– Megvizsgáljuk ezt a nem egyszerű kérdést.
A német sportvezető ezt akkor mondta, amikor egy újságíró felvetette, a 2024-es olimpia helyszínének idei kijelölésekor a kandidáló három város – Budapest, Los Angeles, Párizs – közül az egyiknek, amely a 2024-est nem kapja meg, odaadják-e a 2028-as rendezés jogát. Igaz, mivel a francia sajtómunkatárs kérdésében jelezte, felvetését amerikai találgatásokra alapozza, Thomas Bach válaszát sejtelmesen azzal kezdte: sokan sokfélét mondanak. Néhány perccel korábban pedig szinte ugyanerre a kérdésre még egyértelműbben fogalmazott: – A 2024-es pályázat folyamatban van, és úgy folytatódik, ahogyan elterveztük.
Lapunk rákérdezett a NOB sajtóosztályánál, van-e fejlemény a témában, ám válaszul csak ugyanerre a mondatra mutattak rá a decemberben közzétett beszámolójukból. Ami azonban tény:
a NOB elnöke nem tagadta egyértelműen, hogy a szeptember 13-i limai kongresszuson egyszerre döntenének a 2024-es és a 2028-as olimpia helyszínéről.
Az ötletet egyébként még szeptemberben vetette fel egy amerikai újságíró, kimondottan azt javasolva, hogy 2024-ben Los Angeles, 2028-ban pedig Párizs rendezzen, amivel a NOB is időt nyerhet arra, hogy átdolgozza a pályázati procedúrát a következő olimpiákra. Van is miért: miként grafikonunkon is látszik, csökkenő tendenciát mutat a rendezésben érdekeltek száma, egyelőre még úgy is, hogy a lankadó lelkesedést a NOB az Agenda 2020-szal próbálja visszatornászni. (A 2014-ben elfogadott reformprogram lényege címszavakban: meghíváson alapuló pályázás, költséghatékonyabb, fenntarthatóbb rendezés, meglévő és elbontható helyszínekre való alapozás, az adott városon kívüli is lebonyolítható versenyszámok.)
Az Agenda 2020 nélkül tulajdonképpen nem lenne pályázónk 2024-re
– jelentette ki Bach, akinek a 2024-re megmaradt három pályázó mellett azzal is szembesülnie kellett, hogy a 2022-es téli olimpiára mindössze két város közül kellett rendezőt választani. – Meg kell fontolnunk, miért van az, hogy a mostani pályázati folyamat túl sok vesztest teremt – utalt nemcsak a végső szavazásokon alulmaradókra, hanem a pályázatukat visszavonó városokra is.
Mindezek mentén akár logikus is lehetne, hogy meghozzák ezt a látszatra egyszerű és hatékony döntést, amellyel középtávra bebiztosítanák a nyári játékok rendezettségét. Ám Nagy Zsigmond, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) nemzetközi igazgatója megkeresésünkre elmondta, jogilag nincs lehetőség ilyen határozatra, az olimpiai charta alapján hét évvel a játékok előtt kell dönteni a helyszínről. Igaz, az alapszabályként és alkotmányos alapdokumentumként funkcionáló olimpiai chartát akár módosíthatja a NOB, még a szeptemberi limai kongresszuson is. – Költséghatékony lenne egy pályázattal két győztest hirdetni, ám a NOB-tól minderről semmilyen tájékoztatást nem kaptunk, sem hivatalosat, sem nem hivatalosat. Bizonyos körökben, ötlet szinten vetődött fel a kérdés, ezt magam is láttam a nemzetközi médiában – állítja Nagy Zsigmond.
Ám az is aggályos, hogy ilyen hosszú idő, tizenegy év alatt rengeteg változás történhet egy város esetében – politikai, gazdasági is –, már
Rio is teljesen más helyzetben kapta meg a rendezés jogát, majd bonyolította le hét évre rá a tavalyi olimpiát.
