Az új kor fényét a kampusz közepén, az egykori építőmérnöki labor helyén öt éve működő sportközpont jelenti,
amely „a szabadidősport csúcslétesítménye”, a hallgatók 25-30 sportágat űzhetnek itt a labdajátékoktól az extrém sportokig.
A szomszédos ELTE és klubja, a BEAC esetében ugyanilyen fontos, hogy a hallgatókhoz közel található a sporttelep. Ma 18 sportág közül választhatnak a tudományegyetem diákjai. Sőt a Treffort-kerti kazánház is alkalmassá válik a sportra a Magyar Vívó Szövetség segítségével. A múlt nem kevésbé fényes, mint a MAFC esetében. Szemere Miklós, a BEAC egykori elnöke meghívására érkezett hazánkba a múlt század elején Sasaki Kichisaburo, és hivatalosan 1906-ban meghonosította a cselgáncsot. A klub tagja volt a teniszező Asbóth József, aki 1947-ben megnyerte a Roland Garrost, így máig az egyetlen játékosunk, aki egyesben győzni tudott Grand Slam-tornán. Gyuricza József az átmenetileg Haladásnak hívott BEAC vívójaként 1955-ben az első magyar lett, aki tőrvívásban egyéni világbajnoki címet szerzett. A jövőre 120 éves BEAC épületének bejáratánál márványtábla őrzi a klub olimpiai bajnokainak névsorát, köztük Németh Angéláét, aki 1968-ban gerelyhajításban győzött – máig ő az utolsó aranyérmes.
Az egyesület egyetlen élő olimpiai bajnoka a vívó Hámori Jenő, aki 1956-ban a kardcsapattal nyert, évtizedeken át azonban hiányzott a neve a márványtábláról.
Disszidálása miatt ugyanis a szocializmusban nem kívánták számon tartani a klubnál, a rehabilitációjára csak nemrég került sor.
Tragikomikus, hogy Lágymányoson, a Rákóczi híd lehajtójánál található a világ talán egyetlen atlétikapályája, amelynek közepén egy sátorral fedett jégkorongpálya található, a Kanadai Magyar Hokiklub kapott itt üzemeltetési jogot. Az atlétaedzők számára a futópálya fele így beláthatatlan, a színvonalas szakmai munkára alkalmatlan a hely. A maratoni futó Csere Gáspár itt próbált készülni a riói olimpiára.
