Mosolygós szemű, idősebb úr toppan be a magyar futballt poénból istenítő internetes közösség, a Trollfoci Dohány utcai kocsmájába 1-es számú Fradi-mezben. Ő Stadler József, a különféle gazdasági bűncselekmények miatt összesen több mint tíz évet raboskodó akasztói vállalkozó, aki éppen saját közönségtalálkozójára érkezett.
Ha valakit becsaptam, vagy hamis számlát kértem tőle, jelentkezzen
– ez volt az első mondata, majd ugyanekkora meggyőződéssel tette hozzá: nemrég lezárult egyik pere során folyamatosan hazudoztak, de végre most már legalább bemehet az akasztói „ékszerdobozba”, s jövőre bizony meg is rendezi a „Stadler-fesztivált”, amire mindenkit szeretettel vár. – Valójában nincs mit visszavenni, mert élő szerződés van rá, csak van rajta némi tartozás – a pontos igazságot és számokat erről persze soha nem fogunk megtudni, hisz az állam által Stadleren követelt, csillagászati összegű adótartozásból a vállalkozó gyakorlatilag szinte semmit nem ismer el, illetve könyvelője felületességére mutogat.
Lapunk áprilisban otthonában látogatta meg a börtönből frissen szabadult Stadlert, így az azóta vele kapcsolatban legfontosabb történtekről és a felröppent pletykákról is kérdeztük csütörtök este a kocsmában.
Elmondta:
– Ha elindulok egy úton, szeretek azon végigmenni – indokolta röviden, miért szabadult ki juhászéletéből és csapott bele a fociba, majd építette fel a Stadler FC-t, amely 1994-ben az NB II Keleti csoportjának győzteseként négy esztendőre jegyet váltott az élvonalban, adva a magyar focinak például Igor Nyicsenkót vagy Dragóner Attilát. Előbbi futballistáról elmondta, hogy a szíve csücske volt, utóbbiról pedig, hogy ingyen dobta utána Komora Imre a Honvéd ifiből.
A „mi lett volna, ha” kérdéskörben kitért rá, hogy kevésen múlt az ő Fradi-elnöksége, ez esetben biztos, hogy megúszta volna a börtönt, ahol egyébként mindenkivel jóban volt, sőt még ő védett meg másokat, amennyire tudott. Felelevenítette azt a történetet is, miszerint az ukrán aranylabdás
Andrij Sevcsenko is majdnem Akasztón landolt annak idején, csakhogy az APEH közbeszólt
Érték is sérelmek, miután a törvény lekapcsolta őt – vagyis pont azok, akiket a kilencvenes években segített –, például nagy értékű festményt lopott el tőle egy bizonyos Dózsa László és Balla László is, de vannak követelései még más irányokban. E témában még bőbeszédű is volt, nem úgy, mint volt feleségével, Sáfrány Máriával kapcsolatban, akit – mint mondta – soha nem hagyott el, az asszony mégis „összeszűrte a levet” mással, akinek a börtönből Stadler üzent: ne merje elhagyni Sáfrányt – na, ekkor kapott még 9 évet Stadler, aki máig reménykedik benne, hogy megtalálja az igazit. Ha egy 18 éves hölgy lenne az, akkor akár azzal a gondolattal is eljátszana, hogy az ő nevére írja a stadiont.
A fociba egyébként még egyszer belevágna, ha lenne pénze, de még A Stadler-story című, ötödik kiadványánál járó könyvsorozat bevételét is a stadion megnyitására akarja fordítani. Tervei között szerepel újra betörni a régi piacokra:
– Az orosz piac nem működik Józsi bácsi nélkül, és nem is fog
– szögezte le széles mosoly kíséretében, hozzátéve, ő gagyihoz nem adja a nevét.
Terveibe megítélése szerint az igazságszolgáltatás már nem szólhat bele, a kórház annál inkább; ha visszakerül oda, többet nem láthatjuk majd. Addig is azt eszik, amit megkíván. A gyomrát azért nagyon szúrja, hogy utolsó könyvelője annyi mindenről megfeledkezett – de most már mindenki megtalálhatja őt a Facebookon, mint mondja, a nyomozó hatóságok is.
###HIRDETES###
