Federerék búcsújával új korszak köszönthet be a teniszben

Az ATP szélsőségesen átszabná a szabályokat, hogy a fiatalok számára is élvezetessé tegye a sportágat.

Az ATP kifejezett célja itt is új nézőközönséget bevonzani, vagyis a megszólítani a fiatalokat. – Meg kell próbálni még fogyaszthatóbbá tenni a sportágat a következő generáció megváltozott szokásainak figyelembevételével – emelte ki Kermode 2017 végén.

Hazai pálya

A magyar országos bajnokságban 2018 januárjától a 18 év alatti korosztályoknál necces szerva után, ha adogatóudvarba megy a labda, nincs ismétlés, felnőtt-csapatbajnokságban döntő szett helyett tízes tie break dönt. A fedettpályás ob-n szettenként egyszer bemehet játékosához az edző tanácsokat adni.

Fenti szabályváltoztatások mellett egy sor más módosítást is tervez az ATP, amiket szintén kipróbáltak a milánói Next Gen-fináléban. Ilyen volt, hogy az oldalsó lelátórészeken játék közben is szabadon mozoghattak a nézők. A szervezet ezt szintén a magukat hamarabb elunó, fiatalabb szurkolók miatt eszelte ki. A 25 másodperces adogatási időt az Australian Openen immár óra méri, illetve a bemelegítésre szánt öt percet senki sem lépheti túl. A szervezet rövid távon eltüntetné a vonalbírókat, és csak a vezetőbírót hagyná meg székében, akinek a sólyomszem (vagyis a videobíró) segítene minden kétes ítélet esetén. Szintén fontos újítás, hogy Milánóban már lehetett coachingolni, vagyis a játékosok fejhallgatón keresztül a pihenők alkalmával megbeszélhették edzőjükkel, hogyan tovább. Eddig ezt legföljebb a lelátóról be-beüvöltve tehették meg az edzők – büntetést kockáztatva.

Egy kis betekintés a Next Gen lebonyolításába: 

Lépésről lépésre az összes felnőtt versenyen szeretné bevezetni az ATP a fenti változtatásokat, ami teljesen átszabná ennek a rendkívül konzervatív sportágnak a kereteit. Köves Gábort, a magyar Davis-kupa-válogatott szövetségi kapitányát kértük meg, mondjon véleményt a reformtervekről.

A szakember úgy látja, a szurkolók szabadabb mozgásának engedélyezésével nincs gond, az adott szektorok kívül esnek a játékosok látószögén, és hamarosan be is vezetik a módosítást. A 25 másodperces adogatási idő betartatásával azoknak a játékosoknak vehetik el az egyik fegyverét, akik – mint például Rafael Nadal, Novak Djokovic vagy Marin Cilic – pszichológiai hadviselésként a végtelenségig pattogtattak a szerva előtt.

Köves Gábor a játékos és az edző közti mikrofonos kommunikációt hasznosnak tartja, persze ez olyan teniszezőknek nagy segítség, akik jelentősen támaszkodnak a segítő szavakra. Sávolt Attila például nekünk korábban hangsúlyozta, Fucsovics Márton kifejezetten ilyen versenyző, ők még a büntetés kockázatát vállalva is szót váltottak meccsek közben.

A necces szervák utáni folytatással a kapitány szerint azok járhatnak jobban, akik sűrűn adogatnak a háló tetejéhez igen közel, de ilyen játékosból nincs sok. Ennél érdekesebb volna, ha az ATP eltörölné a második adogatást. – Ez kicsit játékosabbá tenné a teniszt, hiszen az adogatógépek innentől nem feltétlenül erőltetnék az irgalmatlan erejű szervákat, inkább a pontos végrehajtás kerülne előtérbe. Arról, hogy a sólyomszem technika helyettesítse mindenhol az emberi szemet, az a meglátása, hogy meg lehet csinálni, csak ehhez minden tornán ki kellene építeni a rendszert, ami magas költséggel jár.

