Rögbi nem csak kerekesszékeseknek: a vaddisznók kitartanak

Egyetlen végtaggal is csodákra képes az ember a paralimpia egyik csúcssportágában.

Fotós kollégánk jelezte a játék közben: nemigen lehet olyan képet készíteni, amelyen nem ő dominálna. Ha már létezik egy olyan film, hogy A bal lábam – nem is akármilyen: Daniel-Day Lewis Oscar-díjat kapott főszereplőként –, a virágzó magyar filmiparban megszülethetne A bal kezem. A csíkszentmihályi Csiszári Attilának 1993-ban, tizenhét éves korában ez az egyetlen végtagja maradt meg, amikor az állomás előtt lassító vonatról bezuhant a sín és a peron közé. Azóta jelenség lett a magyar parasportban, legyen az tenisz vagy rögbi, valódi erőtől duzzadó vagányság, akivel elég két szót váltani ahhoz, hogy érezzük, egészséges emberrel van dolgunk. Lélekben és testben.

Reggelente két gyermekét iskolába viszi, majd Szobról Budapestre vezet, ahol – informatikusi végzettséggel – negyven ember munkáját irányítja, további húszét pedig társadalmi munkában látja el. „Minden percem be van osztva, de én ezt szeretem” – mondta.

A csapat másik nagy pontgyárosa Farkas László Szegedről. Algyőn munkahelyi baleset érte, neki viszont majdnem ép mindkét keze, ami aranyat ér ebben a sportban. Sokszor tőle hangos a pálya, igazi magyar csapatjátékos, aki hangosan szidja önmagát, és húzza az ellenfelet. Tőle tudjuk, miért szűkös az utánpótlás: „Sokan ki sem próbálják a rögbit, mert féltik a gerincüket. Mit féltenek már azon? Múltkor úgy nekimentem Ádámnak, hogy fejre esett.”

Hát igen. Onnan nézve talán már nincs veszítenivaló. Innen nézve azért ez néha ijesztő.

Porubsky Ádámot, a csapat legifjabb tagját szombatonként az édesapja hozza el a felvidéki Farkasdról, de hamarosan abba a korba ér, hogy vezetni fog, és egyedül is jöhet. Két súlyosan sérült kézfejjel, béna ujjakkal, mint a csapat többsége. Majdani jogosítványa annyiban nehezebbé teszi az edzések lebonyolítását, hogy Ádám édesapja, Péter a legnagyobb segítségnek számít játék közben.

„Egy kézlegyintésről tudja, kinek mi baja” – jellemezte Farkas László, elsősorban arra utalva, hogy az ütközések után sokszor javítani kell a székeket, Porubsky Péter pedig ezt a mesterséget is nagyon kitanulta.

Az edzői feladatokat ma már az egyik védőjátékos, Oszlánczi Kristóf látja el, önmagát képezi az internetről, illetve edzőtáborokba idehívott külföldi trénerekkel. Színes egyéniségeket dirigál, ilyen Hegyes Ferenc is, az együttes doyenje, akinek a játékintelligenciája tükrözi, mennyire ismeri és érti az olyan csapatsportokat, mint a kézilabda.

Tilai Gergő ragyogó humora mellett a lendületet és a vadságot testesíti meg,

de csak annyira, amennyire egy ilyen nevű együttesnek erre szüksége is van. Mindezt Jakobi Judit ellensúlyozza a szelídségével, nőiességével.

A klubvezető maga is ott van a pályán. Koller Sándor 2012-ben vette át az irányítást a pályán kívül, és magyar parasport egyik élharcosa lett akkor, amikor három éve a sikkasztással vádolt Gömöri Zsolt szövetségi elnökkel szemben ellentábor szerveződött.

Ottjártunk óta újabb löketet kapott a csapat, mert kettővel nőtt a létszám. A komoly karatemúlttal rendelkező Dobos Réka is csatlakozott a csapathoz, neki 2014 karácsonyán munkába menet autóbalesetben törtek el a gerinccsigolyái. Az informatikus Horváth Tádé Norbert egyelőre tanul, de csatlakozik a társasághoz.

Amelyet mindenkinek érdemes megismernie egy szombat délelőtti kirándulás keretében az amúgy is szép Budakeszin.