Nem lendített a száguldó cirkuszban való szereplésről álmodozó lányok és nők helyzetén Carmen Jordá, aki március elején a Formula–E mexikói versenyhétvégéjén próbálhatta ki a villanyautót, majd a furán cincogó gépből kiszállva így szólt: „Nem annyira durva, mint egy F1-kocsi, a leszorítóerő és a kormányszervó miatt. És mivel a Formula–1-ben és a Formula–2-ben szerepelni egy nőnek fizikailag gondot jelent, szerintem a Formula–E épp tökéletes lenne nekünk. Lehet ezt úgy is érteni, hogy Jordá a Formula kategóriához közeledő nők prókátora, ám a közösségi médiában egységesen „húzták rá a kormányt”. A szakma nagyjai közül a 2009-es F1-bajnok Jenson Button is megnyilvánult:
„Ó, Carmen, most aztán sokat segítettél Kérdezd meg Danica Patricket, elég erős-e. Ő még engem is lenyomna az edzőteremben. Neked nem a fizikai korlátok miatt vannak problémáid.”
Álljunk is meg egy pillanatra Patricknél. 2005-ben az Indianapolis 500 sorozat újonca volt – nőként férfiak közt –, és ha nem vonul ki az F1-ből annak idején a Honda, 2008 után csúcskategóriás tesztpilóta lett volna. 2010-ben is hívták a száguldó cirkuszba, akkor ő mondott nemet. Amikor pedig Bernie Ecclestone F1-vezér 2012-ben bejelentette az Amerikai Nagydíj reaktiválását, külön kitért arra, mekkora reklám lenne a sportágnak, ha Patricket futamról futamra láthatnánk. (Azóta persze más szelek fújnak, Ecclestone-t kiütötték a nyeregből, s nem hogy a pilótaülésben, a rajtrácson sincsenek nők ) 2015-ben Patrick aztán maga tette okafogyottá a reménykedést, mondván, harminchárom évesen már nem vált Indyről F1-re.
De vissza a jelenbe, sőt a jövőbe. A magyar autó-motorsport történetének első női gt-reménységénél, a tizenhét esztendős Keszthelyi Viviennél lapunk arról érdeklődött, tényleg lehetetlen fizikai akadályok állnak-e a nők F1-es szerepvállalása előtt. Noha zárt karosszériás túraautóban versenyez idén az Audi R8-kupában a német túraautó-bajnokság (DTM) betétfutamain, ez alapján is tud véleményt mondani.
„Kétségtelen, hogy minél erősebb versenyautót vezet valaki – gondolva elsősorban a tömeg és a lóerő arányára –, annál nagyobb erőhatások érik a szervezetét fékezésnél, kigyorsításnál, kanyarvételnél.”
Keszthelyi maga is tapasztalta ezt, hiszen teljesen más erőhatásokkal találkozott a „kupás” Suzukiban két éven át, a TT-kupás Audiban tavaly és idén az Audi R8-ban, illetve egy DTM-es Audi volánja mögött, ahová reményei szerint négy-öt év múlva eljuthat. Mindezzel együtt egyértelműen nem jelentené ki, hogy a fennálló erőhatások a legfőbb akadályai annak, hogy női pilóta nem jut el a Formula 1-be vagy a közelébe. „A fizikai felkészülését minden versenyző számára annak megfelelően határozzák meg a szakemberek, hogy milyen sorozatban milyen versenykocsival áll rajthoz. Meggyőződésem, hogy
alapos felkészüléssel, megfelelő és sok edzéssel egy női pilóta is képes lehet arra, hogy megbirkózzon az F1-es autóban tapasztalható erőhatásokkal.”
Keszthelyi kicsit pedzegette azt is, amit Ecclestone mondott: bármilyen sorozatról van szó, a gyártók, a támogatók, a nézők, a versenyzők és a csapatok üzleti, marketing-, sportszakmai és egyéb érdekei is befolyásolják, hogy egy női pilóta sikeres tud-e lenni.
A szupertehetség számára egyébként változatlanul a karosszériás túraautózás csúcsa, vagyis a DTM a cél, de fontos tudni, hogy már ezek a versenygépek is F1-es technikával készülnek, a beszállítók nagy része azonos, az erőhatásokat azonban nyilván jelentősen alakítja a karosszéria.
A Formula–E eddigi négy esztendeje alatt amúgy már három nő is szerepelt: a svájci Simona de Silvestro, a brit Katherine Legge – Sarah Fisher után 2002 óta az első hölgy, akit F1-ülésbe engedtek hivatalos teszten –, valamint az olasz Michela Cerruti.
