Vizes vb-tanulságok: átalakuló ausztrálok, hanyatló németek, franciák

Az amerikai úszók dominanciája töretlennek látszik, egyre több viszont a feltörekvő ország. Elemzés.

Még kevéssel a budapesti, nagy rendezői sikerrel zárult úszó-világbajnokságot követően megpróbáljuk levonni a tanulságokat az éremtáblázat átvizsgálásakor, ami egyes nemzetek számára fényes, mások számára ködös jövőképet fest.

Összeállításunk élére természetesen az Egyesült Államok kívánkozik. A sportág történetének legeredményesebb armadája 21 arannyal végzett összesített éremtáblázat élén, ebből 18-at szorgoskodtak össze a Duna Arénában, ez pedig jókora javulás Kazanyhoz (2015: 8 medencés arany) képest. Az USA teljességgel lekörözte a mezőnyt, csak gyorsúszásban 9 aranyat vittek el Caeleb Dressel és Katie Ledecky aktív közreműködésével. Hiába az őrségváltás, hiába a Lochte, Phelps duó távolmaradása, az egyáltalán nem annyira fiatal átlagéletkorú csapat alaposan megmutatta a világnak, hogy megvan a méltó utánpótlás.

Az erős halmazban található Nagy-Britannia, amely a riói olimpiához képest is nagy javuláson ment át, összesen 7 érem, köztük 4 arany az övé. A szigetországiak főként a mellúszó Adam Peaty szárnyalásának örülhettek (2 aranyérem, 50 méteren az előfutamban és az elődöntőben is világcsúcs).

Ezen két nemzeten kívül az oroszok és a svédek lehetnek még felhőtlenül elégedettek, előbbi nemzet esetén a rájuk szakadó NOB-nyomás – a doppingügyeket most nem is kell részleteznünk – ellenére is összejött 10 érem, Julija Jefimova 1 arannyal, 2 ezüsttel és 1 bronzzal zárt. A sárga-kékek Therese Alshammar visszavonulásával egyfősre zsugorodott, ám Sarah Sjöström mindent magára vállalt, 3 arany és 1 ezüst lett a jussa, gyakorlatilag ő a világ új sprintkirálynője.

Bár a kínai műugrók újfent oktatták a mezőnyt, a medencés úszók szereplése felemás érzéseket vált ki, hiszen a 3 arany megszerzése – ebből kettő Szun Jangé – mellett azért akadtak baklövések, peches futamok is. Mellettük szól, hogy több, még junior korú tehetséget is mély vízbe dobtak, méghozzá relatíve nagy sikerrel (Li Bing Jie 15 évesen lett második női 800 méter gyorson).

Töretlen fejlődést mutat az olasz válogatott is. Kazanyhoz képest megtriplázták legfényesebb érmeik számát, ők egyre inkább a hosszabb gyorstávok vagy a nyílt vízi úszás felé mozdulnak el. A budapesti seregszemlén ők a 30. évében járó Federica Pellegrini diadalára lehetnek a legbüszkébbek, ő vette el Katie Ledecky veretlenségét világversenyen a 200 gyors során, és zárta le fényesen hosszú és sok sikerben gazdag karrierjét.

A csalódottak gyülekezete sem szűk. Legelőször a „világfájdalmáról” a sajtóban síró német úszósportról kell szólnunk. A sportág történetének negyedik legeredményesebb országa – nehéz is most ezt elhinni – mindössze egyetlen árva éremre volt képes úszásban, és még kettőre műugrásban, Franziska Hentke viszont hosszú távon aligha váltja meg a világot. A germánokat ezúttal még a hosszútávú specialisták sem mentették meg, a Balatonon egy medáliára sem voltak képesek. Egészen bizonyos, a Budapesten tapasztaltakat követően Thomas Bach NOB-vezető is elmorzsolt néhány könnycseppet, ám ha a Rióban látottakra – és az elmúlt vb-k eredménylistájára – gondol, akkor nem is igazán számíthatott többre. A német úszósport mint olyan jelenleg nem létezik, és rendkívül optimistáknak kellene lennünk ahhoz, hogy elhiggyük, lesznek még náluk Kristin Ottók...

A szomorkodók sorában Ausztrália is ott áll. A Kazanyban még hét aranyig – ezzel az USA sarkában loholtak – jutó zöld-sárgák Rióhoz képest is jókora visszaesést mutattak. Egyedül Emily Seebohm 200 hátas produkciójuknál emelkedhetett magasabbra a pulzusszámuk, és ugyan a tíz szerzett érem nem rossz, azért nem lehetnek felhőtlenül elégedettek. Mentségükre szolgáljon, hogy több világsztárjuk (a 100 méteres gyorsúszás riói olimpiai bajnoka, Kyle Chalmers, valamint, Cate Campbell és James Magnussen, hogy csak néhány nevet említsünk) is maródi volt vagy egyéb kifogásokkal távol maradt. Ezenfelül fontos tudni, hogy az ausztrálok számára nemzeti kérdés a Nemzetközösségi Játékokon való szereplés, melynek 2018-ban éppen Ausztrália ad otthont. Teljesen biztosak lehetünk benne – ezt támasztja alá Cate Campbell nyilatkozata is –, hogy többen is beáldozták Budapestet a jövő évi esemény miatt.

A leszereplők nem túl díszes társaságának utolsó tagja a francia úszóválogatott. A gallok teljesítménye rendkívül érdekesre sikeredett, hiszen ők gyakorlatilag tönkreverték a mezőnyt Balatonfüreden (a hét megszerezhető aranyból négy lett az övék), ám a Duna Aréna varázslatos délutáni hangulatából alig-alig lehetett részük. Összesen kilenc alkalommal ugorhatott a medencébe francia úszó az elődöntőket és a döntőket számba véve, és végül az utolsó napig kellett várniuk arra, hogy felcsendüljön a Marseillaise – az 50 hát háromszoros címvédője, az aktív sporttól elköszönő 32 éves Camille Lacourt védte meg a becsületüket.

A vb-t követően minden részt vevő ország mérlegre teszi a Budapesten tapasztaltakat, és azok alapján építi fel a jövőjét, mindenhol lesz feladat, ahol komolyan vették a viadalt. Az úszósport a vb-ket illetően most egy jó ideig az ázsiai földrészen székel majd.