Tassotti, Baresi, Costacurta, Maldini – minden idők egyik legcsodálatosabb klubcsapatának, a Milannak hátvédsora a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján. Ennek a tökéletesen záró védelemnek a tengelyében Franco Baresi kergette őrületbe az ellenfél csatárait elegáns, határozott, mégis kristálytiszta futballjával. A háromszoros Bajnokok Ligája-győztes, világbajnoki arany-, ezüst- és bronzérmes, 81-szeres olasz válogatott legenda a Milan márkanagyköveteként járt Budapesten, népszerűsítendő a CIB Italia Focitábort, amelyben június 17. és 23. között 112 kiválasztott magyar kisdiák – 8 és 14 év közötti fiúk és lányok – ad számot tudásáról olasz edzők irányításával, s akik közül a három legjobb eljut Covercianóba, az „olasz Telkibe”, az azzurro, az olasz válogatott központi edzőtáborába.
„Mielőtt bárki is arra gondolna, hogy esetleg protekciós szülők nyomása is érvényesülhet a szerencsés hármak kiválasztásánál, gyorsan leszögezném: a szülők nem is férkőzhetnek a kiválasztást végző olasz szakemberek közelébe, s különben is: a Milan, az eseményt szponzoráló CIB Bank és a focitábort szervező Sport Goals cég nem játszhatja el a renoméját egy esetleges sumákolással” – biztosította a tegnapi sajtótájékoztató résztvevőit Marco Schembri, a Sport Goals ügyvezetője, akinek szavaira maga Baresi is nagyokat bólogatott.
– Jómagam legalább tíz éve nem jártam Budapesten. Meglehetősen hézagosak a magyar futballal kapcsolatos ismereteim és az élményeim, bár 1989-ben és 1991-ben csapatkapitányként ott voltam a válogatottunkban, amikor Tarantóban 4-0-ra, majd Salernóban 3-1-re győztünk Azeglio Vicini irányításával – idézte fel játékoskorának emlékezetesebb pillanatait Baresi, aki húszéves élvonalbeli karrierjét az első perctől az utolsóig imádott klubja színeiben töltötte.
– Détári Lajosról, akivel keresztezte egymást pályafutásunk Itáliában, csak halvány emlékeim vannak, de például amikor az imént azt kérdezték, hogy Puskás Ferenc befért volna-e a három évtizeddel ezelőtti nagy Milanba, mosolyognom kellett. Hiszen nincs olyan klubcsapat vagy válogatott, amelyikbe ne fért volna be minden idők egyik legfantasztikusabb csatára. És persze azt is tudom, hogy olasz szövetségi kapitánya van a válogatottjuknak, mint ahogy afelől sincs kétségem, hogy a magyar futball időről időre kitermel klasszisokat.
