Gyakran megtörténik, hogy egy sportoló jótékonysági célra felajánlja a mezét vagy egyéb relikviáját, pláne karácsony táján. A vízilabdázó Török Béla például éhező gyermekeket segítve egy válogatott csapattársai által aláírt labdát ajánlott árverésre a Facebookon december elején, míg az idei Jónak lenni jó akció keretében dedikált mezekre, labdákra és teniszütőjére is lehetett licitálni. Az viszont sokkal ritkábban fordul elő, hogy valaki az olimpiai érmétől szabadul meg hasonló okból. Pedig már a riói olimpián kiosztott aranyak között is akad olyan, amelyet így értékesítene a szerzője.
Meglepően sok érem cserélt már gazdát pénzért, bár megesett, hogy önös érdekből. A hetvenes évek fehérorosz tornásza, Olga Korbut például idén vált meg két aranyától és egy ezüstjétől, néhány kupájával együtt keltek el, 183 ezer amerikai dollár (51,5 millió forint) ütötte a markát. A négyszeres olimpiai bajnok kiválóságról úgy hírlett, elszegényedett, ám állítása szerint csak meg akarta osztani olimpiai örökségét.
Az amerikai hokis, Mark Wells az 1980-as téli olimpián elért győzelmének jelképét azért adta el harminc évvel később, hogy ki tudjon fizetni egy rá váró fontos műtétet. 40 ezer dollárt kapott az aranyért egy gyűjtőtől, aki csaknem nyolcszoros hasznot termelt rajta, miután 310 ezerért elárverezte. Wells az érmet évtizedeken át az éjjeliszekrényén tartotta, s elmondása szerint nagyon nehezen vált meg tőle: – Megölt, hogy el kellett adjam az érmet. De az életem összeomlóban volt, úgy tűnt, elvesztem a házamat.
El kellett adjam, hogy megműthessenek, és hogy élhessek. Nem volt más választásom.
De vevőre akadt már egy az ötkarikás történelem leghíresebb aranyai közül is. Az amerikai Jesse Owens négy atlétikai számban győzött a hitleri propaganda által uralt 1936-os berlini olimpián, s bár eredeti érmeit elhagyta, a németektől később kapott egy cserekollekciót. 2013-ban került kalapács alá az egyik aranyérem, amelyért a műfaj rekordösszegét, 1 466 574 dollárt (csaknem 400 millió forintot) fizettek ki.
Ám míg Jesse Owens medálja 33 évvel a halála után került kalapács alá, Otylia Jedrzejczaké tulajdonképpen már azt megelőzően, hogy az érem egyáltalán az övé lett volna. A lengyel úszónő a 2004-es olimpia előtt egy hónappal megígérte, hogy ha nyer 200 pillangón, felajánlja jutalmát a leukémiás gyerekekért, s így gazdagodott a wroclawi gyermekkórház klinikája 257 ezer złotyival (mai árfolyamon 18 millió forint). Azt mondta,
neki nem kell, hogy ez emlékeztesse a sikerére, szívében hordozza az olimpiai bajnoki címét.
A négy évvel korábban 50 gyorson nyert Anthony Ervin aranya a 2004-es indiai-óceáni cunami bajbajutottjait hivatott megsegíteni, az amerikai úszó ereklyéjéért az Ebayen jött össze 17 ezer dollár (bő négymillió forint). Egyébként az „amerikai vaterára” rákukkantva kiderül, replikákat akár már pár ezer forintért is begyűjthetünk a nappalinkba.
Akad ismeretlen eladó is: egy nevét csak az aukció győztesének eláruló sportoló a 2012-es aranyát adta el tavaly. Ám aki igazán aktuális „csemegére” vágyik, annak jó tudnia: már egy riói aranyra is rá lehet ígérni. Az irániak súlyemelője, Kianoush Rostami a hazáját novemberben sújtó, közel 500 halálos áldozatot követelő földrengés által bajba jutottakat kívánja így segíteni. Azt mondta, tulajdonképpen csak visszaadja az érmet, amely a nép jogos tulajdona. Az árverés formájáról egyelőre nem érkezett hír; a medál értékéről annyit, hogy csupán 1,2 százaléka arany, a többi ezüst, előállítása pedig nagyjából 155 ezer forintba került.
A kurd származású Rostami – akinek a december eleji anaheimi vb-re kért vízumát csak másodszorra adták meg az amerikai hatóságok – saját bevallása szerint napokig aludni sem tudott a földrengés után, több sporttársával összefogva meleg ruhákat, paplanokat, palackozott vizeket halmozott fel a rászorulóknak. Riói paralimpiai bajnok honfitársa, Sareh Javanmardi pedig követte példáját, és ő is felajánlotta az aranyérmét árverésre.
Kianoush Rostami (@kianoush_rostami) által megosztott bejegyzés,
Az efféle jótékony akciók megsüvegelendők, ám képzeljük el, ahogy egy fanatikushoz, egy relikviagyűjtőhöz vagy egy gazdag laikushoz kerül egy ilyen medál. Vajon mit kezd vele? Kiteszi otthon a vitrinbe? Büszkén mutogatja a barátainak?
Egy válaszunk van a kérdésre: miután az ökölvívó Vlagyimir Klicsko 2012-ben felajánlotta az ő és testvére nevével fémjelzett, gyermekek sportolását és tanulását segítő alapítványnak az 1996-ban nyert aranyát, s az el is kelt, különös dolog történt. Rögtön az árverés után a vevő képviselője bejelentette, hogy az új tulajdonos szeretné, ha az olimpiai érem a Klicsko családban maradna. Így a titokzatos jótevő kézbe sem vette a relikviát, amelyért egymillió dollárt fizetett.
