Fotó: Nemzeti Sport/Török Attila
Messzire vezetne a gondok gyökerének feltárása, ám azt leszögezhetjük, amíg nem lesznek nemzetközi szinten is jegyzett játékosaink, addig csak a bravúrban vagy a csodában bízhatunk, mert hosszú távon kétségtelenül az érvényesül, az dönt, hogy melyik csapatnak vannak jobb labdarúgói. S nekünk, az élcelődés szándéka nélkül, olyanok vannak, akik kiélezett helyzetben, nyomás alatt luftot rúgnak, utolsó emberként eladják a labdát, akik nevetségessé teszik magukat, a válogatottat és hát az egész országot. S akik persze – tisztelet a kivételnek – nem szívelik a kritikát.
Hogyan tovább? Először is, vasárnap muszáj legyőzni Azerbajdzsánt (18 óra, tv: M4 Sport). Nem zárt kapuk mögött, hanem tizenötezer fiatal előtt. Olyan fiatalok előtt, akiknek a zöme ráadásul labdarúgónak készül, s akik a válogatott játékosokról szeretnének példát venni, akiknek az a vágyuk, hogy egyszer ők is a nemzeti csapat mezét ölthessék magukra.
Ki ne tudná, lassan átadásra kész az új Puskás-stadion, amelyben jövőre Európa-bajnoki mérkőzéseket rendeznek. Többször nem lehet lyukat rúgni.
Eb-selejtezők, E csoport, 7. játéknap: Horvátország–Magyarország 3-0, Szlovákia–Wales 1-1.
Rossi zúzna, Gulácsi bírál
Marco Rossit még egyetlen válogatott meccs után sem láttuk ennyire feldúltnak, minden erejére szüksége volt, hogy ne robbanjon föl. De aztán kibukott belőle, hogy legszívesebben törne-zúzna.
– Úgy játszottunk, mint a nyulak – kezdte értékelését a kapitány. – Azt szerettem volna, ha minél hamarabb véget ér a mérkőzés, mert ma egyszerűen nem futballoztunk. Fél tucat felfoghatatlan hibát követtünk el. Persze volt nyomás, de ez nem magyarázat erre a produktumra. Ez volt a válogatott legrosszabb meccse, amióta én vagyok a szövetségi kapitány. Persze én is felelős vagyok ezért, hiszen egy csónakban evezünk, s én vagyok a kapitány.
Rossi kérdésünkre válaszolva nem tagadta, temetői volt a hangulat az öltözőben a találkozó után, s ezen is változtatni kell. – Vereség után általános kép, hogy a játékosok leszegett fejjel, szótlanul ülnek az öltözőben. Ez volt a helyzet Szlovákia ellen is, amikor mondtam nekik, emeljék fel a fejüket, mert megállták a helyüket, nem érdemeltek vereséget, küzdöttek becsülettel. Ugyanezt most nem mondhatom el. Horvátországtól ki lehet kapni, akár három góllal is, hiszen például Szlovákia 4-0-s vereséget szenvedett tőle. Ki lehet kapni, de nem így. A vereségnek a módja elfogadhatatlan. Ez után a meccs után nehéz arra gondolni, hogy nyerhetünk Cardiffban. Ki kell heverni ezt a találkozót, azokat a hibákat, amelyek a harmadosztályban is megengedhetetlenek. Azerbajdzsán ellen teljesen más hozzáállás kell. Vasárnap muszáj nyernünk, nincs más választás.
Játékosaink közül néhányan – talán éppen a hangadók – megállás nélkül szaladtak át a vegyes zónán, csak Holman Dávid, Willi Orbán, Gulácsi Péter és Vida Máté vállalta véleményét.
– Rúgattunk velük három gólt – kezdte Gulácsi.
– Mindenki tudja, az első félidőben nem volt válogatott szintű a teljesítményünk. Nemcsak a súlyos hibákról beszélek, hanem a passzivitásról, az elveszített párharcokról, arról, hogy egyszerűen lenyomtak minket. És mégis, a sors fintora, hogy vasárnap lesz egy olyan mérkőzésünk Azerbajdzsán ellen, amelyen visszaszerezhetjük a második helyet, és innentől kezdve csak az számít. De csak akkor nyerhetünk, ha tudatosul bennünk: megengedhetetlen a válogatottban, ahogy az első félidőben futballoztunk.
Willi Orbán sem köntörfalazott: – Jó tervünk volt, de nem tudtuk megvalósítani. Hülye hibákat vétettünk, és már az első félidőben elveszítettük a meccset. Egy ilyen klassziscsapat ellen lehetetlen visszajönni 0-3-ról.
Talán nem kellene eljutni a 0-3-ig.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!