Egy másik csapatsportágról, a vízilabdáról nem esett szó, ma már alig ismert, milyen sporttörténeti szerepet játszott a barcelonai és a katalán póló felemelkedésében Markovits Kálmán, akinek edzőként a nevéhez fűződik az első BEK-győzelem 1981-ben (amely egyébként az egész spanyol vízilabdázásban az első volt).
A játékosként kétszeres olimpiai bajnok Markotvits Kálmán a 2009-es halála előtti évben, családjának szánt életrajzi könyvhöz beszélt részletesen e sorok írójának a katalánok különös világáról. Mindezt a nyilvánosság még nem ismerhette meg.
Első élménye még 1957-ből származott, a magyar válogatott akkor éppen olimpiai címvédő volt, a spanyol póló pedig nem volt még sehol.
Egy barcelonai tornán így 11-0-ra győztek a mieink.
Amikor két évtizeddel később, 1979-ben edzőként Club Natació Barcelonához szerződött, már egész más állapotban volt a sportág. De volt még hová fejleszteni.
– Húsvétkor mentem ki, Zürichtől Kubala Lászlóval utaztam együtt, tőle tudtam meg, hogy Spanyolországban csak az számít edzőnek, aki a spanyol bajnokságot megnyeri a csapatával. Ilyen hatalmas értéke van arrafelé a nemzeti bajnokságnak, többre becsülik mindennél, nyerhetsz akár BEK-et, Bajnokok Ligáját, Euroligát is, mindez csak hab a tortán – mondta Markovits Kálmán, akihez később a családja is kiköltözött, Markoviték Zsiguliját mindeki meg is bámulta odakint, ahogyan ők is lelkesen nézték első színes tévéjüket. – A hetvenes években arrafelé még mindenki ott rendezte a hazai meccsét, ahol akarta, nem egyszer huszonötösben pólóztak, az én unszolásomra viszont szabályos méretű pályán, vagyis legalább harminchármas medencékben játszották ezután a bajnoki mérkőzéseket. A csapatunknál addig rendszeresen ingyen engedték be az embereket, elismertem a klubnál, hogy szép ez a gesztus, de azt mondtam: meg fogjátok látni, ha csak egy pesetáért is, de jegyet árultok, sokkal többen jönnek el. Kétszer annyi nézőnk lett, persze nem volt drága a belépő. A rangadókra megtelt a lelátó, kétezren szurkoltak nekünk.