Ha a közelgő téli olimpiával kapcsolatos éremesélyeinkről beszélünk, a reményteljes mondatok alanyai szinte kivétel nélkül Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang, akik mindhárom egyéni számban (500, 1000 és 1500 méter) indulnak. Ám mi most két további rövid pályás gyorskorcsolyatávra szeretnénk felhívni a figyelmet: a 3000 és az 5000 méterre, azaz a váltók versenyére.
A már-már követhetetlenül sok, a nőknek 27, a férfiaknak 45 kör a 111,12 méteres pályán bő négy, illetve hét perc tömény izgalmat jelent, nekünk különösen, ugyanis idén először mindkét csapatunk kvalifikálta magát. Így már alapból a legjobb nyolc között, tehát éremközelben vagyunk. A fináléba jutásról az elődöntők határoznak, négy-négy csapat versenyében az első kettő az A, a második kettő a B döntőben lesz érdekelt. Tehát összesen két-két futam rangsorol, bár akár az is megeshet, hogy az A döntőben kizárnak két váltót, és így a B nyertese bronzérmes lesz.
Csapataink eredményessége az utóbbi években reménykeltő (lásd grafikánkat), ráadásul a fiúk a világkupákon háromszor nyerni is tudtak – 2015-ben, illetve 2016-ban kétszer –, igaz a tavaly őszi négy versenyen sorban ötödik, nyolcadik, hatodik és nyolcadik helyezések sikerültek. Azt viszont jó előjelnek tekinthetjük, hogy az egyik győzelem az olimpiai versenyeknek helyt adó kangnungi arénában született (hangolódásként érdemes megnézni a videót róla itt). Ám ahhoz, hogy egy (netán két) érem most is összejöjjön, a szerencse mellett számos más tényezőre is szükség van. Hogy pontosan mikre, azt az érintettektől kérdeztük.
Burján Csaba szerint akkor jó egy váltó, ha a kitalált tervet mindenki meg tudja valósítani, és nincs olyan csapattag, akiben kevésbé bíznak.
„Ha valakinél mindig rezeg a léc, és könnyen meg lehet előzni, az sosem tesz jót.
Esetünkben ritkán szokott ezzel probléma lenni. A hibákat ugyanakkor sosem lehet százszázalékosan kiküszöbölni, minden új futamban jöhet egy kis akadály, amelyre az ember nem gondol előzetesen, vagy csak épp megtörik a jég” – mondta.