Ráadásul ha Los Angeles és Párizs lenne a befutó – merthogy Budapestet a nemzetközi sajtóban nem igazán emlegetik ebben a kérdésben –, a rendezéssel valószínűleg nem lenne gond, de ismét két világváros kapna szerepet, s nem érvényesülne, amit az Agenda 2020-szal a NOB többek között el akar érni: ne csak a megapoliszok kiváltsága legyen az olimpia. Ennek mentén és a pályázati kampányokkal járó felhajtás elmaradása okán komoly presztízsveszteséggel is számolnia kellene a NOB-nak, sérülne az olimpiákkal jól párosítható pozitív üzenet és az egész marketing értéke.
Az amerikaiak egyébként reagáltak a felvetésre: olimpiai bizottságuk elnöke azt mondta, ők abszolút 2024-re fókuszálnak, a Los Angeles-i pályázat vezetője pedig így fogalmazott: – Szerintem ez egy érdekes koncepció, ám talán már túlságosan előrehaladtunk a folyamatban ahhoz, hogy változtassunk rajta.
Nagy Zsigmond szerint a 2028-as olimpia megrendezését fontolgatókkal szemben sem lenne fair, ha a 2024-re pályázók közül hirdetnének győztest.
Több mint aggályos, ha menet közben módosítanak a feltételeken,
hiszen az eredetileg kandidáló Róma és Hamburg a 2024-ért folyó versenyből szállt ki, így viszont egyszerre két olimpiát is elbuknának. Ha a változtatást a jogi háttér igazítása nélkül teszik, jogilag is megtámadható a döntés, és nem hiszem, hogy a NOB ezt akarná. Nagyon óvatosnak kell lennie, ha ilyen komoly tartalombeli módosítást akar az olimpiai chartában – mondja a MOB nemzetközi igazgatója. (Jelen állás szerint egyébként 2028-ra 2019-ben kezdődik a pályázati procedúra, győztest pedig 2021-ben hirdetnek. Brisbane vezetése például január végén bólintott rá, hogy folytassák az ausztráliai város pályázatának előkészítését.)
Bár kis eséllyel, de mindezek mentén elképzelhető, hogy Budapest 2028-at kapja. (Persze úgy is, hogy újra pályázunk, s négy évvel később érünk révbe.) Ha a kettő közül kellene választani, bizonyára sokan ezt a verziót támogatnák, elsősorban a hosszabb felkészülési idő miatt, ugyanakkor egy jobban elnyújtott folyamat a korrupcióra is több lehetőséget kínál. A Kemény Ferenc Sportlétesítmény-fejlesztési Program miatt pedig a tíz új sportközpont – köztük például a kerékpáros Velodrom – így is, úgy is el kell készüljön, ezért ilyen aspektusból elvileg nem is számít, rendezünk-e olimpiát valaha. Kampány- és politikai haszon szempontjából viszont annál inkább.
Bach nem Blatter
A 2024-ről és 2028-ról való esetleges közös döntésnél azonnal a 2010-es FIFA-kongresszusra asszociálhatunk: a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség egyszerre szavazott a 2018-as és 2022-es világbajnokság helyszínéről, előbbit Oroszországnak, utóbbit Katarnak adva. A FIFA már önmagában ezzel is elérte néhány nagy futballnemzet haragját, Katar mind az időjárás és az időpont miatt (november-decemberre van kiírva a torna) azóta is a kritikák célkeresztjében van. Mindehhez hozzátartozik, hogy Sepp Blatter akkori FIFA-elnök a szervezetnél eluralkodó és nyilvánosságra kerülő korrupció (illetve akkor még korrupciós vádak) miatt két éve lemondott a posztjáról. Később hatéves eltiltást kapott a sportágtól. Thomas Bach viszont nem Sepp Blatter. – Thomas Bach a reformok híve, pragmatikus ember, de megvenni nem lehet – mondta a német sportdiplomatáról Nagy Zsigmond, a MOB nemzetközi igazgatója.
