Nyolc évvel az után éli aranykorát a lengyel síugrás, hogy Adam Malysz, akivel minden kezdődött, visszavonult. Malysz, az apró tetőfedő, akit csakúgy repített a szél, Zakopanében hihetetlen kultuszt teremtett a sportágnak, nézők tízezrei mentek ki csak a kedvéért szurkolni. Világbajnoki és a világkupa győzelmeivel, olimpiai érmeivel minden idők egyik legnagyobb alakja lett a sportágnak, a nagy síugrónemzetek között (osztrákok, németek, norvégok, finnek) egyet jelentett a lengyel síugrással. Három olimpiai bajnoki címet nyert volna, ha nem lett volna akkora balszerencséje, hogy Simon Ammann éppen azokra az olimpiákra hegyezi ki a csúcsformáját, amelyekre ő, Malysznak így három ezüst jutott, meg egy bronz.
Nyert négysáncversenyt is, az viszont neki sem sikerült, ami eddig egyedül a német Sven Hannawaldnak, másfél évtizede: hogy a sportág legendás, 65 éves viadalán egymás után nyolc nap alatt mind a négy sáncon győzzön. Mintha mindaz, ami Adam Malysz pályafutásából hiányzott, beteljesülne Kamil Stoch versenyzése közben. A most harmincéves Stoch tíz évvel Malysz után született, Zakopanében, háromévesen síelt először, négyévesen már ugrott. (Sokkal később nem is nagyon lehet elkezdeni a sportágat, hogy ki ne alakuljon az a félelem, amit egy felnőtt átél, amikor lenéz egy sánc tetejéről).
Malysz már a Dakar-ralinak hódolt, amikor Stoch pályája elkezdett meredeken felfelé ívelni, hogy aztán a 2014-es szocsi téli olimpián a középsáncot és a nagysáncot is megnyerje. Ő lett a harmadik, akinek összejött a duplázás: az első Finnország hírhedt fenegyereke, Matti Nykänen volt (későbbi fő ismertetőjelei: alkoholizmus, késelés, súlyos testi sértés a feleségével szemben, összesen három és fél éves börtönbüntetés), a második Simon Ammann – ő kétszer is megnyerte mindkettőt. Kamil Stochot ezért az év sportolójának választották hazájában, majd tavaly a négysáncverseny megnyerésért és a csapatban nyert világbajnoki címéért ismét megkapta az elismerést. Bár csupán néhány nap telt el 2018-ból, nehéz lesz idén jobbat találni nála.
Túl azon, hogy szombaton megvédte a címét a négysáncversenyen, Hannawald nyomában ő lett a második ember, aki mind a négy állomáson a legjobbnak bizonyult. Bischofshofenben nagy német riválisa, az Innsbruckban bukó Richard Freitag el sem indult, összetettben hatalmas fölénnyel vezetett Stoch, az utolsó állomáson már egész más volt a tét. De éppen ennek kizárása vezetett ezúttal is eredményre.
– Órási nyomás volt rajtam Hannawald miatt, de csak a saját ugrásaimra figyeltem, hogy minél többet kihozzak belőle. – Ez annyira sikerült, hogy az első sorozatban az élre állt, a második végén pedig, az egész viadal utolsó ugrójaként az összetett mellett Bischofshofen győzteseként landolt.
A legjobb tizenöt között négy lengyel végzett. Bár egy hónap alatt sokat változhat a forma, minden reményük szerint újabb fantasztikus olimpia elé néznek.
Négysáncverseny, Bischofshofen:
1. Kamil Stoch (lengyel) 275,6 pont (132,5 és 137 méter)
2. Fannemel (norvég) 272,4 (130, 139)
3. Wellinger (német) 270,5 (129, 139,5).
Összetettben: 1. Stoch 1108,8 pont, 2. Wellinger 1039,2, 3. Fannemel 1021,3.
