– Milyen taktikát dolgozott ki edzőjével, Sávolt Attilával Radu Albot ellen?
– Szerencsére Albot játékát ismertem, így inkább a taktika pszichológiai részét kellett átbeszélnünk, hogy nem szabad foglalkoznom a körülményekkel, kizárólag pozitív maradhatok, nem pánikolhatok: akár a győzelmi lehetőség, akár a rossz mérkőzés állás miatt. Ne foglalkozzam azzal, hogy ez nagy lehetőség, fogjam fel úgy, mint egy átlagos első kanyart. Csak pontról pontra játszottam. A meccs épp emiatt lett meg szerintem, mert ahányszor csak kinéztem Attilára, eszembe jutottak a szavai, ebből tudtam újabb erőt meríteni, pozitív maradni.
– Mi történt a harmadik szettben 3-0-s vezetésnél? Albot javult fel, vagy ön veszített a koncentrációjából?
– Passzívvá váltam, ezzel együtt az ellenfelem, akiről tudtam, hogy nagy küzdő, feljavult. Szoros game-ek voltak, Albot alig rontott, nekem pedig megingott az önbizalmam.
– Mi az, amivel végül ellenfele fölé tudott kerekedni: a már említett mentális felkészültség?
– Mentálisan kerekedtem felül. Éreztem, hogy rajta nagyobb a nyomás, hiszen eddig csak egyszer vert meg. Fizikailag azonban sokkal jobban elfáradtam, mint gondoltam. Ráadásul a belső feszültség, a túlzott győzni akarás még többet is kivett belőlem, mint a testi megterhelés. A játék viszont továbbra is jól megy. Hatalmas kőszikla gördült le most rólam, és nagyon várom már a következő meccset.
– Miben más pályára lépni az Australian Openen, mint más ATP-tornákon? Mi az, ami önben más érzéseket kelt?
– Először is nagyon jó érzés volt a magyar szurkolói csapat előtt játszani, nagyon sok erőt adtak, bár kis létszámban voltak jelen. Szerencsés vagyok, hogy szinte mindenhol vannak magyarok, akik hangosabbak, lelkesítőbbek, mint olykor egy nagyobb szurkolótábor. Teljesen más Grand Slam-tornán pályára lépni, hiszen sokkal nagyobb az elvárás. Tudja az ember, hogy csak négy ilyen lehetőség van egy évben. Három nyert szettre megy minden meccs, ez Ausztráliában az extrém hőség miatt különösen megterhelő, így az ember próbál minél kevesebb időt eltölteni a pályán. Mivel még soha nem nyertem GS-főtáblán, volt bennem természetes drukk.
– A mentális és egyéb felkészülést tekintve világranglista-nyolcvanadikként egészen másképp áll már egy GS-versenyhez, mint korábban?
– Nyugodtabb vagyok, kevésbé foglalkozom a külsőségekkel. Most, hogy megvan a GS-merföldkő, vagyis az első főtáblás győzelem, talán kisebb lesz a nyomás is rajtam.
– Jön a tavalyi wimbledoni elődöntős Sam Querrey, mit tud róla, milyen érzésekkel megy neki a meccsnek?
– Természetesen ismerem a játékát. Querrey magabiztos, erőteniszt játszik. Ki kell billentenem őt a ritmusából, és nagyon erősnek kell lennem fejben. Veszítenivalója már csak neki van.
