Hatalmas meccsen kaptunk ki a spanyoloktól Varasdon, a kézi-Eb-n

Lékai Máté sírva vette át a meccs legjobbja díját. Ez már sokkal jobb volt, mint a dánok ellen.

Szerettük volna felgyorsítani az időt férfikézilabda-válogatottunk számára, hogy minél korábban eljusson arra a szintre, amelyre képességei által hivatott, pedig tudtuk a horvátországi Eb előtt is, egy átalakított, megfiatalított csapatnak elsősorban időt kell adni. A dánok elleni szombati nyitómeccs pontosan ezt mutatta, ahogy viszont a magyar drukkerek a hétgólos vereség után hozzáálltak a csapathoz, az példaértékű: ők adtak, adnak időt. És ott voltak lelkesen hétfőn este is Varasdon, a legutóbbi Eb-n ezüstöt nyerő, mindig favoritnak számító spanyolok ellen.

Tudtuk azt is, hogy olyan kapusteljesítménnyel, amilyet a dánok ellen láttunk, most sem lesz esély. Ahogy azt, hogy a spanyol hálóőröktől aligha várható, hogy nem védenek, ahogy a dánok első számú kapusa, Landin tette az első félidőben szombaton. 

Ehhez képest most a szünetig Mikler magasan felülmúlta a kapuban spanyol kollégáját, Corralest. Alig több mint negyed óra után nem véletlenül éltette őt a lelátó, háromszor olyan hatékony volt, mint szemben lévő  portás, 36 százalékkal, ami egy klassziscsapat ellen közelít a klasszis szinthez.

Azt is tudtuk, beállójáték nélkül sem fog menni. A dánok elleni nem Bánhidi Bence meccse volt, ráadásul megsérült a válla, Vilovski helyettesítette egy ideig, lőtt gólt. Aztán a félidő hajrájában Bánhidi bevétésére is sor került, parádés Császár Gábor passzokból kétszer is betalált.   

Az áltövőkre nem lehetett panasz, nagyon fontos előrelépésnek számít, hogy a jobb mellett a bal oldal is aktív volt, Dzsamali Iman és Bodó Richárd is kétszer-kétszer betalált az első harminc percben, míg a jobbátlövőkre, Balogh Zsoltra és Bartók Donátra ezúttal is lehetett számítani. 

Többször eladtuk a labdát. 10-7-re is gyorsan visszajött a csapat, mentálisan rendben volt, 13-12-es hátránnyal zárta a félidőt. Ez a dánok ellen sokat szidott magyar védekezést dicséri elsősorban. 

Juhász Ádám irányítóként egyenlített, pedig a válogatottban szélsőt játszik. Ekkor már Pérez de Vargas védett odaát, a nevesebb spanyol kapus. Mindjárt lőtt is egy üres kapus gólt.. Juhász és Lékai Máté, az első számú magyar játékmester sok mozgással, helycserével igyekezett rést találni a nagyon nyitott spanyol védelmen. A szélsőjátékunk viszont nagyon hiányzott ezúttal is, de hát ezt is tudtuk előre. 

Elég improvizatívnak tűnt, amit támadásban láttunk, és ez meglepte a spanyolokat, újabb hatalmas gólt lőtt Bartók, egyre jobban belejött Bánhidi, szépen megtalálták a társak. Negyven perc után 17-17-re álltunk. Megtorpantunk, pedig vezethettünk volna.   

Újabb lerohanással voltak eredményesek a spanyolok, nálunk ez is hiányzott. Dee emberelőnyből megint egalizáltunk, ezúttal Balogh, kétgólos hátrányból visszajőve. Egészen különleges volt a látvány támadásban, Császár a bal szélen, Ancsin Gábor a jobb szélen, egy irányító és egy jobbátlövő. Közben hét a hat ellen jöttek a mieinkre a spanyolok, kerestük az ellenszert, megint elmentek kettővel, át is rohantak rajtunk. Pérez de Vargas ragyogóan védett, el kell ismerni. De a harmadik beállónk, Szöllősi Szabolcs is eredményes volt. Tizenhárom perc volt hátra, egy oda. 

Nekik is voltak viszont szélsőik, éppúgy mint a dánoknak, Vranjesnek időt kellett kérni az utolsó tíz perc előtt, és egyszerre volt nyugodt és tüzes, talán ez a legjobb párosítás.  

Lékai hetest harcolt ki és belőtte, egy oda. A spanyolok támadásai is akadoztak, időt is kértek kilenc perccel a vége előtt. Nagyon nem hiányzott Lékai kiállítása, nem is volt jogos. Még hetest is lőhettek, nagyon nehéz volt a helyzet.  

Balogh 6 lövésből 5 gólnál járt, ez világszint. Vranjes váratlanul 7 a 6 elleni támadást választott, Lékai kapufa lett belőle. Majd emberhátrányban jöttünk fel megint egyre, de megint szélsőgólt kaptunk. Másfél perccel a vége előtt mínusz kettő volt, és ők támadtak, de passzívan. Nem lehetett hibázni.

