„Hat métert ugrott volna rúddal is...”

Selmeci Attilát az sodorta zseniális tanítványa mellé, hogy 2014-ben kirúgták az úszószövetségből. Egy különleges egymásra találás véletlenekkel tarkított története; Milák Kristóf útja a tárnoki nehézségektől a világhírnév felé. Azért Sós Csaba határtalan tapasztalata és tudása is kellett a szerdai korszakos világcsúcshoz.

Kvangdzsu, 2019. július 24. Milák Kristóf örül, miután óriási világcsúccsal lett aranyérmes a 200 méteres férfi pillangóuszás döntõjében a 18. vizes világbajnokságon a dél-koreai Kvangdzsuban 2019. július 24-én. A 19 éves magyar versenyzõ 1:50.73 perces idõvel csapott célba, ezzel Michael Phelps 2009-es, 1:51.51-es rekordját adta át a múltnak. MTI/Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

Kvangdzsuban, a vizes világbajnokságon a sportolók szállása – ami olyan, mint egy olimpiai falu, drótkerítés övezi – kapuja mellett, már kint az utcán van egy vegyesbolt, ahol finom dobozos söröket is árulnak, a legkeresettebb márka a japán Sapporo. Itt verődik össze éjszakánként, a versenyek befejeztével a magyar edzőtársadalom krémje, hogy kibeszélje magából a mögöttük hagyott nap összes örömét, keservét. Selmeci Attilának, a 200 méter pillangón szerdán eszelős világcsúccsal (1:50.73 perc) aranyérmet szerző Milák Kristóf mesterének ez idő szerint csak az előbbiben van része. Pedig ez nem mindig volt így...

Kőbánya blues

„Edzői pályám nagy részét a Spartacus, majd később Kőbánya SC Kőér utcai uszodájában éltem le – kezdte a 61 éves, végtelenül szerény szakember. – Mindig is gyerekekkel foglalkoztam, a Kiss László vezette műhelyben egymásra épültek a korosztályok, Kiss Miklós nekem adta föl a kicsiket, én már a valamivel nagyobbakat edzettem, tőlem Turi György kapta a növendékeket, a tápláléklánc csúcsán pedig Kiss László, a Mester állt. Az én kis műhelyemen átment az elmúlt harminc év összes nagy Szpari-klasszisa, olimpiai és világbajnoka Egerszegi Krisztinától kezdve Kovács Ágin át Cseh Laciig mindenki.”

Meglehet, még ma is széklábakat farag a Kőér utcában az úszóedzői szakma Michelangelója, ha nem üt be a krach a Szpari-uszodában. De a kilencvenes évek végén beütött, amikor az akkori szponzor Westel vezérkara hirtelen úgy döntött, hogy az úszás helyett a vízilabdát kezdi el támogatni. Ekkor Selmecinek is távoznia kellett a Kőér utcából. A hányattatás évei következtek, amibe belefért egy szép négyéves időszak is Máltán.

„Na, ott jól éreztem magam a családdal együtt, nem volt rossz a fizetés, és bár az úszás színvonala egészen más volt, mint a Szpariban, abban is megtaláltam az örömömet, amikor a kis országok – Liechtenstein, Luxemburg, San Marino, Málta, stb. – Európa-bajnokságáról érmekkel tértünk haza. Ilyenkor tele volt a nevemmel a máltai sajtó... De egy idő után többre vágytam, és hazajöttem.”

Selmeci a szövetségben kapott munkát szakfelügyelőként, és rögvest nagyot is alkotott.

