Eb-ezüstérmes és kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok úszónőnk őszintén beszámolt a blogján betegségéről, mely sokáig közvetlen környezetében sem volt ismert. Mint írja, pszichés problémától szenved, szorong, és bulimiás is. Gyerekkora óta küzd a ránehezedő nyomással, a sok elvárással: „legyek okos, ügyes, mosolygós, sikeres, tökéletes”. Szülei többféle sportot kipróbáltattak vele, hogy lefogyjon. „Kiskoromban husi gyerek voltam” – láttatja magát a helytelen elvárások fényében. Eleinte balettre és ritmikus gimnasztikára járt.
„Ahogy múlt az idő, elkezdtem sikeres lenni mind a sportban mind a tanulmányokban. Rengeteg csodás lehetőség és cél volt előttem, a körülöttem levők pedig biztosítottak arról hogy csinálnom kell. Én pedig minden szinten azon voltam hogy ennek meg is feleljek. Szerettem volna a sikereimmel örömet okozni mindenkinek és ennek az érzésnek alárendeltem mindent.” Mint a 21 éves sportoló megjegyzi, ez annak a kezdete volt, hogy ne érezhesse jól magát, hiszen felborult a bioritmusa a napi 8 órás edzések miatt.
Sem az étkezés nem volt megfelelő számára, sem a stresszt nem tudta kezelni. A fájdalom állandósult a testében, így az iskolában sem tudott kellőképpen odafigyelni. „Hétköznapokon reggel 5-től este 11-ig rohantam edzések és az iskola illetve magánórák között.” Sokszor enni sem maradt ideje. „Elfelejtettem hallgatni a testemre, ami egyre csak jelezte, hogy ereje végét járja, és ha így folytatom, nem lesz jó vége.”
Aztán jött a bulimia. Első alkalommal, amikor kihányta az ételt, még segítséget kért, ám leintették. „Nem az én dolgom” avagy „Ne reagáljam túl” – hangzottak a reakciók. Mindezt személyre szabott bűnhődésnek gondolta, mert nem tudott százszázalékos lenni. Majd a hánytatásból rendszer lett, míg végül két éve tudatosult benne, hogy ennek komoly egészségkárosító hatása lehet. Jelentkeztek is a bőrproblémák és a hasi tünetek.
„A májam, a vesém, az inzulinom és az összes vitaminom és hormonom instabilan működik. Az immunrendszerem gyenge, és a bőröm semmilyen védelmet nem képez magának ezáltal. Nemcsak mint élsportoló, de mint egy hétköznapi ember sem vagyok egészséges” – összegzi. Az úszónő az elmúlt két évét igazi küzdelemnek élte meg, melyből mostanában kezd kilábalni, hiszen már képes szembesülni a problémáival. Majd átgondolta, valójában melyek a külső elvárások, illetve melyek azok, amelyeket saját maga támasztott. Elkezdte jobban megismerni saját magát, ez bizonyult a jó útnak. Kínos élményeit azért is írta meg, hogy segítsen azoknak, akik hasonló helyzetben vannak. „Így, az üzenetem nektek, mindannyiótoknak az az, hogy ne féljetek a változásoktól, attól hogy felvállaljátok magatokat és kövessétek az álmaitokat. Hogy azok legyetek, akik akartok lenni!”
