Élő közvetítés
Magyarország
ÉLŐ
Svájc

Dömény Felícia a ritmikus gimnasztikát cserélte fel a lovasíjászattal

Az íjat kifeszíteni egy meglett férfiembernek is komoly teljesítmény, nemhogy egy 11 éves, törékeny kislánynak, aki nem sokkal korábban hagyott fel az erősportnak aligha nevezhető ritmikus gimnasztikával. De hogy közben még vágtázzon is egy paripán, és úgy lője ki a markában tartott hét vesszőt a céltáblára, no, az már szinte emberfeletti produkció. Kivéve Dömény Felíciának, aki az U11-es korosztályban képviseli a magyar színeket a péntektől vasárnapig tartó gyermek és ifjúsági lovasíjász világbajnokságon, Pomázon.

Ch. Gáll András
2019. 08. 14. 19:14
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Felícia – pontosabban Lici, mert a Dömény családban mindenki így becézi a hatodik osztályt most kezdő kislányt – már négyévesen megtanult lovagolni, de aztán gyorsan elcsábította a legnőiesebb sportág, a ritmikus gimnasztika, no meg a balett – szerencsére csak átmenetileg.

„Egy darabig párhuzamosan űztem az rg-t és a lovaglást, de aztán az orvosok azt mondták, magas lány leszek – édesapám is két méteres –, válasszak magamnak más sportágat. Így fájó szívvel, de felhagytam a ritmikus gimnasztikával – meséli Lici. – Tavaly májusban egy pomázi majálison, a házunktól nem messze először láttam lovasíjászokat, és azonnal kedvet kaptam ehhez roppant nehéznek tűnő, de izgalmas sporthoz. Nyáron már el is kezdtem az edzéseket, s mivel a lovaglással sohasem szakítottam, az alapokkal nem volt gondom. Itt nem jelentett hátrányt, hogy az átlagosnál magasabb termetű vagyok, sőt, még előny is, hogy magasabbról tudom elengedni a nyílvesszőket.”

Bizony, a nyílvesszőket, mert a lovasíjászat három szakága közül a magyarban egy 90 méteres, egyenes vonalú pályán kell vágtában végiglovagolni, közben megmarkolni a hét nyílvesszőt, s valamennyit beleküldeni az útvonalra merőlegesen, attól tíz méterre felállított három céltáblába. S mindezt természetesen úgy, hogy a versenyző nem fogja a kantárt, hiszen közben lőnie is kell, és értelemszerűen nincs három keze az embernek…

A másik két szakág egyébként az úgynevezett koreai és a lengyel, előbbinek hosszabb a távja és nagyobb sebességgel vágtáznak, utóbbi pedig egyfajta tereplovaglással kombinált íjászat, és Lici ezekben is rajthoz áll.

„A lovak iránti rajongásom csábított ehhez a sportághoz – mondja a lovasíjász kislány. – Van egy hobbilovam, egy Csubakka nevű shetlandi pónim, aki a Star Wars-sorozat egyik hőséről kapta a nevét. A versenylovam is egy kis termetű mén, egy törpepóni, ez utóbbinak Dolfi a neve. Amúgy nem veszélytelen sportág a lovasíjászat, már csak azért sem, mert lövés közben az ember nem fogja a kantárt. Én is megismerkedtem már többször is az anyafölddel, egy alkalommal pedig olyat bakolt Dolfi (a bakolás azt jelenti, hogy a ló váratlanul kitámaszt a két mellső lábával, s ilyenkor a lovas óhatatlanul átrepül a paripa feje felett – a szerk.), hogy repültem, s amikor átvágtázott a fejem felett, a patájával feltépte a felső ajkamat. Azt nem mondom, hogy nem ijedtem meg, de összevarrták a sebet, és pár nap múlva már újra a nyeregben voltam.”

Így készül tehát a rettenthetetlen pomázi kislány a világbajnokságra, amit a festői Majdán-fennsíkon elterülő Magyar Vár Táborban rendeznek a hét végén.

S bár egy nem túl ismert sportágról van szó, azért aki látta a nagy sikerű Lovasíjász című filmet, annak aligha kell győzködni az érdeklődőket: mennyire látványos szórakozás várja a Pomázra kilátogató nézőket.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.