Lékai belőtt egy ajándékhetest, passzív jelzésnél támadtak egy gólkülönbségnél a spanyolok az utolsó fél percben. Ám Ligetvári Patrikot elvitte a hév, Alex Dujshebaev szemére csapott, jogosan küldték le. A jobb szélről be is vágták, 27-25 a vége, 

Lékai Máté sírva vette át a meccs legjobbjának járó díjat. A közönség nagyon elismerte azt, amit a magyaroktól látott.

– Mindent megtettünk, győzelmet érdemeltünk volna. Győzelmet érdemelt volna az egész ország. Ebből a küzdeni tudásból kell építkeznünk – mondta Balogh Zsolt az M4-nek, a stúdióban Gulyás Péter és Iváncsik Tamás ült mellette. Két nemzetközi szintű szélső, aki tavaly vonult vissza. Utódaik továbbra is kerestetnek.

Az MTI-nek a lefújás után a Mol-Pick Szeged játékosa kiemelte: sokkal többet, jobb eredményt érdemelt a magyar férfikézilabda-válogatott.

„A meccs elején sok technikai hibát vétettünk, kapkodtunk, ami nem megengedett. Mindenki nagyon akart, igyekeztünk átlendülni, szerettünk volna vezetést szerezni a szünetre, de csak szorossá tudtuk tenni az állást” – fogalmazott.

A jobbátlövő hangsúlyozta, hogy a második félidőre nagyon jó hozzáállással tértek vissza, de néhány apró hiba, pontatlanság miatt nem sikerült a bravúr.

„Nagyon csalódott vagyok, mert sokkal többet érdemeltünk volna. Végig ott voltunk a nyakukban, nagyon bosszantó így kikapni. Úgy gondolom, semmivel nem voltak jobbak a spanyolok, talán a nagyobb tapasztalat szólt mellettük, a végjátékban ez dönthetett” – közölte.

„Egyik kudarc sem kellemes, a dánok ellen is nagyon fájt a vereség, mert negyven perc után hideg zuhanyként jött a visszaesésünk, most pedig azért fájdalmas, mert megérdemeltünk volna ennél sokkal jobb eredményt” – vélekedett Balogh Zsolt.

Elárulta, hogy mivel az első mérkőzésükön negyven perc után eléggé elfáradtak, Ljubomir Vranjes szövetségi kapitány azt kérte, ne rohanjanak a spanyolok elleni találkozó elején, mert nem marad erejük a végére, tehát tudatosan lassították a játékot.

Lékai Máté emlékeztetett arra, hogy a román játékvezetők Gedeon Guardiola sérülésénél, az első félidő huszadik percében azonnal visszanézték videón az esetet, a meccs utolsó 5 percében, két magyar kiállításnál azonban nem tették meg ugyanezt. „Ezek mérkőzést befolyásoló szituációk voltak. A meccs hevében nem tudom megítélni, valóban két perc volt-e. De ilyenkor legalább nézzék vissza, hiszen ezért találták ki ezt az egész rendszert” – nyilatkozta az irányító, aki hét kísérletből négy gólt szerzett, hármat büntetőből. A Telekom Veszprém játékosa is hangsúlyozta, hogy végig ott voltak a spanyolok nyakán, mindannyiszor felzárkóztak, de nem tudtak fordítani.

„Valamit mindig elrontottunk döntetlen állásnál. Ettől függetlenül dicséret illeti a csapatot, amit ígértünk, hogy az utolsó pillanatig küzdünk, azt betartottuk” – szögezte le.

A Dánia elleni mérkőzésen megsérült Bánhidi Bence válla, ennek ellenére vállalta a játékot, sőt hét kísérletből 6 gólt dobott, ezzel a mezőny legeredményesebb tagjának bizonyult. Nyilatkozatában kifejtette, sokat köszönhet a magyar válogatott egészségügyi stábjának, és némileg az adrenalin is elnyomta a fájdalmát.

„Nem nagyon foglalkoztam a meccs előtt azzal, hogy fáj a vállam. Úgy fogtam fel, hogy minden rendben van vele, fejben ez sokat segített. Nagyot küzdöttünk, talán ha okosabbak és tapasztaltabbak vagyunk, akkor ez a mérkőzés másképpen alakulhatott volna” – mondta.

Minimum egy pontot megérdemelt volna a csapat. Sokkal okosabban kell a végjátékokat játszani. Amikor át vehettük volna a vezetést meccs közben, gyerekes hibákat követtünk el – mondta Varasdon az állami sporttévének Bánhidi Bence.

– Büszke vagyok a fiúkra, az utolsó pillanatig küzdöttek, megérintették a szívemet – tette hozzá Vranjes kapitány. Az MTI-nek úgy fogalmazott, hogy az első tíz percben problémákkal küzdött a csapat, de a játékosok mindent megtettek, amit tudtak. - Maximálisan elégedett vagyok velük, különösen a hozzáállásukkal, mert nagyszerűen küzdöttek az utolsó pillanatig. Amiatt természetesen csalódott vagyok, hogy nagyon közel voltunk a pontszerzéshez, és végül elszalasztottuk, bár végig méltó partnerei voltunk a világ egyik legjobb csapatának.