„Én alakítottam ki 2013 ban a Jövő bajnokai programot, amely ontotta és a mai napig is ontja a tehetségeket, és ahonnan a jelen több ifjú klasszisa is elindult. Hogy nem nyúltunk mellé, azt talán az alábbi névsor is bizonyítja: Barócsai Petra, Barta Márton, Bonecz Boglárka, Gyurinovics Fanni, Holló Balázs, Ilyés Laura, Juhász Janka, Késely Ajna, Lakatos Dávid, Márton Richárd, Milák Kristóf. Egyik-másik név talán az olvasó előtt sem ismeretlen, ők valamennyien megfordultak a programban. Sajnos azonban 2014-ben a szövetség akkori elnöke azt mondta, már nincs szükség rám a MÚSZ-ban, és ismét mehettem munkát keresni. Akkor még nem tudtam, hogy ez a kirúgás nekem álruhába bújtatott áldás.„

Érdi Michelangelo

Merthogy Selmeci az érdi úszóklubba került, ahol Egerszegi Krisztina nővére, Klári volt a főnök. És Attila, akkor már félúton az ötven és a hatvan között, kapott egy 14 évesekből álló csoportot.

„Volt ebben a csapatban egy vézna, nem túl magas, magának való, különc srác, akit eleinte észre sem vettem. Aztán amikor Hódmezővásárhelyen volt a korosztályos országos bajnokság, és ez a hátúszó srác – mert kezdetben bizony hátúszó volt! – száz pillangón váratlanul bekerült a döntőbe, a nyolcas pályára, és onnan mindannyiunk megrökönyödésére az egész mezőnyt hazavágta, megnéztem a nevét a listán. Milák Kristófnak hívták.”

Attól kezdve embert próbáló, agyvérzésközeli helyzetekkel is tarkított, de összességében csodálatos utazás kezdődött edző és tanítványa főszereplésével, amely Kvangdzsuban még messze nem ért a csúcsra, legfeljebb egy fontos állomásához. Selmeci felkarolta a tehetősnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető családban élő tárnoki fiút, akinek az édesapja vagyonőr, az édesanyja pedig ápolónő a Kékgolyó utcai onkológián. Minden hajnalban felvette a srácot, amikor az anyja elindult Budára a Kékgolyó utcába, megcsinálta vele a hatórás edzést, újból kocsiba ültek, és elvitte az érdi Gárdonyi Géza Általános Iskola és Gimnázium falai közé, ahol főállásban testnevelő tanárként dolgozott. Majd délután újabb edzés.

„Óriási hálával tartozunk Pintérné Bernyó Piroska igazgatónőnek, aki kedvelte a sportot, és minden hiányzást elnézett Kristófnak meg nekem, ráadásul mindenben támogatott is minket. Ezért is volt olyan nehéz a szakítás a közelmúltban, amikor Érdről átmentünk a Honvédba, és én feladtam a tanári pályámat is. Szóval, Kristóf minden, csak nem átlagos srác. Nem barátkozik senkivel, még nekem sem nyílik meg, és bár én vagyok az edzője, én állítom össze az edzéstervét, mindent meg kell beszélnem vele, és a döntő szót mindig ő mondja ki. Iszonyatosan agyas, ugyanakkor önfejű, öntörvényű, és ha nyilvánvalóan nincs igaza, akkor sem ismeri be, legfeljebb utólag, egy hallhatatlanul elmormolt dörmögés kíséretében. Bevallom, többször is eljutottam arra a pontra, hogy feladom, de olyankor mindig erőt veszek magamon, és azt mondom, Attila, ide figyelj, azt hiszed, hogy egy átlagos, szófogadó mintagyerekből ki tudnál hozni ilyen eredményeket?!”

És ezek az eredmények futószalagon dőlnek.

