Gyakran megtörténik, hogy egy sportoló jótékonysági célra felajánlja a mezét vagy egyéb relikviáját, pláne karácsony táján. A vízilabdázó Török Béla például éhező gyermekeket segítve egy válogatott csapattársai által aláírt labdát ajánlott árverésre a Facebookon december elején, míg az idei Jónak lenni jó akció keretében dedikált mezekre, labdákra és Rafael Nadal teniszütőjére is lehetett licitálni. Az viszont sokkal ritkábban fordul elő, hogy valaki az olimpiai érmétől szabadul meg hasonló okból. Pedig már a riói olimpián kiosztott aranyak között is akad olyan, amelyet így értékesítene a szerzője.
Meglepően sok érem cserélt már gazdát pénzért, bár megesett, hogy önös érdekből. A hetvenes évek fehérorosz tornásza, Olga Korbut például idén vált meg két aranyától és egy ezüstjétől, néhány kupájával együtt keltek el, 183 ezer amerikai dollár (51,5 millió forint) ütötte a markát. A négyszeres olimpiai bajnok kiválóságról úgy hírlett, elszegényedett, ám állítása szerint csak meg akarta osztani olimpiai örökségét.
Az amerikai hokis, Mark Wells az 1980-as téli olimpián elért győzelmének jelképét azért adta el harminc évvel később, hogy ki tudjon fizetni egy rá váró fontos műtétet. 40 ezer dollárt kapott az aranyért egy gyűjtőtől, aki csaknem nyolcszoros hasznot termelt rajta, miután 310 ezerért elárverezte. Wells az érmet évtizedeken át az éjjeliszekrényén tartotta, s elmondása szerint nagyon nehezen vált meg tőle: – Megölt, hogy el kellett adjam az érmet. De az életem összeomlóban volt, úgy tűnt, elvesztem a házamat.
El kellett adjam, hogy megműthessenek, és hogy élhessek. Nem volt más választásom.
De vevőre akadt már egy az ötkarikás történelem leghíresebb aranyai közül is. Az amerikai Jesse Owens négy atlétikai számban győzött a hitleri propaganda által uralt 1936-os berlini olimpián, s bár eredeti érmeit elhagyta, a németektől később kapott egy cserekollekciót. 2013-ban került kalapács alá az egyik aranyérem, amelyért a műfaj rekordösszegét, 1 466 574 dollárt (csaknem 400 millió forintot) fizettek ki.