióban: az első dobásnál valamiért kilépett, a másodikat lazára vette, harmadikra pedig már látszott az arcán, hogy beijedt. Most több ciklusban, Portugáliában készül, nyolcvan métereket dobál, ami ebben az időszakban nagyon jó.
Németh Zsolt 1999-ben nyerte világbajnoki ezüstjét, huszonhét évesen. Jelenleg negyvenöt, saját életéből tudja, meddig nyújtható el egy dobóatléta pályafutása. Azt pedig edzőként tapasztalta meg, mi kell pontosan ahhoz, hogy a biztos érmet jelentő 80 métert elérje valaki.
– Én még a 2012-es londoni olimpián is versenyeztem volna, ha nem sérülök meg – mondta. – Reális, hogy Krisztián újra elérje a nyolcvan métert, a technikája megvan ehhez.
Ha valaki 140 kilót tud szakítani, 240-nel tud guggolni és felállni, 190-et felvesz és 320-at ugrik helyből távolban, nagy esélye van arra, hogy nyolcvan méterig jusson.
Krisztián előnye, hogy tudja hogyan kell nyolcvan métert dobni. Sok az erős ember, de a technika mellett a dinamikára is szükség van, ezért kell a helyből távolugrás. Az edzőtáborokban látjuk egymást készülni, vannak extrém eredmények, például 350 kilóval guggolás, vagy 180-nal szakítás, de ezek a versenyzők sokszor súlyemelésre alkalmasabbak. Aki kétszer akkorát emel, még nem dob kétszer akkorát, ennyire nem szoros az összefüggés, csak egy ideig segít a súlyemelés.
Miközben azért szorítunk, hogy Pars Krisztián újra a régi legyen, a kalapácsvetés magyar utánpótlásáért nem kell aggódnunk. A férfiaknál Halász Bence, a nőknél Gyurátz Réka lehet az, aki belátható időn belül hasonló szintre eljut, a korosztályos világrekordok után. Mindketten a szombathelyi Dobós SE-nél készülnek, Németh Zsoltéknál.
– Halász Bence a nyári londoni világbajnokságon már versenyképes lesz szerintem a felnőttek között – véli a tréner. – Ha kijut a vb-re, a döntő közelébe kerülhet, húszévesen ez már komoly teljesítmény lenne, hiszen huszonhárom-huszonnégy éves koruk előtt nem nagyon rúgnak labdába a kalapácsvetők. Jelenleg néhány centire jár a 74 métertől, 76 méterrel már biztosan döntőbe lehet jutni. Gyurátz Réka sincs még huszonegy éves, erősödnie kell, türelemre van szüksége. Az első számára a U23-as Európa-bajnokság. Tavaly sérült volt, ez az olimpiába került, ő is eljuthat már a döntő közelébe felnőtt világversenyen.
A mieink szerencséje, hogy őrségváltás lesz kalapácsvetésben a fiúknál és a lányoknál is,
közvetlenül a jelenlegi legjobbak mögött van egy űr. A tokiói olimpián már a döntő elérése a feladat Halász Bencének és Gyurátz Rékának.
A Dobós SE pályáját a semmiből építette fel egykor Németh Pál és a helybéliek összefogása. Ám telente a dobókat itt nem kímélte az idő, ami jelentősen hátráltatta az edzésmunkát, és sok energiát vitt el. A helyzet változott.
– Mi télen-nyáron a szabadban edzettünk – mondja Németh Zsolt. – Sokszor hóban, jégen, nagyon rossz körülmények között. A szövetség és az Emmi jóvoltából a sportágfejlesztési program részeként kaptunk százmillió forintot, amivel sok mindenen változtatni tudtunk. Így lett fűtött dobókörünk, három fok alatt bekapcsol a rendszer. Bármekkora lehet a jég, nem kell kapirgálunk, és nem is megy tönkre a dobókör, nem kell mindig újrabetonozni, mert nem fagy szét.
