Tessék, csak tessék, olimpiai aranyat tessék!

Nemrég egy iráni súlyemelő bocsátotta árverésre az érmét, de sok érdekes példa akad. Ám mit kezd vele az új tulaj?

Ám míg Jesse Owens medálja 33 évvel a halála után került kalapács alá, Otylia Jedrzejczaké tulajdonképpen már azt megelőzően, hogy az érem egyáltalán az övé lett volna. A lengyel úszónő a 2004-es olimpia előtt egy hónappal megígérte, hogy ha nyer 200 pillangón, felajánlja jutalmát a leukémiás gyerekekért, s így gazdagodott a wroclawi gyermekkórház klinikája 257 ezer złotyival (mai árfolyamon 18 millió forint). Azt mondta,

neki nem kell, hogy ez emlékeztesse a sikerére, szívében hordozza az olimpiai bajnoki címét.

A négy évvel korábban 50 gyorson nyert Anthony Ervin aranya a 2004-es indiai-óceáni cunami bajbajutottjait hivatott megsegíteni, az amerikai úszó ereklyéjéért az Ebayen jött össze 17 ezer dollár (bő négymillió forint). Egyébként az „amerikai vaterára” rákukkantva kiderül, replikákat akár már pár ezer forintért is begyűjthetünk a nappalinkba.

Akad ismeretlen eladó is: egy nevét csak az aukció győztesének eláruló sportoló a 2012-es aranyát adta el tavaly. Ám aki igazán aktuális „csemegére” vágyik, annak jó tudnia: már egy riói aranyra is rá lehet ígérni. Az irániak súlyemelője, Kianoush Rostami a hazáját novemberben sújtó, közel 500 halálos áldozatot követelő földrengés által bajba jutottakat kívánja így segíteni. Azt mondta, tulajdonképpen csak visszaadja az érmet, amely a nép jogos tulajdona. Az árverés formájáról egyelőre nem érkezett hír; a medál értékéről annyit, hogy csupán 1,2 százaléka arany, a többi ezüst, előállítása pedig nagyjából 155 ezer forintba került.

A kurd származású Rostami – akinek a december eleji anaheimi vb-re kért vízumát csak másodszorra adták meg az amerikai hatóságok – saját bevallása szerint napokig aludni sem tudott a földrengés után, több sporttársával összefogva meleg ruhákat, paplanokat, palackozott vizeket halmozott fel a rászorulóknak. Riói paralimpiai bajnok honfitársa, Sareh Javanmardi pedig követte példáját, és ő is felajánlotta az aranyérmét árverésre.

Kianoush Rostami (@kianoush_rostami) által megosztott bejegyzés, 2017. Nov 15., 03:04 PST

Az efféle jótékony akciók megsüvegelendők, ám képzeljük el, ahogy egy fanatikushoz, egy relikviagyűjtőhöz vagy egy gazdag laikushoz kerül egy ilyen medál. Vajon mit kezd vele? Kiteszi otthon a vitrinbe? Büszkén mutogatja a barátainak?

Egy válaszunk van a kérdésre: miután az ökölvívó Vlagyimir Klicsko 2012-ben felajánlotta az ő és testvére nevével fémjelzett, gyermekek sportolását és tanulását segítő alapítványnak az 1996-ban nyert aranyát, s az el is kelt, különös dolog történt. Rögtön az árverés után a vevő képviselője bejelentette, hogy az új tulajdonos szeretné, ha az olimpiai érem a Klicsko családban maradna. Így a titokzatos jótevő kézbe sem vette a relikviát, amelyért egymillió dollárt fizetett.