Szórakozik a mezőnnyel

„2015 júniusában kijutott Tbiliszibe az EYOF-ra, és ott negyedik lett száz pillangón, de úgy, hogy pont az ő pályáján romlott el az elektromos időmérő, és a kézi mérés alapján hozták ki őt negyediknek, pedig meg volt győződve róla, hogy másodiknak érintette a falat. Akkora benne az igazságérzet és a felháborodás az őt érő igazságtalanság miatt, hogy hetekig nem tudott napirendre térni fölötte. Akkor már egyértelműen a pillangó mellett tettük le a garast, és azon belül is a 200 mellett, mert az illett az alkatához. A 2016-os hódmezővásárhelyi ifjúsági Eb előtt volt egy hazai verseny, azt hiszem, az országos bajnokság, és ott második lett a nála két évvel idősebb Tekauer Márk mögött. Semmi baj, gondoltam magamban, így is ott lesz az Eb-csapatban, nem is figyeltem különösebben, hogy mit csinál. Ekkor odajött hozzám Kovács Ottó, az Eger vezetőedzője. Te, Attila – mondta – láttad, hogy az utolsó métereken leállt a Milák? Megmondom őszintén, észre sem vettem, de utólag rádöbbentem, hogy Ottónak igaza volt. Kristóf ugyanis Hódmezővásárhelyen káprázatos idővel, 1:56.77-tel ifjúsági Európa-bajnok lett. Előzőleg, az országos bajnokságon csak szórakozott a mezőnnyel, hogy az Eb-n annál nagyobbat szóljon az eredménye! Hát ilyen fickónak vagyok én az edzője!”

Most már nem volt megállás. A 2017-es pesti felnőtt vb-n háromszor javítja meg 100 méter pillangón az ifjúsági világrekordot, a döntőben 50.62-es, mindmáig fennálló országos csúccsal ezüstérmes. Kétszázon nem ő indul, hanem Kenderesi és Cseh. Pár hét múlva Indianapolisban a junior vb-n négy aranyéremmel a világbajnokság legerdményesebb versenyzője lesz. A netanjai junior Eb-n a 200 pillangón korosztályos világcsúccsal aranyérmes, tavaly pedig immár a felnőttek között Glasgow-ban Európa-bajnok 200 pillangón. Ami pedig Kvangdzsuban történt, arra mindenki emlékszik.

„Őrült adagokkal készültünk a világbajnokságra, az aranyérem volt a célunk, de megmondom becsületesen, a világcsúcs meg sem fordult a fejemben – ismeri el Selmeci. – Bár az nem lepett meg, hogy ilyen jól bírta az utolsó ötvenet, ugyanis speciálisan erre gyúrtunk, volt, hogy húsz darab ötvenet úszattam Kristóffal, egyperces indulásokkal, maximális erőbedobással. Valaki csinálja utána... A jövőben szélesíteni akarjuk a repertoárt, rámegyünk a gyorsra is, persze Tokióban a 200 pillangó aranyérme a fő cél. Most érdekes helyzetbe manőverezte magát, ezt az 1:50.73-at egy darabig senki sem közelíti meg, tartok tőle, hogy ő maga sem, bár ki tudja? Ezért néz új terepek után... Azt, ugye, már említettem, hogy kivételes pedagógiai feladat számomra Kristóf kezelése, mert igazából rám sem hallgat, csak egy ember van, akit feltétel nélkül tisztel, akire felnéz, és ez Sós Csaba szövetségi kapitány. Úgyhogy csapatmunkában terelgetjük ezt a zsenit a nagy céljai megvalósítása felé. Mert önbizalomban szerencsére nem szenved hiányt...”

Sós Csabával péntek reggel beszélgettünk, egy kávé mellett. A nagydoktoriját pár hete megszerző tanszékvezető egyetemi tanár – „mellesleg” szövetségi kapitány – meglepő kijelntéssel kezdte:

„Kristóf szerdán kegyelmi állapotban volt, ha véletlenül rúdugrásban indul, ott is átmegy a hat méteren. Azért neki sem határtalanok a lehetőségei, meg kell értenie, hogy egy idényben istenigazából csak egy csúcsforma létezik, ahogy azt annak idején Széchy Tamás megmondta, még akkor is, ha manapság minden héten úsznak egy versenyt, mert egyre több a pénz a sportágban. Ezért örülök, hogy sikerült lebeszélnem arról, hogy tavaly decemberben elinduljon a hangcsoui rövid pályás világbajnokságon. Azt mondtam neki, fiam, neked most edzened kell, nem versenyezni, mert még nincs készen a kétszáz pillangód. Most már viszont készen van, ahogy az egész világ láthatta.”

Nem véletlenül Sós az úszás professzora.