Olimpia a koreai válságban: nincs ok az aggodalomra?

Fellobbant a láng, de az éleződő politikai helyzet kérdéseket vet fel. A magyar szakértő három megnyugtató tényezőt említ.

Többször is eleredő esőben tartották meg kedden a hagyományos lánggyújtási ceremóniát a görögországi Olümpiában. A februári, phjongcshangi téli olimpia házigazdájának részéről a Manchester United Bajnokok Ligája-győztes labdarúgója, Pak Csiszong vitte először a fáklyát, amely november elsején érkezik Dél-Koreába, ahol kezdetét veszi a hagyományos váltófutás. Apró bökkenő, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a hétfői főpróbán fellobbantott lángot használták, mivel a szokásos megoldásra – a napsugarakat egy pontba fókuszálva egy fém parabolatükör szítja fel a tüzet – ezúttal nem nyílt lehetőség. De így is hálát adhattak az égieknek a szervezők, hogy a meteorológusok által jósolt, az esemény halasztását is felvető nagy vihar elkerülte a térséget.

Fekete felhők inkább a rendező ország égboltján gyülekeznek: Phjongcshang ugyanis a kettéosztott Kangvon tartományban található, egyik része a Koreai Köztársaságban, a másik pedig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területén fekszik, a legközelebbi versenyhelyszín nyolcvan kilométerre van a határtól. Az elmúlt időszakban éleződő politikai helyzet – Észak-Korea kísérleti atomrobbantást hajtott végre, rövid időn belül kétszer is rakétát lőtt át Japán felett, atomtámadással fenyegetve Japánt és az Egyesült Államokat – árnyékként vetül az ötkarikás játékokra. Hogy helyből tudjanak reagálni az eseményekre, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság két munkatársát már múlt héten a helyszínre küldte, és szintén előremutató, hogy nemcsak amerikai és japán sportolók lesznek ott Phjongcshangban, hanem

észak-koreai versenyző is kvalifikált már.

Bár idén februárban a téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra (EYOF) a törökországi terrorcselekmények miatt a magyar küldöttség végül nem utazott el Erzurumba, hasonló visszalépés nincs kilátásban, a Magyar Olimpiai Bizottság vezetői több fronton is jelezték: a koreai válság ellenére nem lehet biztonsági probléma. Kulcsár Krisztián elnök is elmondta, az 1988-as szöuli tapasztalatok is azt mutatják, hogy a konfliktus kicsit lenyugszik, amikor olimpia vagy nagyobb sportesemény zajlik Dél-Koreában.

A jelenleg Pekingben élő Vajda László, aki a phjongcshangi pályázat előkészítésén dolgozott, és csaknem két évig élt Dél-Koreában, lapunk megkeresésére így összegzett: „Egyrészt az északiakkal való huzavonának van egy ciklikussága, nem ismeretlen dolgokról van szó, nem olyanról, mint amilyenbe például a 2004-es rendező, Athén került a 2001-es amerikai terrortámadást követően, amikor kétséges volt az esemény globális hatása. Másrészt

az olimpiákat az utóbbi időben elkerülték a nagyon heves politikai megnyilvánulások,

például négy éve, Szocsi előtt is felmerültek a csecsenekkel való problémák, de az is lecsengett. És szintén nagy megnyugvást jelent nekem, hogy van egy nemzetközi, a titkosszolgálatokból kifejezetten az olimpiákra létrejövő biztonsági háló, amely nem engedne megrendezni egy eseményt úgy, hogy biztonsági rizikó van benne.”

Bár hivatalosan még csak két magyar rendelkezik kvótával, tíz-húsz versenyző részvételére lehet számítani, ez a szám nagyban függ rövidpályás gyorskorcsolyázóinktól, illetve az ő kvalifikációjukról döntő világkupa-sorozat két novemberi állomásának eredményétől. Nekik köszönhető, hogy hosszú idő elteltével nem túlzott optimizmus állítani: 1980 után ismét van esély magyar éremszerzésre.

De ne felejtsük, a Szocsiban lesiklásban hetedik alpesisíelő, Miklós Edit – aki januári balesete után augusztusban speciális térdvédőben megkezdte a havas edzéseket – az aranyérmet tűzte ki célul maga elé, s továbbra sem adja alább. Lapunknak nemrég így nyilatkozott: „Nem azért utazom ki egy olimpiára, hogy megnézzem, milyen a koreai kaja, hanem azért, hogy győzzek.”