Vranjes most jött rá, mennyire súlyos gondok gyötrik a magyar kézilabdát

„Ez vicc, huszonéves korban már nem tanítani, tudni kell a védekezést. Hol vannak a magyar tehetségek?”

Valljuk be, ez azért durván hangzik. Ha csak a magyar futballválogatottra gondolunk, a nemzetközi klasszis edzőink, Lothar Matthäusnak vagy épp Erwin Koemannak sem fájt kimenni az MTK vagy a Debrecen pályájára játékosmustrára, hisz élőben, játék közben lehet csak eldönteni, ki mire képes, felvételről kevéssé.

A kapitány problémaként hozta fel a nemzetközi rutinnal bíró válogatott játékosok visszavonulása nyomán keletkezett hiányt. „Ahhoz, hogy azt a szintet elérjük, ahol ők játszottak, hetven-nyolcvan nemzetközi meccset kell évente játszani. Ez kevés játékosnak van meg jelenleg. Vannak olyan dolgok, amelyeken lehet változtatni, de szerintem majdnem mindent tökéletesen csináltam.”

Majd jött az egyik legkényesebb pont, legjobbjaink fizikai felkészültsége. A svéd tréner nem kímélt:

„A játékosoknak jobb fizikai állapotban kell lenniük. Tíz-tizenöt percnél nem bírnak többet, kifulladnak a folyamatos védekező-támadó játékban, s ekkor hibáznak. Szeretném tudni, hogyan edzenek a klubokban, mert ez nem elég. Amikor már hozzám kerülnek a játékosok, én nem fizikai képzést szeretnék nyújtani nekik, hanem taktikait.”

Zsiga ekkor arra a kérdésre, hogy mindent száz százalékig jól tett-e Vranjes, diplomatikusan úgy felelt, a szövetségnek az a célja, hogy minden körülményt a lehető legjobbá varázsoljanak a csapat körül. Ő a klubok és a kapitány közti kommunikációt tenné hatékonyabbá.

De Vranjes nem állt le, egy új problémát kezdett boncolgatni, azt, amelyet már évek óta látni a férfiaknál, és már Mocsai Lajos is kifogásolta kapitányként. Nincsenek univerzális játékosaink. „Van, amit már elkezdtem átalakítani, például a Veszprémben csak védekező Schuch Timuzsint támadásnál is be-bevetettem. A játékosok zöme nem játszik kétirányú kézilabdát. Nagyon sok fiatal játékost, csapatot néztem, mióta idejöttem, senki sem tanítja nekik, hogyan kell védekezni, csak azt, hogyan kell támadni. Ez vicc, huszonéves korban nem tanítani kell a védekezést, addigra már tudni kell védekezni. Őszintén, nem láttam a tizenhét-tizenkilenc éves tehetségeket, hol vannak? Azért vagyok itt, hogy a magyar kézilabdát felhozzam, de amikor ezt a sok gondot hallom, az azt jelenti, hogy nagyon sok munkára lesz még szükség. Beszélnem kell a klubedzőkkel, egyedül nem tudom megoldani a problémákat.”

Zsiga erre annyit tudott reagálni, hogy már a nevelőklubokban oda kellene erre figyelni. Persze, ha „Ljubónak” van olyan gyakorlata e téren, amely már bevált, akkor a terjesztésében segít a szövetség. Itthon már elkezdték megpróbálni átformálni a rendszert, hogy ne csak támadni tanuljanak a játékosok. Vannak fiatal tehetségeink, de nem kapnak lehetőséget a klubokban, ennek a gondnak a megoldásán is dolgozik a szövetség.

A sztárklubok nem játszatják a kiemelkedő tudású fiatalokat, viszont az ő bérük már olyan magas, hogy a kisebb magyar egyletek ezt nem tudják kifizetni – mondta Zsiga.

Nos, erre már tényleg nem lehet mit mondani, ezek szerint már nemcsak a magyar focista fiatalok vannak elkényelmesedve a hatalmas fizetésekkel, de a kézisek is. Más ország válogatottjai, klubjai ezt valahogy képesek megoldani.

Mondjuk arra is azért sokan kíváncsiak, hogy a milliárdokból működő, Mocsai Lajos és fia, Tamás által vezetett Nemzeti Kézilabda Akadémia mikor kezdi el ontani végre a tehetségeket, ugyanis már 2013 óta működik.