Keszthelyi maga is tapasztalta ezt, hiszen teljesen más erőhatásokkal találkozott a „kupás” Suzukiban két éven át, a TT-kupás Audiban tavaly és idén az Audi R8-ban, illetve egy DTM-es Audi volánja mögött, ahová reményei szerint négy-öt év múlva eljuthat. Mindezzel együtt egyértelműen nem jelentené ki, hogy a fennálló erőhatások a legfőbb akadályai annak, hogy női pilóta nem jut el a Formula 1-be vagy a közelébe. „A fizikai felkészülését minden versenyző számára annak megfelelően határozzák meg a szakemberek, hogy milyen sorozatban milyen versenykocsival áll rajthoz. Meggyőződésem, hogy
alapos felkészüléssel, megfelelő és sok edzéssel egy női pilóta is képes lehet arra, hogy megbirkózzon az F1-es autóban tapasztalható erőhatásokkal.”
Keszthelyi kicsit pedzegette azt is, amit Ecclestone mondott: bármilyen sorozatról van szó, a gyártók, a támogatók, a nézők, a versenyzők és a csapatok üzleti, marketing-, sportszakmai és egyéb érdekei is befolyásolják, hogy egy női pilóta sikeres tud-e lenni.
A szupertehetség számára egyébként változatlanul a karosszériás túraautózás csúcsa, vagyis a DTM a cél, de fontos tudni, hogy már ezek a versenygépek is F1-es technikával készülnek, a beszállítók nagy része azonos, az erőhatásokat azonban nyilván jelentősen alakítja a karosszéria.
A Formula–E eddigi négy esztendeje alatt amúgy már három nő is szerepelt: a svájci Simona de Silvestro, a brit Katherine Legge – Sarah Fisher után 2002 óta az első hölgy, akit F1-ülésbe engedtek hivatalos teszten –, valamint az olasz Michela Cerruti.
