– Télen és kora tavasszal, úgy tűnt, mély válságba került a csapat, sokan az ön fejét követelték. Mára mintha minden megváltozott volna...
– Nagyon-nagyon világos volt minden akkor is. Tudtuk, hogy rendkívül nehéz dolgunk lesz karácsonyig, rengeteg meccset kell játszanunk, ez benne volt a tervben. Sokat kellett utazni, karácsony után pedig következett a világbajnokság, rettenetesen fáradtak lettek a játékosok. De az is benne volt a tervünkben, hogy ezután kevesebbet játszunk, kevesebb lesz az utazás, többet tudunk együtt készülni. A szezonban a legfontosabb úgyis az utolsó két hónap.
– Mindig hitt abban, hogy összeáll a csapat?
– Száz százalékig biztos voltam benne. A Barcelona elleni hazai vereség után azt mondtam, nyugodtnak kell maradnunk, jól dolgoztunk, bízom benne, hogy jól is alakul minden.
– A játékosok sem veszítették el az önbizalmukat?
– Soha nem volt problémám velük és ezért hálás vagyok nekik.
– Hogyan viselte el a szurkolók kritikáját, akik között szervezkedés indult a leváltására?
– Ötezer-ötszázan szurkolnak a csarnokunkban. Az csak egy csoport volt, amelyik engem támadott, de rengetegen támogattak. Magyarország szerencsére egy szabad ország, mindenki azt mondhat, amit akar. Elfogadom a kritikákat, motiválnak engem, később úgyis kiderül mindig, ki hibázott. Megköszönöm azoknak, akik támogattak, és azoknak is, akik nem, ők is erősebbé tettek.
– Ha a Barcelona elleni meccs után Kielben is kikaptak volna, ön lenne még az edző?
– Nem tudom, én elvégzem a munkámat, az pedig, hogy ki az edző, a vezetők feladata.
– Magyarországon és a sportágban szokatlan nyugalommal áll meccs közben a pálya szélén. Így volt ez a bajnoki döntőben is, amikor a Szeged öt góllal vezetett Veszprémben. Ekkor is előre látta a végét?
– Nem voltam biztos benne, hogy fordítunk, edző vagyok és nem jós. De bíztam a csapatomban és abban a munkában, amelyet az egész szezon során elvégzett, már ősszel is. Megterveztünk mindent, csak jót mondhatok a kézilabdázóinkról.
– Hatalmas, két csapatra való játékoskerettel kellett dolgoznia. Bejött ez az újítás?
– A szezon előtt a vezetőség úgy határozott, három ligában is elindulunk, a magyar bajnokság és a Bajnokok Ligája mellett megint benevezünk a SEHA-ligába. Mivel én vagyok az edző és én dolgozom a csapattal, tudtam, hogy ehhez nagyobb keretre van szükség. De nem tudtam mindenkit idehozni, akit szerettem volna, ám ezért már nem akarok ujjal mutogatni senkire.
– Ön hogy bírta elviselni a többszörös terhet úgy, hogy még a szövetségi kapitányi tisztséget is ellátja a nyárig?
– Kilencven meccset játszottunk, ha a Veszprém és a válogatott mérkőzéseit összeadom, ez háromszor annyi, mint amennyi normál esetben vár az emberre. De nagyon jó stáb dolgozik velem, amelyet én választottam, kiváló a kapcsolatunk, erős a motivációnk, és rendkívül sok munkát tudtunk elvégezni. Reggel héttől este kilencig itt voltam az arénában. Sokat kellett dolgozni a fiatalokkal, ennyien még soha nem készülhettek közülük a Veszprém keretében.
– És mi kell ahhoz, hogy közülük többen bekerüljenek a nagycsapatba és a válogatottba?
– Sok-sok meccs, ez nagyon fontos. Többen már húszéves koruk körül a nemzeti csapat tagjai lettek, más klubokból is, Ligetvári Patriktól, Juhász Ádámon és Győri Mátyáson át Bodó Richárdig, akit még az előző szövetségi kapitány, Talant Dujsebajev tett be a válogatottba. Korábban problémát jelentett Magyarországon a fiatalok beépítése, pedig fiatalítani kellett, és most el is kezdtek játszani, a jövőben ez folytatódhat. A kulcs az, hogy minőségi munkát végeztessenek velük.
– A hétvégén viszont még aligha lesznek ők a főszereplők a Bajnokok Ligája kölni négyes döntőjében. Mire számítsunk szombaton, a Paris Saint-Germain elleni elődöntőben?
– Csak a legjobb csapatok vannak ott a legjobb négyben, hiszen a másik elődöntőben a Vardar Szkopje és a Barcelona került össze. A PSG-nek a legnagyobb a költségvetése és a legnagyobb sztárokat vonultatja fel. Nagyon gyors kézilabdát játszik, nehéz lesz ellene, de neki is nagyon nehéz lesz ellenünk. A legjobbkor érkeztünk a négyes döntőhöz, a játékosok magabiztosak, frissek, mindenki egészséges, jól tudtuk cserélgetni őket. Tisztán látjuk, mit kell tennünk a párizsiak ellen, aztán meglátjuk, mi lesz belőle.
– Gyakran eszükbe jut a tavalyi döntő, amelynek második félidejében hiába vezettek már kilenc góllal a Kielce ellen?
– Sokat beszéltünk róla. Ilyen meccs, ilyen BL-döntő soha többé nem lesz a kézilabda történetében. A tavalyi finálé a múlt, most pedig csak a jelen számít.
– És a jövő? Mi lesz önnel, miután a nyártól Ljubomir Vranjes váltja a Veszprém és a válogatott kispadján?
– Én most kétszáz százalékig a kölni négyes döntőre koncentrálok. Profiként kellett gondolkoznom, a kinevezésem után az első napon is a munkára figyeltem, és ez így lesz az utolsó napig.