A sportágat legradikálisabban átszabó lépés a négy nyert játékig tartó játszmák bevezetése volna. – Kicsit komolytalanabbnak látszik, mint a mai hosszabb szettek, meccsek.

Ez a döntés alapjában megváltoztatná a teniszt. A Grand Slam-tornákon egyelőre nem támogatnám a négy nyert game-ig tartó szetteket. Képzeljünk el egy wimbledoni meccset, ahol a játszmák akár tizenöt perc alatt is eldőlhetnek, így egy mérkőzés akár egy óra alatt befejeződhet.

A fizikai megterhelés csökkenése pozitív lenne a játékosoknak, de a GS-versenyek hagyományosan arról szólnak ma, hogy ki bírja tovább szusszal a három nyert szettig menő küzdelmet.

Köves Gábornak ebben igaza van, de az ATP-nek záros határidőn belül el kell döntenie, akar-e néhanapján olyan meccseket, amilyet 2010-ben John Isner játszott Nicolas Mahut ellen Wimbledonban. Mivel itt két game különbséggel kell nyerni a döntő szettet, a két játékos három napon át teniszezett, összesen 11 órán keresztül. Végül Isner 70-68-ra nyerte a döntő játszmát.

Nem szabad megfeledkezni az ATP és a versenyzők közti talán legkényesebb vitáról sem, ez pedig a játékosok részesedése a tornák díjazásából. A világ legjobban kereső harminc sportolója között több teniszező is akad, ennek ellenére a játékosok nem maradéktalanul elégedettek helyzetükkel. Ennek legfőbb oka, hogy a viadalok összdíjazásának még mindig csak a 7-8 százalékát kapják meg, a többi marad a szervezőknél. Ha csak a négy Grand Slam-viadalt nézzük, összesen mintegy 171 millió dollárról beszélünk, a tét tehát komoly. Az ATP, hogy növelje a teniszezők elégedettségét, folyamatosan próbálja emelni részesedésüket, de így is van rá minimális esély, hogy ha nem teljesülnek a követeléseik, egyszer sztrájkba lépnek.

– Más sportágakban a verseny bevételének 45-50 százalékát adják a versenyzőknek, a tenisz egyelőre igencsak elmarad ettől.

– Úgy hallottam, hogy emiatt a GS-versenyeken nemsokára 50 ezer dollárról 100 ezerre növelik az első fordulós vesztes pénzdíját is. Ez egyébként a fogadási csalások számát is csökkenheti a teniszben. A selejtezős díjazást is föl kéne emelni, mert rengeteg olyan nem top 100-as versenyző van, aki az életét teszi arra, hogy jó teniszező legyen, de csak a legjobbak aratnak igazán. Bojkott nem hiszem, hogy lesz, mert azért így sem keresnek rosszul a teniszezők.

Hogy mikor, milyen formában kellene behozni a felnőtt versenyekre az új szabályokat, Köves Gábor nem tud biztos válasszal szolgálni, inkább üzleti példát hoz. – A dolog úgy működik, mint a tőzsdén. Az van nyert helyzetben, aki már előre látja, merre kell lépni, hogy nyerjen vele a sportág – véli, hozzátéve: amíg a nagyok játszanak, nincs veszélyben a nézettség.

Novak Djokovic, Rafael Nadal, Stan Wawrinka, Andy Murray, Nisikori Kei: az elmúlt évek GS-győztesei közül öt klasszis, akik sérülés miatt vagy el sem indultak, vagy a legjobb nyolc között – jórészt korábbi sérülésüknek köszönhetően – kiestek Melbourne-ben. A kérdés az, vajon ha ők már nem lesznek, a szponzorok és a szurkolók látnak-e ugyanannyi fantáziát az újakban, hogy rájuk is pénzt áldozzanak? A tenisz hosszú távú fejlődési pályáját talán leginkább meghatározó kérdések egyike ez.